A Glasgow-i Egyetem kutatói infravörös kamerákkal vizsgálták a császárpingvinek testfelületének hőmérsékletét, annak reményében, hogy az új adatok révén pontosabb képet tudnak majd alkotni arról, hogyan élik túl az állatok az Antarktisz jeges éghajlatát. A vizsgálat meglepő eredményt hozott: a pingvinek testének túlnyomó része hidegebb, mint az őket körülvevő levegő. Ez alól csak a tollaktól mentes szemek, a csőr és az állatok lábai jelentenek kivételt.

A vizsgált pingvinek testfelületének nagy része mínusz 23 °C fok körül volt, vagyis átlagosan 4-6 °C-kal hűvösebbnek bizonyult a környező levegő hőmérsékleténél, és a hőkamerákon egyedül az állatok szeme mutatott fagypont feletti hőmérsékletet, mondja Dominic McCafferty, a kutatásban résztvevő ökológus.

A legtöbb madár és egyéb állat jelentősen melegebb testfelszínnel rendelkezik, mint a környező levegő. A kutatók szerint a császárpingvinek esetében a sugárzó hűtésnek nevezett folyamat extrém esete valósul meg: az állatokat borító tollbunda több hőt sugároz kifelé, mint amennyit környezetéből elnyel, így a külső rétegek hőmérséklete a levegőénél hűvösebbre zuhan. Ennek következtében viszont az állatok képesek kis mennyiségekben hőt elvonni környezetüktől, ezzel is energiát spórolva. Első pillantásra ez a hatás ugyan elhanyagolhatónak tűnhet, de a mínusz 40 °C fokos éjszakákban, 100 km/óra fölötti sebességű szelek mellett minden apró hőmegtartási trükkre szükség van a túléléshez.

Ezen megoldások közé tartozik az is, hogy a tolltakaróval nem borított testrészekben, például a lábakban speciálisan összefonódó véredények gondoskodnak arról, hogy minimális legyen a hőveszteség. A lábakba továbbított vért az állatok szervezete lehűti, a vénákon visszafelé áramló folyadékot pedig felmelegíti, mielőtt az elérné a fontosabb szerveket, így a pingvinek képesek megőrizni 39 °C-os maghőmérsékletüket.