Először mérték le a herpeszvírus belső nyomását: kiderült, hogy az apró kórokozó szó szerint „belerobbantja” saját DNS-ét az emberi sejtmagba. Hasonló metódust eddig kizárólag baktériumokat fertőző vírusok esetében figyeltek meg a szakértők. Ahogy Alex Evilevitch, a Carnegie Mellon Egyetem kutatója elmondta, a jelek szerint egy olyan fertőzési módszerről van szó tehát, amely több milliárd éven keresztül hatékony fegyvernek bizonyult. A kórokozó bejutási módjának ismerete új célpontot jelenthet a vírusfertőzések elleni harcban, tette hozzá a szakértő.
A humán herpeszvírus 1 (HSV-1) DNS-e a legtöbb vírus örökítőanyagához hasonlóan rendkívüli módon össze van tömörítve: a molekula kétszázszor hosszabb, mint a fehérjeburok, amelyben rejtőzik. A szoros „csomagolás” hatására az egymáshoz közel kerülő szálrészek közt taszító erők lépnek fel, amely jelentős belső nyomást eredményez. Amikor a HSV-1 emberi sejtet fertőz, áthalad a sejtmembránon, és a sejtmag felé veszi az útját, ahol kihorgonyozza magát a membrán egyik pórusához (NPC). Ezzel egy időben a fehérjeburok megnyílik, és a vírus örökítőanyaga berobban a sejtmagba.
A kutatók évek óta feltételezték, hogy az eukarióta sejteket fertőző vírusok működésében valamilyen módon szerepet játszik a fehérjeburkon belüli magas nyomás, a legutóbbi időkig azonban nem volt lehetőség ennek pontos mérésére. Evilevitch és kollégái azonban felfedeztek egy újfajta proteint, amely a sejt közbeiktatása nélkül is képes megnyitni a fehérjeburkot.
Kísérleteik során az UL6 nevű fehérjét használva rávették a herpeszvírust, hogy kibocsássa DNS-ét. Közben különböző mértékű külső nyomásoknak tették ki a kinyíló fehérjeburkot, és figyelték, hogy adott nyomás mellett mennyi DNS képes távozni abból. A belső és a külső nyomás kiegyenlítéséhez végül a normál légköri nyomás több tízszeresének alkalmazására volt szükség.
A mechanizmus a jelek szerint mind a nyolc embert fertőző herpeszvírusnál hasonlóan működik, ami azt jelenti, hogy a bejutási mód valamilyen formában történő blokkolása révén újfajta kezelési módokat lehet kidolgozni a bárányhimlő, a mononukleózis és talán egyes daganatos megbetegedések, köztük a Hodgkin-kór ellen is.
