Az Intel viszonylag ritkán jelent be új integrált platformot, most viszont pont egy ilyen ritka alkalomra van példa, ugyanis a vállalat bemutatta a Xeon D platformot, ami a Xeon E3-as szerverprocesszorok és az Atom C2000-es sorozatú SoC egységek közötti szakadékot tömi be. A Xeon D az említett szegmensek pozitív tulajdonságait egyesíti, így hatékony alternatívát kínál az alsókategóriás szerverpiac azon részein, ahol az energia- és költséghatékonyság, illetve a hálózati kommunikációs képességek kapják a főszerepet.

A Xeon D egységek Broadwell-DE kódnévre keresztelt lapkára támaszkodnak, amely maximum nyolc darab nagyteljesítményű asztali Broadwell processzormagot és egy PCH-t is tartalmaz – ezek egyetlen lapkán foglalnak helyet, ami 14 nm-es csíkszélességgel készül. Az új lapka energia- és helytakarékos kivitelben kínál olyan funkciókat, amelyek a Xeon és Avoton sorozatú szerverprocesszorokra jellemzőek. A Xeon D azért is nagy durranás, mert az Intel szerint ez az első igazi Xeon SoC platform.

A Xeon D család leggyorsabb tagja a Xeon D-1540-es modell, amely összesen nyolc darab Broadwell processzormaggal rendelkezik és egyszerre akár 16 szálon is dolgozhat, hála a Hyper-Threading támogatásnak. Minden egyes processzormag 32 KB-nyi elsőszintű adat- és 32 KB-nyi elsőszintű utasítás gyorsítótárat kap, de emellett 256 KB-nyi másodszintű, illetve 1,5 MB-nyi harmadszintű gyorsítótárhoz is hozzáférnek.

Az új SoC egységek DDR3L és DDR4-es memóriavezérlőt egyaránt kaptak. A Xeon D sorozat tagjai UDIMM memória esetén 64 GB-nyi, RDIMM memóriamodulok alkalmazásakor pedig 128 GB-nyi rendszermemória használatára képesek – természetesen ECC és non-ECC módon egyaránt. Fontos megkötés, hogy processzoronként maximum négy memóriafoglalat használatára van mód, ami memóriacsatornánként két memóriafoglalatot jelent. Ahogy az a lenti ábrán is látszik, a processzormagok elrendezésre crossbar helyett inkább gyűrűs topológiát követ.

A SoC klasszikus értelemben vett északi hídja 24 darab PCIe Gen 3-as sávot kínál, amelyek x16/x8 formában érhetőek el, de igény esetén akár x4/x4/x4/x4/x4 bontás is megvalósítható, ha a platform szolgáltatásai ezt megkövetelik. Ezen felül az integrált PCH is kínál még 8 darab PCIe sávot, de ezek már csak Gen 2-esek – összesen nyolc darab x1-es eszköz/vezérlő kiszolgálására használhatóak. A PCH jóvoltából a rendszert négy darab USB 2.0-s és négy darab USB 3.0-s porttal, valamint 6 darab SATA 6 Gbps-os orttal is fel lehet szerelni.

Hálózati támogatás tekintetében egy-egy SoC képes lesz két darab 10 GbE kapcsolat közvetlen kiszolgálására. Fontos előny, hogy az integráció jóvoltából a driveres támogatás menedzselése egyszerűbbé válhat a külön külső vezérlőt alkalmazó megoldásokéhoz képest.

A 45 wattos TDP-vel rendelkező SoC egységek fedélzetén található PCH nagyjából 7-13 wattnyi TDP-t fedhet le, így a különböző I/O eszközökkel és a hálózati vezérlőkkel együtt nagyjából 20 wattnyi TDP esik ki, a maradék 25 watt azonban a processzormagoké. Emiatt a nyolcmagos D-1540-es modellnél elég magas, 2 GHz-es alapórajel van érvényben, a négymagos D-1520 pedig 2,2 GHz-es magórajellel gazdálkodhat – persze szükség esetén mindketten képesek akár 2,5 GHz-es órajelen is ketyegni, hála a Turbo funkciónak.

Az új SoC platform természetesen a szerverpiacon, illetve az üzleti felhasználóknak szánt megoldások piacán szükséges szolgáltatásokat is támogatja, így a virtualizáció,a kívülről történő rendszervezérlés és a RAS funkció egyaránt biztosított. A Xeon D modellek néhány téren így is lemaradásban vannak a Xeon E5 v3-as modellekhez képest, de az Atom C2000-es sorozatú termékeknél jóval komolyabb RAS támogatást nyújtanak.

Teljesítmény tekintetében is komoly előrelépést nyújtanak a Xeon D modellek az Atom C2000-es sorozat tagjaihoz képest. Az Intel szerint a leggyorsabb Xeon D SoC egység az Atom C2750-es modellhez képest – amely nyolc darab Silvermont CPU maggal gazdálkodik – egészen pontosan 3,4x nagyobb teljesítményt nyújt, amihez 1,7x jobb wattonkénti teljesítmény társul – azaz energiahatékonyság terén is látványos a javulás.

Ez persze nem is csoda, hiszen az új Xeon D processzor a Broadwell architektúra jóvoltából komoly előnyben van, plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy az említett Intel Atom SoC csak nyolc szálon tud dolgozni, míg a csúcs Xeon D a Hyper-Threadyng bevetésével tizenhat szálon végzi a munkát. Az is sokat számít, hogy a Xeon D olyan architektúra köré épül, ami a Haswellhez képest órajelenként 5,5%-kal több művelet végrehajtását teszi lehetővé. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a két sorozat között csíkszélesség-váltás is volt, ami energiahatékonyság tekintetében komoly előnyöket hoz (22 nm vs. 14 nm). Így nagyjából ki is jönnek az Intel által emlegetett különbségek.

A Xeon D esetében a rendelkezésre áll TSX támogatás, valamint teljes AVX 2.0-s, dual FMA és AES-NI utasításkészlet-támogatás is. Fontos megemlíteni, hogy a Xeon D SoC egységek Hardware Power States funkcióval is rendelkeznek, azaz operációs rendszertől függetlenül, a processzormagok aktuális paramétereitől függően képesek a teljesítmény hatékony szabályzására. Ezáltal a processzormagok sokkal gyorsabban válthatnak terhelés végeztével üresjáratba, mintha külön szoftver vezérelné őket, de a különböző teljesítményállapotok közötti váltás is sokkal finomabb, sokkal gördülékenyebb, ami pozitívan hat a rendszer rugalmasságára – és fogyasztására is.

A Xeon D-1500-as sorozatú SoC egységek a Data Center Edge szegmensben kezdenek, azaz első körben adatközpontokban találnak maguknak helyet, de később, az év második felében a Network Edge szegmensben, azaz a hálózati megoldások területén is feltűnnek majd. A termékek e területeken főleg olyan helyzetekben jöhetnek jól a vásárlók számára, ahol az Atom C2750-es platform már nem képes elég teljesítmény biztosítására, a Xeon E3-as platform pedig nem kellően költséghatékony.

Ezzel együtt az IoT (Internet of Things – Dolgok Internete) szegmensben történő felhasználás is szóba jöhet az év második felében. A Xeon D családdal kapcsolatban itt találhatóak további információk.