Legtöbbünk kígyómarásról hallva óriási fájdalomra asszociál, a hüllők mérge azonban rendkívül bonyolult kémiai összetétellel rendelkezik, amelyek egy része meglepő módon akár kedvező hatással is lehet az emberi testre. A francia CNRS kutatói például nemrégiben egy rendkívüli fájdalomcsillapító hatással bíró adalékot azonosítottak a fekete mamba mérgében, amely ugyanolyan hatékony, mint a morfium, de egyelőre úgy tűnik, hogy nincs mellékhatása.
A fekete mambák az állatvilág legfélelmetesebb képviselői közé tartoznak. Akár négy méteresre is megnőhetnek, és a világ leggyorsabb kígyóiként tartják őket számon, sebességük rövid távon elérheti a 20 km/órát. Mérgük potens neurotoxinokat tartalmaz, ezek mozgásképtelenné teszik az áldozatot, megbénítják annak légzőizmait, és szabálytalan szívverést okoznak.
A kutatás célja olyan anyagok azonosítása volt, amelyek az ópiátokhoz hasonlóan blokkolni képesek a savérzékeny ioncsatornákat (ASIC) a sejt felszínén. Ezek idegsejteken történő aktiválódása és a fájdalomérzet kialakulása, konkrétan annak továbbítása között ugyanis a korábbi vizsgálatok szerint szoros összefüggés mutatkozik.
A kígyóméregben azonosított, mambalginnak nevezett két kisebb fehérje hatékonyan semlegesítette az ioncsatornákat. A szakértők azonosították a proteineket kódoló gént, és megállapították, hogy ezek a méregfehérjék egy olyan csoportjába tartoznak, amelyek általában elpusztítják azt az idegsejtet, amelyhez hozzátapadnak. A mambalginok esetében azonban ez nem igaz, az állatkísérletek során semmiféle motoros működési zavar, érzéketlenség, bénulás vagy görcsös roham nem jelentkezett az anyag alkalmazásakor.
Ellenben képesek voltak megakadályozni a savérzékeny ioncsatornák aktiválódását mind a központi, mind pedig a környéki idegrendszer sejtjeiben, ami egyes kísérletek során morfium alkalmazásával felérő fájdalomcsillapító hatást eredményezett. Azok az egerek, amelyeket mambalginokkal fecskendeztek be, kétszer hosszabb ideig tűrték a farkukon és a lábaikon a forró vizet, mint a kezelés nélkül hagyott kísérleti állatok. Ezen példányoknál ráadásul kevésbé jelentkezett szöveti gyulladás, és bár öt napi használat után mind az ópiátokkal, mind a mambalginokkal szemben bizonyos fokú tolerancia alakult ki a kísérleti állatokon, a kígyóméreg-fehérjék esetében ez sokkal kevésbé volt jelentős. A mambalginok másik előnye, hogy nem csökkentették az egerek légzésszámát, ami a morfium egyik igen gyakori és veszélyes mellékhatása.
Az első kísérletek alapján tehát nagyon biztatónak tűnik az új anyag, de fájdalomcsillapítóként való tényleges alkalmazásához még további kutatások szükségesek.
