Úgy tűnik, hogy a milliárdos is ember, és akad belőle ilyen is, olyan is. Van, aki tudományos díjat alapít, és van, aki képtelenebbnél képtelenebb projektekbe öli a pénzét. Jelen esetben a második fajtát Clive Palmer képviseli, akinek legújabb terve egy saját őslénypark kialakítása queenslandi birtokán. Persze előtte szüksége lesz klónozott dinoszauruszokra is, és a hírek szerint már meg is kezdte a dolog tudományos oldalának megvitatását azokkal a szakemberekkel, akik Dollyt, a bárányt klónozták.

Akinek ismerős Palmer életpályája, már talán meg sem lepődik az excentrikus ausztrál bányamágnás újabb ötletén. Idén áprilisban például bejelentette, hogy megépítteti a Titanic mását. Az óceánjáró replikája elvileg 2016-ra készül el, és a tervek szerint luxusutakra viszi majd az érdeklődő (és a jegyeket megfizetni képes) turistákat.

Az ausztrál Jurassic Park ötletéről a Sunshine Coast Daily nevű lap számolt be elsőként, és állítólag Palmer belső köreiből szerezték az információt. A forrás azt is elárulta, hogy a milliárdos egy felhőkarcolót és egy hatalmas, a londonihoz hasonló méretű óriáskereket is szeretne birtokára. A felhőkarcoló építésének hírét Palmer azóta cáfolta, többi tervéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni.

Visszatérve Palmer őslényparkjára, az ötlettel több probléma is van. A kihalt állatfajok klónozása időről időre felmerülő álomkép, és bár vannak olyan aspektusai, amelyek (talán) megvalósíthatók, akadnak szép számmal olyanok is, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint lehetetlenek.

Az egyik kulcsfontosságú kérdés, hogy mikor halt ki az adott faj, mivel ez jelentősen befolyásolja az esetlegesen megszerezhető DNS mennyiségét és minőségét. A dinoszauruszok utolsó képviselői 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, és jelenleg senki sem rendelkezik olyan örökítőanyaggal, amelyből klónozni lehetne. A nyolcvanas-kilencvenes években egy sor kutató állította ugyan, hogy a fosszilis csontokból, tojásokból és borostyánba ragadt vérszívókból lehetséges a DNS kivonása (volt is erről egy film, nem?), de végül senki sem járt sikerrel. Úgy tűnik, hogy az örökítőanyag egyszerűen nem elég tartós egy ilyen akcióhoz. A DNS-szál maximálisan elérhető életkorát manapság nagyjából egymillió évre becsülik, és ez is csak akkor érhető el, ha nagyon hideg környezetben raktározódik (lásd fagyott mamut).

Ha a tudomány óriási tévedésben lenne a DNS eltarthatóságát illetően, akkor még mindig ott a lehetetlennel határos feladat, hogy a dinoszaurusz teljes genomját meg kellene szerezni. Ehhez pedig vagy tökéletesen megőrződött DNS-ek, vagy rengeteg részben megmaradt töredék kell, amelyekből összeállítható a génkészlet. És persze egyetlen bázispárnyi hiba elég ahhoz, hogy egy adott gén működésképtelen legyen.

De tegyük fel, hogy megvan a tökéletes DNS. Hogyan csinálunk belőle dinoszauruszt? A jelenlegi klónozási technológiák során egy azonos fajba tartozó állat petesejtjébe ültetik be az örökítőanyagot, ilyen sejtek azonban a dinoszauruszok esetében nem állnak rendelkezésre. A mamut esetében felmerült, hogy egy viszonylag közeli faj, az afrikai elefánt petesejtjeit használják fel ilyen célra. (Azt még nem tudni, hogy működőképes-e az elképzelés.) Azért szükséges, hogy lehetőleg nagyon közeli rokon faj legyen, mert a sejtben a sejtmagon kívül is előfordulnak genetikai anyagok. Ha a mitokondriális DNS nem dinoszaurusz eredetű, akkor a végeredmény sem lesz dinoszaurusz. Rokon fajokat keresni 65 millió év elteltével pedig szintén nagyon nehézkes.

A probléma tehát nem technológiai vagy financiális. Egyszerűen nincs miből dinoszauruszt csinálni, mivel az ehhez szükséges alapanyagok már nem állnak rendelkezésre.