Kínai kutatók december végén bejelentették, hogy a szárazföldi árapály megfigyelése során gyűjtött adatok segítségével meggyőző bizonyítékokat találtak azon elmélet mellett, hogy a gravitáció a fény sebességével megegyező ütemben terjed. A szakértők régóta próbálják kísérletek és megfigyelések révén meghatározni a gravitáció sebességét, azonban kevesen találtak olyan módszerre, amely tényleg hiteles eredménnyel kecsegtet.
2002 őszén Szergej Kopejkin és Edward Fomalont a Jupiter egy kvazár előtti áthaladása során végzett méréseik segítségével már megállapították, hogy a gravitáció terjedése nem végtelen, hanem valószínűleg a fény sebességével egyezik meg, azonban eredményeiket azóta is sokan vitatják. Kérdésessé vált ugyanis, hogy valóban a gravitáció sebességét mérték-e meg, vagy egyszerűen csak a fény terjedési sebességének megállapítására találtak egy új módszert.
A Kínai Tudományos Akadémia Geológiai és Geofizikai Intézetének kutatói összesen hat teljes és gyűrűs napfogyatkozás, illetve az úgynevezett szárazföldi árapályok megfigyelésére hagyatkoztak. Ez utóbbi alatt azon apró, maximum centiméteres nagyságrendű, napi rendszerességgel jelentkező változásokat értjük, amelyeket a Nap és a Hold tömegvonzása fejt ki bolygónk vízzel nem borított felszínére.
A szakértők úgy találták, hogy a Napból kiinduló gravitáció és annak Földön jelentkező hatása közt időbeli csúszás figyelhető meg, amelynek hossza pontosan megfelel annak az időintervallumnak, amennyi alatt központi csillagunk fénye eléri bolygónk felszínét. A mérések alapján a gravitáció terjedésének sebessége 0,93-1,05 fénysebesség között lehet valahol (hibahatár: ± 5%). A kutatás részleteiről a Chinese Science Bulletin oldalain számolnak be a kutatók, és a hírek szerint január folyamán további tanulmányok is várhatók az eredményekkel kapcsolatban.