A Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok megfejtették a Magellán-áramlás eredetének titkát, amely több mint negyven éve foglalkoztatja a szakértőket. A csaknem 200 ezer fényév hosszú, a Magellán-felhőket is tartalmazó, csillagokból és gázfelhőkből álló ív túlnyomó része a legújabb eredmények szerint a Kis Magellán-felhő anyaga volt egykoron, egy kisebb mennyiség azonban jóval újabb keletkezésű, és a Nagy Magellán-felhőből származik.
A Tejútrendszer körül keringő két törpegalaxis alkotja annak a gigantikus anyagáramnak a csúcsát, amelyet hetvenes évek elején fedeztek fel a csillagászok. A kezdetektől kérdéses volt, hogy a „csóvát” alkotó gáz a Magellán-felhőkből ered-e, és ha igen, melyikből. A Hubble felvételei alapján most végre sikerült igazolni, hogy az anyag nagy része a kisebbik törpegalaxisról szakadt le kétmilliárd évvel ezelőtt, az áramlás egy újabb része azonban a Nagy Magellán-felhőből származik.
A gázfilamentum eredetét a Hubble COS nevű műszerével, illetve az Európai Űrügynökség VLT nevű, felszíni távcsövének segítségével állapították meg a csillagászok. A műszerek révén sikerült a Magellán-áramlás hat különböző helyén megmérni az egyes elemek előfordulási arányát. A gázfelhő nagyobb részén az elemek mennyisége a Kis Magellán-felhőben kétmilliárd éve uralkodó állapotoknak felelt meg, a törpegalaxisok felé közeledve azonban meglepő változást észleltek a kutatók. A kén és néhány más elem előfordulása hirtelen megugrott, és a gáz összetétele egyre jobban hasonlítani kezdett a Nagy Magellán-felhő jelenlegi kompozíciójára.
A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a Magellán-áramlás törpegalaxisokhoz közelebb eső részei sokkal újabb keletkezésűek, mint a filamentum távolabbi vége, és nem is ugyanabból a csillagrendszerből származnak. Ez azért meglepő, mert a korábbi modellek egyértelműen azt sugallták, hogy a teljes gázmennyiség a kisebbik törpegalaxisból származik, amelyről gyengébb gravitációja miatt könnyebben leszakadhatott az anyagáram, mint jóval masszívabb testvéréről.
A Tejútrendszer más, kisebb kísérőgalaxisai már régebben elveszítették gáztartalmuk túlnyomó részét, a Magellán-felhők azonban nagyobb tömegük révén képesek voltak ennek részleges megőrzésére, így bennük új csillagok tudtak keletkezni. Ahogy azonban a törpegalaxisok egyre közelebb kerülnek csillagrendszerünkhöz, a Tejútrendszert körülvevő halo forró gáza egyre inkább kiszorítja ezek gáztartalmát is. A szakértők szerint ez a folyamat eredményezte az ezek szerint ma is egyre gyarapodó Magellán-áramlás létrejöttét.
Ahogy a kutatók elmondták, egy hozzánk ilyen közel eső gázfelhő eredetének felfedezése rendkívül fontos eredmény. Idővel valószínűleg a Magellán-áramlás gázanyagát is bekebelezi galaxisunk, és azt új égitestek létrehozására használja fel. A folyamat tanulmányozás révén tehát pontosabb fogalmat alkothatunk arról, honnan is szerzik a nagyobb galaxisok anyagutánpótlásukat.
