Ugyan a korábbi információk szerint csak január 5-én mutatkoztak volna be a Sandy Bridge architektúrára alapozó processzorok és a hozzájuk tartozó alaplapok, ám ennek ellenére az Intel már ma lerántotta a leplet az újdonságokról, így az alábbiakban minden szükséges információt megosztunk a friss processzorokkal és a hozzájuk tartozó lapkakészletekkel kapcsolatban, ami rendelkezésre áll.
[bold]Sandy Bridge: egy újabb mérföldkő
[/bold]Az Intel Sandy Bridge architektúrája számos újítást hoz, amelyek még hatékonyabb és még energiatakarékosabb működést kínálnak a rendszer és a felhasználók számára. A Sandy Bridge lapka – négymagos processzorok esetén – 995 millió tranzisztorból épül fel, négy darab processzormagot tartalmaz és egy integrált videó vezérlővel is rendelkezik, így magfelülete 216 négyzetmilliméteres. A lapka köré épülő processzor újdonságok magonként 256 KB-nyi másodszintű gyorsítótárral gazdálkodhatnak, a harmadszintű megosztott gyorsítótár mérete pedig maximum 8 MB lehet. A processzormagok, az IGP és a magokhoz tartozó harmadszintű gyorsítótár-rész között gyűrű topológiás kapcsolat van, az adatsínen pedig egy 3 GHz-es órajelen üzemelő négymagos processzor esetén 384 GB/s-os adatátviteli sebesség érhető el.
A Sandy Bridge termékek processzormagjai átdolgozott lebegőpontos feldolgozóegységeket tartalmaznak, amelyek egy új, AVX névre keresztelt utasításkészletet is támogatnak. Az új utasításkészlet segítségével akár 256-bites vektorok feldolgozására is lehetőség van, ami a korábbinál jóval nagyobb – elméletben kétszer akkora –  lebegőpontos matematikai számítási teljesítményt kínál. Az AVX jóvoltából a különböző alkalmazások – főleg azok, amelyek nagyfokú párhuzamos adatfeldolgozást igényelnek – észrevehető mértékben gyorsulhatnak, persze csak akkor, ha a programkód tartalmazza az AVX eljárás támogatását.
Az újdonságok esetében – ahogy az egyik korábbi hírünkből is kiderül – először a négymagos modellek válnak elérhetővé. A későbbiekben kétmagos Sandy Bridge processzorok is forgalomba kerülnek, amelyek 149 négyzetmilliméteres magfelülettel bírnak. Az Intel tervei között szerepel az is, hogy a belépő szintű megoldások piacát „karcsúsított” kétmagosokkal lepi el, amelyek 130 négyzetmilliméter körüli magfelülettel bírnak és IGP-jük sebességét lefelezik (de a videó gyorsítás marad).
Az új processzorok – a mobil változatokkal együtt – összesen 29-en lesznek majd. A teljes listát a fenti táblázatok tartalmazzák.
[bold]Nagyfokú rendszerintegráció
[/bold]
A processzormagok és az IGP mellett PCI Express 2.0-s vezérlő (16 csatorna) és memóriavezérlő is helyet kap a processzor tokozásán belül, azaz a Sandy Brige esetében nagyfogú integrációról beszélhetünk. Az egyes összetevők a processzor tokozásán belülre történő integrációjával sokkal kompaktabb rendszerek születhetnek, ezzel együtt a platform energiafelhasználása is alacsonyabb lehet, sőt, ez az integráció az összteljesítményre is jótékonyan hat. A memóriavezérlő esetében hivatalosan DDR3-1333 MHz-es (egyes mobil egységegknél DDR3-1600 MHz-es), kétcsatornás memóriatámogatás kiaknázására van lehetőség, a maximálisan engedélyezett üzemi memória fezsültség pedig a korábbi 1,65V helyett most már 1,5V lett. Ennél magasabb feszültség alkalmazása esetén károsodhat a processzor memória vezérlője.
