A Hold kőzetmintáinak vegyi elemzése alapján úgy tűnik, hogy az égi kísérőnkön található víz földi eredetű, a vizsgálatok továbbá arra utalnak, hogy a Föld vízkészleteivel együtt keletkezett, tehát nem a formálódás után becsapódó üstökösök és aszteroidák szállították az élet szempontjából kulcsfontosságú folyadékot bolygónkra. Alberto Saal, a Brown Egyetem geokémikusa és kollégái korábban mások által elvégzett, illetve saját kutatásaik eredményei alapján jelentős mennyiségű víz jelenlétét mutatták ki a Hold belsejében. (Az alább látható infravörös felvételen kékkel jelölt régiókban.) A holdi víz eredetének kiderítése érdekében az Apollo-15 és -17 küldetések során a Földre visszahozott kőzetminták hidrogénizotópjainak megoszlását, az úgynevezett deutérium-hidrogén arányt vizsgálták.
Az eredmények azt mutatják, hogy a holdi víz izotóparánya azonos a földi vízével, vagyis ezek vélhetően azonos forrásból származnak, amely tény fontos információ lehet az égi kísérőnk keletkezésével kapcsolatos elméletek elbírálása során. A legelfogadottabb teória szerint 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Marshoz hasonló méretű égitest találta el a Földet, és az ütközés során az űrbe kilökődő, majd bolygónk körüli pályára álló törmelékből állt össze a Hold. A kutatócsoport szerint a holdi és a földi víz azonos eredetére a legegyszerűbb magyarázatnak az tűnik, ha feltételezzük: a Föld már az ütközés előtt is tartalmazott vizet. A Hold mélyebb rétegeibe ugyanis másképp nehezen kerülhetett volna jelentősebb vízmennyiség, mint az égitest keletkezése során, mivel a beérkező kisebb égitestek később már nem tudták volna átütni égi kísérőnk kemény kérgét.
A Hold keletkezésével kapcsolatban még így is sok a megválaszolatlan kérdés. Számos bolygókutató véli úgy például, hogy egy hasonló ütközés során a felszabaduló hőmennyiség a földi vízkészlet nagy részét elforralta volna, így az nem épülhetett bele a Hold anyagába. Számos jel utal arra, hogy valami alapvető faktort figyelmen kívül hagyunk, amikor a Hold formálódásáról beszélünk, mondja Erik Hauri, a tanulmány egyik szerzője.
További érdekes kérdéseket vet fel az a tény is, hogy a holdi és a földi vízkészletben megfigyelt izotóparány egyezést mutat a legkorábbi meteoritokkal is, amelyek döntően szenes kondritok voltak. Egy izgalmas elmélet szerint a Jupiter fiatal korában időleges látogatást tett a Naprendszer belső vidékein, amelynek során 1,5 csillagászati egységre közelítette meg a Napot. A feltevések szerint ez lehet a magyarázat a Mars apró méretére is: a Jupiter annyira sok anyagot szedett össze útja során a protoplanetáris korongból, hogy a vörös bolygónak aztán korlátozott készletekből kellett építkeznie. A Jupiter vándorlásának másik fontos következménye a szakértők szerint az lehetett, hogy a bolygó útja során számos, eredetileg nagyon messze keringő, vízben gazdag szenes kondrit pályáját destabilizálta, a Naprendszer belseje irányítva ezeket, ahol aztán bekerültek a formálódó kőzetbolygók nyersanyagai közé. Az új izotópvizsgálatok igen erősen alátámasztják ezt az elképzelést, mondja Sean Raymond, a vándorló Jupiter elméletének egyik szülőatyja.
