Az intelligencia fogalmának tartalma sokat változott az elmúlt évszázadok során. Az 1800-as években még a jó memória volt a kiemelkedő intellektusú ember fő ismérve, a manapság használatos IQ-tesztek viszont egészen másfajta dolgokat mérnek. Örök vitakérdés persze, hogy mit is mérnek valójában, de abban talán megegyezhetünk, hogy valami olyan (elsősorban logikai-mintafelismerő) készségről nyújtanak információt, amelyet az intelligencia részének ‒ ha nem is egészének ‒ tekintünk. A skálázást úgy dolgozzák ki, hogy egy adott népcsoport, amelynek IQ-tesztjéről van szó, átlagos teljesítménye 100 pont legyen. A Göteborgi Egyetem kutatói egy olyan számítógépes programmal álltak elő, amely 150 pontos eredményre képes.
Az IQ-tesztek alapvetően vizuális, illetve numerikus mintafelismerő feladatokból állnak, vagyis képekben és számsorokban kell valamilyenfajta szabályrendszert felismerni és ez alapján kiegészíteni a hiányzó részeket. A számítógépek ebben általában nem igazán jeleskednek, a vizuális rész különösen nehezen megy nekik, de csak számsoros feladatok esetén is általában 100 pont alatti eredményeket értek el. A kutatók éppen ezért régóta próbálkoznak „okosabb” programokat írni.
„Igyekszünk olyan programokat létrehozni, amelyek az emberi agyhoz hasonlóan ismerik fel a szabályokat” ‒ mondja Claes Strannegård, a kutatás egyik résztvevője. A kutatócsoport hosszas kísérletezgetés után arra a következtetésre jutott, hogy a számsoros problémák megoldásában a matematikán kívül fontos szerepe van a pszichológiának is. Ha a feladatban az 1, 2, … számsor kiegészítésére kérik az alanyt, akkor a legtöbben a 3-at írják be válaszul. De lehetne a sorozat 1, 2, 1 vagy 1, 2, 4 is ‒ a három megoldás közül egyik sem „helyesebb” matematikailag a többinél. Egyszerűen arról van szó, hogy gyermekkorunkban elsőként az 1, 2, 3 sorozatot tanultuk meg, mondja Strannegård.
A kutatók éppen ezért az emberi mintafelismerés pszichológiai aspektusait is igyekeztek beépíteni programjukba. Olyan matematikai modellt hoztak létre, amely az emberi problémamegoldást utánozza. Az eredményül kapott program a képi mintafelismerésben 100 pontot ért el, vagyis magasabbat, mint a korábbi hasonló próbálkozások, és különösen jól teljesített akkor is, amikor nem álltak rendelkezésre válaszlehetőségek. Az igazi áttörés azonban a számsorok kiegészítésekor jelentkezett. Ezen feladatokat olyan hatékonysággal teljesítette a program, amely 150 pontos emberi IQ-nak felelne meg.
Strannegård elmondása szerint abból is látszik, hogy programjuk jól modellezi az emberi gondolkodást, hogy az olyan adatsorok szabályszerűségeinek felismerésében a leghatékonyabb, amelyeknek valamilyen pszichológiai aspektusa van, ilyenek például a pénzügyi adatok. A tudományos adatsorokkal (pl. időjárási) már közel sem boldogul ilyen jól, mivel azok létrejöttét nem befolyásolja az emberi psziché.
