A februárban Cseljabinszk felett felrobbant, házméretű szikladarab egy új tanulmány szerint egy népesebb aszteroidacsapat tagja lehetett, amelynek többi képviselője továbbra is veszélyt jelenthet a Földre. A felvetés mellet felhozott érvek egyelőre ugyan nem bizonyító erejűek, de további megfigyelések révén várhatóan rövidesen tisztázható lehet a kérdés.

Idén február 15-én egy 11 ezer tonnás meteor lépett be bolygónk légkörébe, majd Oroszország felett felrobbant. Az 1908-as tunguszkai esemény óta ez volt a legjelentősebb hasonló epizód a Föld történetében. A robbanás keltette lökéshullám következtében épületek rongálódtak meg, a sérültek száma pedig meghaladta az ezer főt. A 18 méter átmérőjű objektum gyakorlatilag légkörbe lépéséig észrevétlen maradt, de utólagos mérések révén több kutatócsoport is kikövetkeztette pályáját.

A számításokkal egyetlen probléma akad: jelentősen eltérnek egymástól, így egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen útvonalon jutott bolygónk közelébe az aszteroida. Ennek következtében aztán az sem világos, hogy lehetnek-e esetleg hasonló pályán mozgó „testvérei” a szikladarabnak, amelyek szintén kockázatot jelentenek, mondta el Carlos és Raúl de la Fuente Marcos, a Madridi Complutense Egyetem két csillagásza.

A kutatók úgy döntöttek, hogy nyers erővel fognak neki a probléma megoldásának, ezért lehetséges pályák milliárdjait szimulálva igyekeztek megállapítani, hogy melyik verzió hasonlít leginkább a tényleges végkifejletre. A legvalószínűbbnek tűnő pályát aztán a NASA kisbolygó-katalógusának pályaadataival is összevetették, és nagyjából húsz olyan objektumot találtak, amelyek szintén ezen az útvonalon haladnak.

Az 5−200 méter átmérőjű sziklák a feltevések szerint egy, az utóbbi 40 ezer évben megsemmisült, nagyobb méretű kisbolygó maradványai lehetnek. Az anyaobjektum széttöredezését a szakértők szerint az intenzív hőmérsékleti ingadozások okozhatták, ahogy az égitest elnyújtott pályáján haladva a Marson túlról időről időre a Vénuszhoz hasonló mértékben közelítette meg a Napot. Ezek a töredékek egy napon ugyanúgy megtalálhatják útjukat bolygónk légkörébe, ahogy a cseljabinszki meteor tette.

Pánikra azonban egyelőre semmi ok, hiszen maguk a szakértők is leszögezik, hogy a hasonló méretű égitestek pályáját jelentősen befolyásolni tudják a nagyobb objektumok gravitációs hatásai. Így aztán a Földet pillanatnyilag veszélyeztető útvonal rövid idő alatt teljesen ártalmatlan pályává alakulhat át. És a történethez az is hozzátartozik, hogy egyelőre a katalógusból kiválasztott égitestek pályáiról sem tudni annyit, hogy bármi biztosat lehessen állítani ezekkel kapcsolatban.

A legközelebbi és egyben legriasztóbb potenciális „testvér” egy 200 méter átmérőjű kisbolygó, amely 2011 EO40 néven került be a katalógusba. Ennek pályáját azonban mindössze 34 napnyi megfigyelési adat alapján vázolták fel a szakértők, ami egy hektikusan viselkedő kisbolygó esetében nagyon kevés a bizonyossághoz. Egy hasonló objektum jövőbeli pozícióinak biztos előre jelzéséhez annak mozgását legalább két Nap körül megtett körön keresztül figyelni kell (vagyis a kisbolygó két saját évén át), magyarázza Jon Giorgini, a NASA elemzője.

A rokonság egyértelmű bizonyításához mintákat kellene venni a madridi kutatók által valószínűsített családtagokból, és összehasonlítani ezeket a Cseljabinszk környékén becsapódott maradványokkal, vagy olcsóbb és könnyebben kivitelezhető megoldásként spektroszkópos módszerekkel elemezni azok összetételét.