A napokban egy érdekes és meglehetősen felkavaró interjú jelent meg a Vice oldalain. Geoffrey Miller, amerikai evolúciós biológus arról beszélt Aleks Erornak, hogyan kívánja Kína egy nagyszabású genetikai program keretében növelni lakosságának intelligenciaszintjét. Az amerikai kutató elmondása szerint a Pekingi Genomikai Intézet már be is szerezte a világ kétezer legokosabb emberének DNS-mintáját, és a szakértők jelenleg azon dolgoznak, hogy a genomok szekvenálása és összehasonlítása révén azonosítsák az emberi intelligencia meghatározó genetikai markereit.

A tervek szerint a jövőben a kínai szülők úgynevezett beültetést megelőző genetikai szűrővizsgálaton vennének részt, amelynek során a megtermékenyített petesejtek közül kiválasztanák azt, amelyikből nagy valószínűséggel okosabb baba fejlődik ki. A szó szoros értelmében tehát nem beszélhetünk génmérnöki tevékenységről, hiszen senki sem nyúl hozzá az utódok genomjához, de a tervezet kétségkívül egyfajta nemesítő programot igyekszik megvalósítani, hiszen a legkedvezőbb génállományú zigóták kerülnek beültetésre és kihordásra.

Ahogy Miller is megjegyzi az interjúban, az intelligencia természetesen rengeteg különféle gén meglétének és kölcsönös együttműködésének eredménye, ráadásul csak részben tekinthető genetikailag meghatározottnak, hiszen a környezet, a nevelés legalább annyit számít abban, hogy mennyire lesz értelmes felnőtt egy gyermekből, mint az öröklött tulajdonságok. Ahogy a szakértő fogalmazott, a módszer sokkal gyorsabb eredményeket produkálna, ha nem a rengeteg faktortól függő intelligenciát, hanem más, kevesebb markertől függő tulajdonságokat, például fizikai jegyeket igyekeznének fejleszteni általa.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a projekt Kínában látott napvilágot. Az országban 1994 óta van érvényben az az eugenikai törvény, amelynek értelmében az állam aktívan beleavatkozhat abba, hogy ki vállalhat gyereket. Ha például egy pár egyik tagja valamilyen öröklődő betegségben szenved, csak akkor kapnak engedélyt a házasodásra, ha beleegyeznek valamilyen hosszú távú fogamzásgátló módszer alkalmazásába vagy az érintett fél sterilizáltatja magát. Ha a terhesség alatti vizsgálatok valamilyen súlyos magzati rendellenességre derítenek fényt, az orvosnak abortuszra kell bátorítania az anyát, az anyának pedig a törvény értelmében erősen „ajánlott” hallgatnia az orvosi tanácsra.

A technológia fejlődése tehát most egy új szintre emelheti a kínai kormány eugenikai törekvéseit. Az egyelőre ugyan nem világos, hogy az egyelőre kidolgozás alatt lévő eljárás kötelező lesz-e, de nagyon könnyen elképzelhető. Az 1994-es törvény egyébként is meglehetősen tágan értelmezhető, az ország lakosságának génállományából kiirtandó súlyos rendellenességek kategóriájába például némi magyarázattal minden gond nélkül bevehető az alacsony intelligenciaszint is, utat biztosítva a szűrővizsgálat kötelezővé tételére.

Miller elmondása szerint a projekt megvalósulásának nincsenek technikai akadályai: a kínai genetikai módszerek rendkívül fejlettek, óriási mennyiségű DNS-minta áll a kutatók rendelkezésére, és a kormány hozzáállásának eredményeként sokkal gyorsabban megy a kísérleti eljárások engedélyeztetése és egészségügyi gyakorlatba való átültetése, mint a világ más tájain. Hasonló program megvalósítására gyakorlatilag szinte minden fejlett ország képes lenne, csak éppen a kínaiakon kívül senki sem fontolgatja, hogy ténylegesen végrehajtson egy ilyen, morálisan, ideológiailag és tudományosan egyaránt vitatható tervezetet.