Egy nagy távolságú lézeres kommunikációs metódus teszteléseként a NASA kutatói a Földről a 2009 óta a Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) fedélzetére sugározták Leonardo da Vinci Mona Lisájának digitalizált változatát. Ez az első alkalom, hogy ilyen távolságba sikerült lézerrel adatot küldeni. A kép 384 ezer kilométert utazott az LRO LOLA nevű, lézeres adások vételére alkalmas műszeréig, amelyet eredeti funkciója szerint a domborzat feltérképezésre használnak.

Az adatátvitel ezúttal egyirányú volt, és az LRO rádiós úton küldte vissza bolygónkra a képet, igazolva, hogy az valóban eljutott a Holdig. A kutatók elképzelései szerint a lézeres kommunikáció már ebben a formájában is rövidesen helyet kaphat az űreszközökön, mint a rádiós adatátvitel vésztartaléka, a metódus továbbfejlesztése révén pedig egy napon rádiós változatnál jóval nagyobb sávszélességű kommunikációt tehet lehetővé.

A képet 152x200 pixeles darabokban küldték fel, majd a LOLA ezekből érkezési idő alapján rekonstruálta a festményt. A földi légkör a tiszta idő ellenére is komoly zavaró hatást fejtett ki az adás minőségére. A kísérlet során az adatközlés sávszélessége egyszer sem lépte túl a 300 bit/másodperces sebességet, holott a technológia azért ennél már jóval többre képes. A legnagyobb problémát az okozta, hogy az adó és a vevő folyamatosan elmozdult egymáshoz képest, így nagyon precízen kellett követni az LRO Földhöz képesti haladását.