Egy japán kutatócsoport emberi őssejtekből működőképes májat növesztett egerekben. A miniatűr szervek létrehozásához szükséges prekurzor sejteket a laborban hozták létre, majd ezeket ültették be a kísérleti állatokba, ahol aztán a máj tényleges kifejlődése végbement. A kutatás hosszú távú célja egy olyan, transzplantációt helyettesítő kezelési módszer kidolgozása lenne, amelynek során a károsodott vagy beteg szerv helyére csak be kell juttatni az adott szövetféleség prekurzor sejtjeit, az új, egészséges szerv pedig helyben kifejlődik ezekből.
Az úgynevezett indukált pluripotens őssejteket felnőtt szövetekből hozzák létre átprogramozás révén, és gyakorlatilag bármilyen szomatikus sejt prekurzorai létrehozhatók belőlük. A dolog nagy előnye, hogy a páciens saját sejtjeinek felhasználásával, személyre szabott új szövetek és szervek hozhatók létre, így nem kell aggódni a kilökődés miatt. Laborkörülmények között azonban nagy nehézségekbe ütközik egy teljes szerv, illetve bármilyen háromdimenziós szövet létrehozása.
A kutatók éppen ezért úgy döntöttek, hogy bár Petri-csészében (in vitro) kezdik meg a szerv növesztését, ezt egy állatba beültetve (in vivo) fejezik be. Többféle „receptet” próbáltak ki, mire rátaláltak az ideális sejtösszeállításra: rájöttek ugyanis, hogy amennyiben az indukált pluripotens őssejtekből létrehozott máj prekurzor sejteket két másik, az embrionális májfejlődésben szerepet játszó sejtvonal tagjaival keverik, a sejtek spontán módon összeállnak egy 4−5 milliméter átmérőjű, térbeli struktúrába, úgynevezett májbimbót hozva létre.
Ezeket a májbimbókat ültették aztán be az egerekbe, amelyek immunrendszerét előzőleg hatástalanították. A beültetett kis sejtcsoportok hamar fejlődésnek indultak, rákapcsolódtak az állatok vérkeringésére, és gyakorlatilag miniatűr, de működőképes májakká nőtték ki magukat. Az apró szervek az emberi májra jellemző proteineket termeltek, és olyan méreganyagok lebontásával is boldogultak, amelyre az egér mája normális esetben nem képes, az emberé viszont igen.
A prekurzor sejtek szervezetbe való beültetésével megoldódott a laborbeli szervnövesztés legtöbb problémája, hiszen például nem kellett azzal törődni, hogyan alakítsák a fejlődő szerv struktúráját, vagy hogyan kapcsolják rá később a recipiens szervezet saját rendszereire. Mindezen kérdéseket a fejlődés során a beültetett májbimbó és a szervezetbeli környezete közösen megoldotta. A szakértők szerint ugyanezzel a módszerrel más szervek, például vesék és hasnyálmirigyek is létrehozhatók lehetnek. A projekt következő fázisában főemlősökön szeretnék kipróbálni a technikát, majd ha minden jól megy, idővel embereken is.
A kísérlet igazolta, hogy amennyiben biztosítva vannak a megfelelő „alapanyagok”, a felnőtt szervezet is képes primitív szövetekből új szerveket létrehozni. Az emberi kipróbálás azonban még odébb van, és néhány problémát meg kell oldani, mielőtt a májkárosodott betegek új májat növeszthetnek maguknak. Ezek egyike, hogy ahhoz, hogy egy felnőtt emberi máj kifejlődhessen, rendkívül nagy számú májbimbóra van szükség, amihez viszont több milliárd indukált pluripotens őssejtből létrehozott prekurzor sejt kell. Ilyen mennyiségű sejt „legyártására” pedig jelen pillanatban még nem áll rendelkezésre megfelelő technológia. Ha azonban a következő pár évben sikerül ilyet kifejleszteni, a szakértők szerint egy évtized múlva már akár emberekben is alkalmazható lehet a módszer.
