A kvantum-számítástechnika ideája évek óta a legjobban várt technológiai ígéretek közé tartozik, de mindeddig meglehetősen kevés dolog valósult meg belőle még laborkörülmények közt is, tényleges gyakorlati alkalmazása pedig még inkább a távoli jövőbe vész. Hónapról hónapra történnek azonban kisebb-nagyobb áttörések, így csak remélhetjük, hogy előbb-utóbb összeáll a kép, és valóban használható rendszerek épülnek meg. Az Oxford kutatója, John Morton most újabb lépést tett a jó irányban, és ez utóbbi talán nem is olyan kicsi: a kutató által irányított tudóscsoport ugyanis pár másodpercről három percre növelte a kvantumbitek szilárdtestes tárolásának eddigi világrekordját.

Míg egy klasszikus bit vagy a 0, vagy az 1 állapotban van, addig egy kvantumbit képes a két állapot szuperpozíciójában lenni, vagyis egyazon időben tartalmaz olyan komponenseket, amelyek a zérusnak, illetve az egynek felelnek meg. Ennek köszönhetően a jövő számítógépe a tervek szerint a különböző bemenő adatokat párhuzamosan dolgozza majd fel, így sokkal gyorsabb működésre lesz képes, mint mai készülékeink. A kvantumbitekkel azonban nem egyszerű, és mindeddig vagy maximum pár másodpercig sikerült tárolni ezeket, ami nem elegendő ahhoz, hogy ténylegesen dolgozni lehessen az adatokkal, vagy olyan extra körülményeket igényelt tárolásuk, amelyek mellett nagyon nehéz lenne a bitekkel egy valódi rendszerben dolgozni.

Az oxfordi kutatók rendkívüli tisztaságú szilícium-28-at használtak tárolóközegként, amely nem mágneses és nem is reaktív. A kísérlet során különálló foszforatomokat juttattak be a közegbe, amelyek a kutatók mérései alapján úgy viselkedtek, mintha vákuumban lennének, és gyakorlatilag semmiféle interakciót nem mutattak a szilíciumatomokkal.

Az interferenciamentes környezet megalkotása létfontosságú a szilárdtest kvantumszámítógépek megvalósulásához. A legkisebb külső hatás is megzavarhatja a részecske spinjét, károsítva ezzel a tárolt információt. A kvantumbitek élettartamának megnövelésére ezúttal rádiófrekvenciás pulzusokat használtak a kutatók: megállapították, hogy milyen pulzus szükséges ahhoz, hogy a részecske spinjében 180 fokos változás következzen be. A szilícium közegben található foszforatomokat fele ilyen intenzitású pulzusokkal bombázták, amelynek hatására az atomok szuperpozícióba kerültek (nagyon leegyszerűsítve: spinjük egyszerre át is fordult, meg nem is), vagyis kvantumbitek jöttek létre. Az atomok szuperpozícióját szabályos időközönként alkalmazott pulzusokkal 192 másodpercig sikerült fenntartani.

Korábbi hasonló próbálkozások során ilyen hosszú élettartamú kvantumbitek tárolásához vákuumra, illetve folyékony vagy gáz állapotú közegre volt szükség. A szilárdtestes megoldás (bár még mindig nagyon alacsony hőmérsékletet igényel) sokkal praktikusabb és egy lépéssel távolabb viszi a kvantumszámítógép megvalósulását a labortól, és közelebb hozva a praktikus valósághoz.