A Dél-Arizonában található KELT-North távcső, amelynek teljesítménye nem nagyobb egy jobb fényképezőgépénél, két igen érdekes bolyóra bukkant. Az Ohiói Állami Egyetem által fenntartott távcső az északi, „ikertestvére”, a dél-afrikai KELT-South, amelyet a Vanderbilt Egyetem üzemeltet, pedig a déli eget pásztázza exobolygók után kutatva. A távcsövek tranzitmódszerrel keresik a távoli bolygókat, vagyis a csillagok látszólagos fényességében bekövetkező periodikus változások után kutatnak.
A Kilodegree Extremely Little Telescope nevű műszerek szándékosan kis teljesítményűek, hogy a fényesebb csillagokat is vizsgálni tudják, valamint képesek az égbolt nagy területeit és vele több millió csillagot egyszerre figyelni. A műszerek által vizsgált csillagok olyan fényesek, hogy az érzékenyebb műszerek nem tudnának mihez kezdeni velük. A távcsövek az olcsóbb exobolygó-kutató technológiák közé tartoznak, míg a „hagyományos”, nagy távcsövek építése több millió dollárba is belekerül, egy KELT kijön 75 ezer dollárból, és abszolút hiánypótló, hiszen a most felfedezett bolygókat a milliós távcsövekkel esély sem lenne megpillantani.
A KELT-North révén felfedezett egyik bolygó az Androméda csillagképben található. A KELT-1b jelű égitest olyan nagy sűrűségű, hogy inkább nevezhető „félresikerült” csillagnak, avagy barna törpének, mint bolygónak: alig nagyobb, mint a Jupiter, de 27-szer akkora tömegű. Sűrűsége eléri a legsűrűbb ismert természetes földi elem, az ozmium sűrűségét, vagyis kétszer olyan sűrű, mint az ólom. 
A bolygó mindössze harminc óra alatt kerüli meg központi csillagát, amelyhez olyan közel kering, hogy hatezerszer annyi sugárzást kap, mint a Föld a Naptól. Felszíni hőmérséklete meghaladja a 2200 Celsius fokot, és közelségével, valamint nagy tömegével jól láthatóan befolyásolja csillagának viselkedését. A központi égitest forgási üteme igazodott a bolygó keringéséhez, vagyis a csillag mindig ugyanazon oldalát fordítja a bolygó felé, hasonlóan ahhoz, ahogy a Hold igazodott a Földhöz.
A másik most felfedezett bolygó, a KELT-2Ab a Szekeres (Auriga) csillagképben található, és leginkább a Jupiterre hasonlít, bár mérete 30 százalékkal, tömege pedig 50 százalékkal nagyobb. Egy kettőscsillag-rendszer fényesebbik tagja körül kering, amely olyan fényerővel rendelkezik, hogy a kutatók a következő, novemberben esedékes áthaladásnál abban reménykednek, hogy közvetlenül megfigyelhetik a bolygó légkörét, az azon átsütő fény révén.
„Normál körülmények között ehhez egy űrtávcsőre lenne szükség, de ebben az esetben a központi csillag olyan fényes, hogy elvileg a Földről is észlelhető lesz a jelenség” ‒ mondja Thomas Beatty, a kutatás egyik résztvevője.
Keivan Stassun, a KELT-program egyik atyja elmondta, hogy az ilyen bolygók felfedezése nagyon nagy jelentőségű, mivel fényesnek látszó csillagból nincs sok az égen, és még kevesebb rendelkezik ezek közül bolygóval. A KELT-1b jelűhöz hasonló, csillagukhoz extrém közelségben keringő égitestek például mindössze egy százalékát teszik ki a felfedezett exobolygóknak, így óriási szerencse kell megtalálásukhoz. Egy olcsó és egyszerű technológia révén ez most sikerült.
 