[bold]Turbo Boost 2.0
[/bold]
Az új processzorok esetében a gyártó természetesen nem mondott le a Turbo Boost technológiáról sem: elkészült az eljárás 2.0-s változata, amely elődjénél sokkal komplexebben és hatékonyabban működik. A Turbo Boost 2.0 esetében a technológia lelkét képező algoritmus a korábbinál magasabb órajelek elérését teszi lehetővé Turbo Boost módban és rövid ideig – különböző tényezők figyelembevételével – azt is megengedi, hogy a processzor a névleges TDP-jét túllépje a maximális teljesítmény érdekében. Amennyiben az üresjáratban ketyegő Sandy Bridge rendszeren elindítunk egy alkalmazást, akkor a Turbo Boost 2.0 technológia jóvoltából a processzor egy ideig a névleges TDP értékét túllépi, így extra sebességre tehetünk szert mindaddig, míg a magok hőmérséklete el nem éri az előre meghatározott szintet, ekkor ugyanis a chip védelme érdekében a rendszer visszaveszi a korábban alkalmazott órajelet, hogy a processzor ismét „beleférjen” a meghatározott TDP keretbe és a magok visszahűljenek.
A technológia lényege annyi, hogy azok az alkalmazások, amelyek rövid ideig helyeznek a rendszer vállára extrém terhelést, még tovább gyorsulnak. A hosszabb feladatok elvégzésénél nem lesz látványos javulás. A Turbo Boost 2.0 esetében az IGP órajelének növelésére is lehetőség van, amennyiben a processzormagok nem maximális kihasználtság mellett üzemelnek, azaz a TDP keret lehetőséget ad az IGP órajelének növelésére.
A Turbo Boost 2.0 mellett természetesen a Hyper-Threading eljárás is helyet kap a Sandy Bridge processzorokban, így minden mag több szálon tud dolgozni, de most is lesznek olyan, olcsóbb modellek, amikben ezt a szolgáltatást letiltják.
[bold]A tuning kérdése
[/bold]
Az Intel az új lapkakészletek esetében egy jelentős változtatást eszközölt, amellyel tulajdonképpen rendesen keresztbe tett a tuning szerelmeseinek. Az órajeleket egyetlen, a PCH belsejében elhelyezett órajel generátor állítja elő, így az órajel módosítása hatással van a Sata vezérlőtől a PCIe vezérlőn át a Sandy Bridge processzor alap órajeléig minden órajelre, ez pedig aláássa a sikeres tuning lehetőségét.
A Sandy Bridge processzorok 100 MHz-es alap órajelének módosításával az említett összetevők órajelei is növekednek, így 103-105 MHz-nél nagyobb órajel emelésre nem igazán van mód. A legnagyobb „tuning”, amiről eddig hallottunk, egészen pontosan 115 MHz-es volt. Vegyünk alapul egy Core i7-2600-as processzort. Ha a 100 MHz-es BCLK órajelet 105 MHz-re emeljük, akkor a processzor órajele "félelmetes" mértékben, 3,4 GHz-ről egészen 3,57 GHz-ig növekszik, azaz tulajdonképpen nem is beszélhetünk igazi tuningról.
A Turbo Boost szorzóját ettől még lehet módosítani, így némi tuningra is van lehetőség, kivéve, ha Core i3-2100-as sorozatú processzorral van dolgunk, ahol a Turbo Boost 2.0-s technológia is le van tiltva. Egyetlen épkézláb lehetőség az, hogy beszerzünk egy „K” sorozatú Sandy Bridge processzort, amelynél a processzor szorzóját könnyedén tudjuk felfelé módosítani, így alaplaptól függően már van esélyünk némi tuningra, sőt, akár még komolyabb órajel-emelés is sikerülhet, ahogy a fenti ábra mutatja.
[bold]Megújult az Intel HD Graphics
[/bold]
Az Intel mérnökei komoly fejlesztéseket végeztek a Sandy Bridge processzorok integrált videó vezérlőjén annak érdekében, hogy az egység még versenyképesebb lehessen, és így az átlagfelhasználók számára az előző generációs megoldásoknál még vonzóbbá válhasson. A gyártó az új processzorok esetében kétféle Intel HD Graphics egységet kínál: az egyik, azaz az Intel HD Graphics HD3000-es modell két darab shader tömbbel rendelkezik majd, amelyek egyenként hat, azaz összesen 12 shadert kínálnak a rendszer számára, míg az Intel HD Graphics 2000-es sorozatú megoldás esetében az egyik shader tömböt deaktiválják, így a rendszer összesen 6 shaderrel gazdálkodhat majd. A gyártó a HD Graphics shadereit kissé átalakította, így az új Intel HD Graphics IGP-k a korábbinál akár kétszer nagyobb számítási teljesítmény elérésére is képesek, hála a nyolcutas vektorfeldolgozóknak.
