A NASA 125 ezer dolláros kezdőtámogatást adott egy cégnek az univerzális ételszintetizátor kifejlesztésére. Anjan Contractor, a Systems & Materials Research Corporation tulajdonosa azt reméli, hogy létre tud hozni egy olyan rendszert, amely egyszerű cukrokból, összetett szénhidrátokból, fehérjékből és egyéb alapanyagokból igény szerinti ételt képes „összerakni”.
Contractor véleménye szerint mire a Föld lakossága eléri a 12 milliárd főt, gyökeresen át kell alakulnia az élelmiszerekkel kapcsolatos hozzáállásunknak, különben nem fogunk tudni mindenkit életben tartani. A szakértő szerint a Star Trekből ismert ételreplikátorokhoz hasonló készülékek jelenthetik a megoldást, vagyis olyan 3D-nyomtatók, amelyek a legegyszerűbb, könnyen tárolható alapanyagokból sokféle élelmiszert képesek előállítani. Contractor prototípusa egy módosított RepRap 3D-nyomtató.
A cég vezetője egy olyan jövőt képzel el, ahol minden konyhában lesz egy 3D-nyomtató, amely aztán rétegről rétegre építi fel az általunk betáplált, személyre szabott igények szerinti összetételű ételt a sarki boltban vett, különféle alapanyagokat (cukrot, komplex szénhidrátot, fehérjét, olajat stb.) tartalmazó „patronok” segítségével.
Az ötlet nem véletlenül keltette fel a NASA érdeklődését, az űrügynökség ugyanis hasonló módszerekkel szeretné megoldani az űrhajósok ellátását a hosszabb távú űrutazások során. Az ilyen utakhoz arra lenne szükség, hogy az alapanyagok legalább 15 évig elálljanak. Contractor szerint jelenleg úgy tűnik, hogy az alapanyagok nedvességtartalmának eltávolítása, és porítása révén ezek akár 30 évig is megőrizhetik fogyaszthatóságukat, így ha lesz egy megfelelő készülék, az űrhajósok akár pizzát is nyomtathatnak maguknak a Marson.
A pizzanyomtatás egyébként az egyszerűen megvalósítható koncepciók közé tartozik, mivel az elkészítéshez elég egyetlen nyomtatófej is. A szakértő elképzelése szerint a készülék először a megfelelő patronok alapanyagából összekevert tésztát nyomná ki egy előmelegített lapra, amely rögtön meg is kezdené az étel sütését. Utána következne a paradicsomszósz, amelyet porított paradicsom, víz és olaj keverékéből hozna létre a gép, majd feltétként egy gusztusos proteinréteg következne, amely bármilyen fehérjeforrásból szintetizálható. (Egy hasonló projekten dolgozik a hollandiai székhelyű TNO is, az alsó képen az ő egyik ötletük elképzelt megvalósulása látható: változatos formavilágú, granulált lisztkukacból készült falatkák.)
Ez utóbbi lehet egyébként az ötlet egyik nagy előnye, hiszen míg például a nyugati világ jelentős része alapesetben ódzkodna a rovarok vagy férgek fogyasztásától, a porított fehérjék esetében már senkit sem fog érdekelni, hogy azok honnan származnak. A másik jelentős előny az lehet, hogy az ételszintetizátorok révén nagyon egészséges, személyre szabott, ugyanakkor változatos élelmezés valósítható meg, hiszen néhány egyszerű változtatással módosítani lehet a recepteket attól függően, hogy idős ember, állapotos nő vagy kisgyermek a lesz a fogyasztó.
