A chipek szakadatlan miniatürizálásának egyik hátránya, hogy minél kisebb valami, annál sérülékenyebbé válik, és annál könnyebben is hibásodik meg. Ezt a problémát igyekeznek orvosolni holland, német és finn kutatók egy önjavító chip kifejlesztésével.
Mielőtt azonban túlzott illúziókba ringatnánk magunkat, szögezzük le, hogy az "önjavító" némileg túlzó jellemzés: fizikailag ugyanis az égvilágon semmit nem csinál magával a kutatók által fejlesztett új chip, csak folyamatosan figyelemmel kíséri a saját teljesítményét, és ha valahol hibát érzékel, akkor átszervezi a belső folyamatait, kivonva a forgalomból a meghibásodott részt.
Ezt pedig a többmagos alapelv újraértelmezésével oldják meg; itt ugyanis a több mag célja nem pusztán a teljesítmény fokozása, hanem egyben a redundancia is: ha valamelyik magnál hibát érzékel a chip, akkor az addig oda irányított feladatokat átirányítja a többi, még kifogástalanul működő magba. A kutatók ezt a megoldást "méltóságteljes elöregedés"-nek nevezik, mivel így az egység hosszabb ideig marad működőképes.
A fejlesztést két egyetem és négy vállalat munkatársai végzik a CRISP konzorcium égisze alatt. A chipek várható érkezésének időpontja még ismeretlen, egyelőre csak egy bemutatkozásra futotta a Grenoble-ben megrendezett DATE2011 konferencia keretein belül.