A DirectX 10.1-es és OpenGL 3.0-s támogatással érkező újdonságok esetében fontos újítás, hogy az InTru 3D technológiának köszönhetően a rendszer most már Blu-ray 3D támogatással is bír. A technológia kiaknázásához természetesen H67-es lapkakészlettel ellátott alaplap kell, hiszen a P67-es megoldásokkal szemben a H67-es termékek tartalmaznak FDI (Flexible Display Interface) interfészt is, ami az alaplap DVI/HDMI/DisplayPort videó kimeneteit összekapcsolja az IGP-vel. Az IGP esetében jelenleg tény, hogy nem támogatja az OpenCL, a DirectCompute és az OpenGL ES 2.0-s technológiákat, de ezek többségének támogatását a későbbiek folyamán igény esetén felveheti a gyártó a repertoárba.
A másik fontos újítás a Quick Sync Video névre hallgat és tulajdonképpen nem kínál mást, mint hardveres videó transzkódolást. A technológia jóvoltából gyorsabban átkódolhatják majd a a felhasználók különböző videóikat egyik formátumból a másikba, de eközben némi minőségromlásra esetenként számítaniuk kell, mint az a hasonló elven működő videó kódoló technológiák esetében már megszokott. A Quick Sync Video átlagfelhasználók számára, gyors videó kódoláshoz tökéletes megoldás lesz és a hírek szerint több neves gyártó is kínál majd szoftvereket a funkció kiaknázásához. Aki kíváncsi a Quick Sync Video eljárás képminőségére, kattintson ide.
Az új Intel HD Graphics IGP természetesen a különböző videó formátumok hardveres gyorsítás mellett történő lejátszására is képes lesz.
[bold]Új processzorok mellé új lapkakészletek is járnak
[/bold]
Az LGA-1155-ös tokozással érkező Sandy Bridge processzorokhoz nem kevesebb, mint tízféle új lapkakészlet érkezik, amelyek közül most csak az átlagfelhasználókat megcélzó modellekkel, azaz a H67-tel és a P67-tel foglalkozunk. Az új processzorok az LGA-1156-os CPU foglalattal ellátott alaplapokkal nem kompatibilisek, viszont az LGA-1156-os processzorhűtőket nyugodtan alkalmazhatjuk majd a Sandy Bridge processzorokhoz, ugyanis az LGA 1155 esetében is ugyanakkora lesz a processzorhűtő rögzítéséhez használt furatok furatközéppont-távolsága, mint az LGA-1156-os megoldások esetében.
A hatos sorozatú lapkakészletek – amelyek egyébkén a Sugar Bay platform alapjául szolgálnak – fontos újítást tartalmaznak ötös sorozatú elődeikhez képest: mostantól nem 2,5 Gbps-os, hanem 5 Gbps-os, PCI Express 2.0-s csatornákat kapunk, amik jótékonyan hatnak majd mind az USB 3.0-s, mind pedig a SATA 6 Gbps-os portok sebességére, ugyanis a rendelkezésre álló sávszélesség pont a duplája lesz annak, mint ami az ötös sorozatú lapkakészleteknél elérhető volt. Ezáltal végre nem fogja majd vissza a lapkakészlet a külső USB 3.0-s és SATA 6 Gbps-os vezérlőket. Az új lapkakészletek közül a H67-es alaplapok egyetlen x16-os, míg P67-es társaik egyetlen x16-os vagy két x8-as sávszélességgel működő PCI Express 2.0 x16-os portot kínálnak majd a felhasználók számára, ahogy az a blokkdiagramon is látszik. A 16 szállal rendelkező vezérlő persze a processzorban van, de szétválasztani két x8-asra csak a P67 esetében lehet. A két lapkakészlet kötött további fontos különbség a már fent említett FDI is, ami az integrált VGA-k kihasználásához kell (a H67-ben megtalálható).
A két lapkakészlet ettől eltekintve nagyjából azonos lesz: mindkettő rendelkezik HD audió vezérlővel, Gigabites Ethernet vezérlővel, valamint kínálnak SATA 6 Gbps-os és 3 Gbps-os portokat és USB 2.0-s csatlakozókat is. Natív USB 3.0-s támogatás természetesen ezúttal sincs
A hatos sorozatú lapkakészletek természetesen a mobil szegmensben is feltűnnek, ahol a Huron River platform részeként lesznek jelen. A platform a friss lapkakészletek mellett új vezeték nélküli vezérlőkkel és természetesen a fentebb már bemutatott Sandy Bridge alapú mobil processzorokkal alkot majd komplett, teljes értékű rendszert.
