A Google Drive felhasználói kényelmesen létrehozhatnak dokumentumokat, táblázatokat vagy prezentációkat a készülékeiken, amelyek automatikusan mentésre kerülnek az online tárhelyen. A Google Drive Realtime nevet viselő API pedig lehetőséget ad arra, hogy a valósidejű együttműködésre a saját alkalmazásaink is képesek legyenek.

A fejlesztők számára az újdonság használata pofonegyszerű lesz, mintha csak helyben tárolt információkkal kellene dolgozni, ahogy azt megszokták. Az API szinte mindent megold önállóan: figyeli a hálózati kommunikációt, a tárolást, az esetlegesen kialakuló problémákat és minden egyéb szükséges részletet is. Mindezt azért alkották, hogy még egyszerűbben hozhassuk létre a lehető legjobb appokat.

A Drive Realtime API az OT (Operational Transformation) eljárással dolgozik, így a helyben történt változások azonnal tükröződnek a távoli szervereken, még ha a hálózati késleltetés magas is. A szinkronizáció nem pihenhet sosem, így az adatok minden helyen az éppen aktuális formájukat mutatják, és további szinkronizálásra készek. A fentiek alapján a Drive új API-ja ugyan könnyedén használható, de kötött is. Nos a valóság kicsit más képet mutat, mivel ha valaki korlátokba ütközne, egyedi módosításokkal testre is szabhatja a szolgáltatást – a részletek nem ismertek, így nem tudni mennyire enged belenyúlást a Google.

De mikor jöhet ez jól? A különböző anyagok szerkesztése mellett még sok lehetőség lakozhat benne. Ennek a segítségével a jövőben, az alkalmazásainknak például minden beállítása elmenthető lenne, így ha esetleg egy régen használt programot újra leporolnánk, illetve máshol telepítenénk, azonnal a megszokott konfigurációval indulhatna, nem kellene azon agyalnunk, mit merre tudtunk belőni. De egyebek mellett használható lenne ez játékok mentéseinél, vagy akár egy film nézésekor is, amit a buszozás után hazaérve már inkább egy táblagépen folytatnánk a mobilunk helyett. A végletekig leegyszerűsített Google Keep is hasonlóképpen működik.