Egy pár éve felfedezett exobolygóról nemrégiben kiderült, hogy a Naprendszeren kívüli planéták egy teljesen új kategóriájának első ismert képviselője: a Kepler−10c több mint kétszer akkora átmérővel rendelkezik mint a Föld, tömege pedig 17-szerese bolygónkénak. Az 560 fényévnyire található égitestet 2011-ben észlelte először a Kepler űrtávcső. Mérete alapján először úgy gondolták a szakértők, hogy egy aprócska gázbolygóról lehet szó, amikor azonban a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársainak sikerült megállapítaniuk az égitest tömegét, óriási meglepetésben volt részük.

Xavier Dumusque és kollégái a Kanári-szigeteken található HARPS−N távcsövet használták az égitest tömegének megállapításához. Amikor kiderült, hogy a bolygó 16-szor nehezebb a Földnél, világossá vált, hogy nem lehet gázbolygó, hanem a Naprendszer belső planétáihoz hasonló kőzetbolygók egyik képviselője. Ezek közt is különleges szerepet tölt azonban be, mivel az eddig felfedezett exobolygók közt még sosem találkoztak hasonló égitesttel a szakértők.

A jelenleg elfogadott geofizikai modellek szerint a bolygó nem is létezhetne, mivel mostanáig úgy gondolták a kutatók, hogy a kőzetbolygók mérete gravitációs összehúzódásuk miatt nem haladhatja meg a Föld átmérőjének dupláját. A Kepler−10c átmérője viszont 2,3-szorosa bolygónkénak. A planéta kedvéért új bolygókategóriát hoztak létre, megaföldnek nevezik, mivel szuperföldnek túlságosan is nehéz lenne.

Anyagát tekintve valószínűleg a Földhöz hasonló összetételű lehet, vagyis döntően szilikátokból, vasból és vízből áll, ezek egymáshoz képesti aránya azonban eltér a bolygónkat jellemzőtől. „A Kepler−10c sűrűbb a Földnél, azonban ahhoz nem elég sűrű, hogy tisztán vasból álljon, ami a kőzetbolygók sűrűségének felső határát jelenti” – mondja Geoff Marcy, a Kepler-csapat tagja.

A Sárkány csillagképben található Kepler−10 rendszert, ahogy neve is jelzi, az űrtávcső pályafutásának kezdeti időszakában fedezték fel. A megaföld bolygószomszédja, a Kepler−10b volt az első olyan Naprendszeren kívüli kőzetbolygó, amelynek létezését minden kétséget kizáróan sikerült igazolni. Ez utóbbival kapcsolatban az is rögtön világossá vált, hogy életre nem lehet alkalmas, hiszen rendkívül közel kering csillagához, mindössze 20 földi óra alatt kerülve meg azt. A Kepler−10c keringési ideje 45 nap.

A rendszer másik érdekessége, hogy rendkívül öreg: a kora megközelíti a 11 milliárd évet, vagyis alig 3 milliárd évvel az ősrobbanást követően keletkezett. A korai univerzum anyaga tisztán hidrogénből és héliumból állt, és az ezeknél nehezebb elemek csak a csillagok első generációjának belsejében kezdtek létrejönni. Amikor ezek az égitestek életük végére érve felrobbantak, anyaguk szétszóródott az űrben, és a következő csillaggenerációk, illetve bolygók alapanyagává vált.

A Kepler−10c létezése egyben azt is igazolja, hogy a világegyetem ezen korai időszakában is keletkeztek óriási kőzetbolygók, holott a felépítésükhöz szükséges anyagokból még meglehetősen kevés állt a rendelkezésre. „A Kepler−10c megtalálása világossá teszi, hogy a kőzetbolygók sokkal régebb óta létezhetnek, mint eddig feltételeztük. Ha pedig volt miből kőzetbolygót gyártani, az élethez szükséges alapanyagok is rendelkezésre álltak” – mondja Dimitar Sasselov, a kutatás résztvevője.