A NASA szakértői minden idők legnagyobb napvitorláját tervezik felbocsátani 2014 folyamán. Céljuk annak demonstrálása, hogy az üzemanyag nélküli meghajtásnak van jövője az űrhajózásban. A Sunjammer névre keresztelt monstrum egy oldala 38 méter hosszúságú lesz, teljes területe pedig 1208 négyzetmétert fog kitenni. A kivitelezési munkálatok a kaliforniai székhelyű L’Garde Inc. mérnökei végzik. Az összecsomagolt állapotban egy mosógéppel megegyező méretű, mindössze 32 kilogramm tömegű vitorlát a tervek szerint a SpaceX Falcon 9-es rakétája juttatja fel az űrbe.

Nem a Sunjammer lesz az első űrben vizsgázó napvitorla, hiszen 2010 folyamán a NASA már feljuttatta a NanoSail-D-t, amely azonban csak 9,3 négyzetméteres volt, Japán szintén 2010-ben fellőtt IKAROS nevű szondáját pedig kizárólag a Nap sugárnyomása hajtja előre.

A napvitorlások elvét Fridrih Cander szovjet rakétamérnök ötlötte ki a 20. század első évtizedeiben: kiszámolta, hogy a napfény sugárnyomása – a Föld távolságában, merőleges beesési szögnél – körülbelül 4,57 × 10-6 N/m2 a fényt teljesen elnyelő felületekre, és ennek kétszerese a fényt teljesen visszaverő felületekre. Az így meghajtott űreszközök ugyan csak kis mértékű gyorsulásra képesek, de azt gyakorlatilag energiabefektetés nélkül nagyon hosszú távon képesek fenntartani.

A Sunjammer vitorlája mindössze 5 mikrométer vastagságú, és az óriási felület miatt kibontása lesz a küldetés legnehezebb feladata. Ennek tökéletes végrehajtására jelenleg több különböző lehetőséget is fontolgatnak a kutatók.

A NASA mérnökei úgy vélik, hogy ha a Sunjammer tesztútja sikerrel jár, a napvitorlák egyre több űrszondán kaphatnak helyet a közeljövőben. Tervbe van véve többek közt egy fejlett űridőjárás-előrejelző rendszer telepítése, amely minden eddiginél korábban és pontosabban riasztana, ha napkitörés készülődik.

A napvitorlák a földközeli aszteroidák kutatását is megkönnyítenék, a szakértők számításai szerint ilyen meghajtású szondákkal hat év alatt hat különböző égitestet lehetne meglátogatni, ami hagyományos meghajtással elképzelhetetlenül költséges vállalkozás lenne. A tervezők emellett komoly jövőt látnak a napvitorlák mélyűri küldetésekre való bevetésében is: a Naphoz közel, a Merkúr pályáján belül vitorlát bontó szondák olyan nagy lendületre tehetnének szert, hogy elvileg minden probléma nélkül (és nem mellesleg minden korábbinál fürgébben) képesek lennének a Naprendszer elhagyására.