Mától kezdve két évre leáll a svájci Nagy Hadronütköztető (LHC). Ez idő alatt számos karbantartási és fejlesztési munkálatot végeznek el a rendszeren, hogy a Nagy Leállás 1 (Long Shutdown 1, LS1) után minden korábbinál nagyobb energiákon ütközhessenek a protonnyalábok. Ahogy a bejelentésben Simon Baird, a CERN műszaki részlegének igazgatóhelyettese fogalmazott, az üzemszünet korántsem jelenti, hogy megállna az élet az intézményben, sőt: tudományos szempontból is fontos, izgalmas idők következnek. A részecskeütköztetés ugyan szünetelni fog, azonban az ütköztető teljes hosszára kiterjedő átalakításokra és jelentős korszerűsítési munkálatokra kerül sor a következő évek alatt.

Baird elmondta, hogy a helyreállítás és fejlesztés az protonütköztetőn kívül a proton szinkrotronra (PS) és a szuper proton szinkrotronra (SPS), vagyis a részecskegyorsítókra is kiterjed. Felújítják a mágneseket, szétszedik és kicserélik a 27 kilométer hosszú, három méter átmérőjű alagút teljes szellőzőrendszerét, új, a korábbinál biztonságosabb, biometrikusan ellenőrzött hozzáférési pontokat hoznak létre, és összesen nagyjából 100 kilométernyi sérült vagy elöregedett kábelt cserélnek ki.

Az LS1 alatt tovább folyik a tudományos munka is, hiszen rengeteg korábbi ütközési adat vár elemzésre. Tavaly már nyalábonként 4 teraelektronvolttal, tehát összesen 8 TeV energián ütköztették a protonokat, és a 2014 végére tervezett újraindításkor ez utóbbi energia eléri 13 TeV-ot, majd végső célként a 14 TeV-ot, várhatóan egy egészen újfajta fizika felfedezéséhez vezetve.

Az LHC 2008. szeptember 10-én kezdte meg működését. A kutatók a nagy energiájú részecskenyalábok ütközései során keletkező új elemi részecskék tanulmányozása révén remélik megfejteni az anyag eddig ismeretlen tulajdonságait és a világegyetem keletkezésének titkait.