A Föld legújabb és eddigi legrészletesebb gravitációs térképe alapján, ha súlyt akarunk veszíteni, nem kell mást tennünk, mint magasabbra költözni. Bolygónk gravitációja nem egyforma mindenütt, ugyanis a Föld nem tökéletesen gömb alakú, illetve sűrűsége sem egységes, ráadásul az Egyenlítőhöz közeledve tengelyforgás is „gyengíti” hatását. Ehhez járul, hogy minél magasabban vagyunk, annál távolabb kerülünk a bolygó tömegének jelentős részét kiadó központi részektől, így a magashegységek tetején is kisebb mértékű tömegvonzást tapasztalhatunk.
A NASA és az Európai Űrügynökség földfigyelő műholdjai folyamatosan figyelik a bolygó gravitációs terét, ezek azonban nagy érzékenységük ellenére csak pár kilométeres pontosságúak. A topográfiai adatok és a helyi mérések hozzáadásával viszont alaposan megnövelhető a gravitációs térkép felbontása. Christian Hirt, a perthi Curtin Egyetem kutatója kollégáival pontosan ezt tette, minden eddiginél pontosabb térképen ábrázolva az északi és a déli szélesség 60. foka közé eső területek, vagyis a földfelszín 80 százalékának gravitációját. A több mint hárommilliárd mérési pontból összeálló térkép felbontása 200 méter, és a pontok „összefűzése” egy szuperszámítógéppel is három hétig tartott.
A térkép révén megállapítható, hogy melyek a bolygó gravitációs szempontból „legszélsőségesebb” területei. A korábbi modellek szerint az Egyenlítő környékén lehet a minimális, 9,7803 m/s2 nehézségi gyorsulással, a sarkokon pedig a maximális 9,8322 m/s2-tel lehet számolni. Hirt térképe alapján azonban léteznek ennél alacsonyabb, illetve magasabb gravitációjú helyek is: a perui Nevado Huascarán tetején mindössze 9,7639 m/s2 a nehézségi gyorsulás, a Jeges-tenger felszínén pedig 9,8337 m/s2-et ér el.
„A Nevado számunkra is meglepetés volt, hiszen körülbelül 1000 kilométerre van az Egyenlítőtől, de úgy tűnik, hogy ez ettől való távolság okozta gravitációs emelkedést bőven kompenzálja a hegy magassága, illetve néhány helyi sűrűségi anomália” – mondja Hirt.
