A hernyó pillangóvá alakulása az élővilág egyik legérdekesebb metamorfózisa: egy csúszva-mászva közlekedő „evőgépből” gyönyörű, kecses rovar válik, amely hosszú pödörnyelvét akár egy szívószálat használva szippantja fel a nektárt. A lepkék teljes átalakulással fejlődnek, így a fiatal, bebábozódás előtti egyedek teljesen más életmódot élnek, mint a felnőtt pillangók, egyáltalán nem zavarva egymás köreit. Ez a stratégia annyira sikeresnek bizonyult az élővilágban, hogy a rovarok többsége (és így az állatok nagy része) ezt az utat járja be, vagyis élete során egyszer radikális átalakuláson megy át, teljesen megváltoztatva addigi életmódját.

Ez a metamorfózis a bábban zajlik le. Az átalakulás során az állat szervezetében olyan enzimek szabadulnak fel, amelyek a szövetek egy részét − például az izmokat −fehérje építőelemeikre bontják le. Más szervek nagyrészt egészben maradnak, bár némileg átalakulnak. A lebontott elemekből aztán újfajta szövetek épülnek fel, amelyek immár a felnőtt élethez szükséges funkciókkal látják el az állat szervezetét.

A folyamat vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen rengeteg különböző fejlődési fázisban lévő bábot kell felboncolni (és elpusztítani) ahhoz, hogy pontos képet alkothassunk arról, mi és hogyan zajlik. Egy brit kutatócsoport azonban most más mutat választott a változás megjelenítésére: úgynevezett röntgen-mikrotomográfiát alkalmazva kívülről, tehát vágás, boncolás nélkül készítettek felvételeket a bábban zajló történésekről, majd a keresztmetszeti felvételeket a kutatók háromdimenziós virtuális modellekké kombinálták össze. Ilyen módon egyazon bábon tudták végigkövetni a teljes átalakulási folyamatot, mivel pedig a rovarok jól tolerálják a sugárzás hatásait, nem tett kárt bennük a naponta megismételt vizsgálat.

A projekt érdekes módon egy igazságügyi orvostani módszer továbbfejlesztésének ötletéből nőtt ki. A dongólegyek bomló állati és emberi tetemekbe rakják le petéiket, így a szövetekben talált lárvák fejlettségi fokából nagy biztonsággal megállapítható a halál beálltának időpontja. A lárvák átlagosan 24 óra alatt kelnek ki, és általában öt nappal később bábozódnak be. A bábállapot egy hétig tart, ebben a fázisban viszont már jóval nehezebb megállapítani az állatok pontos korát (és ebből az áldozat halálának idejét), hiszen az kívülről nem látszik. Thomas Simonsen, a londoni Természettudományi Múzeum szakértője abban reménykedett, hogy röntgen-mikrotomográfiával belelesve a bábokba talán pontosabban meg tudja saccolni azok életkorát.

A legyekről aztán másik kedvencei, a lepkék és molyok bábjai felé fordult a szakértő figyelme. A Manchesteri Egyetemen dolgozó Tristan Rowe és Russell Garwood közreműködésével napi rendszerességgel vizsgálták a tarkalepkefélék családjába tartozó bogáncslepkék néhány bebázódott példányát. A felvételeken jól látszik, ahogy a hernyó beleinek alakja átalakul, a bélcsatorna keskenyebb, rövidebb és tekervényesebb lesz. A légcsövek ezzel párhuzamosan tágabbá válnak, bár elrendezésük nem különösebben változik.

A kutatás nem eredményezett egetverő újdonságokat a rovarok teljes átalakulásával kapcsolatban, bár kisebb érdekességekre fényt derített. Kiderült például, hogy a legnagyobb átmérőjű légcsövek, amelyek a szárnyat mozgató izmok oxigénellátását biztosítják, a bábállapotban másik légzőnyílásokra csatlakoznak át a hernyóban használt nyílásokról. A technológia alkalmazása során számos korlátba is beleütköztek a kutatók. Ezek egyike az alacsony felbontás, és az is problémát jelent, hogy jelen állapotában a metódussal csak kevés számú szervet lehet megfigyelni. Az idegrendszer fejlődését például nem lehet ilyen úton tanulmányozni, bár a kutatók remélik, hogy némi fejlesztés után ezt is képesek lesznek megjeleníteni. Mindezeken túl azonban egy kétségkívül roppant érdekes vizsgálati módról van szó, amely révén először vált lehetővé, hogy egyazon egyed fejlődését lehessen figyelemmel követni az átalakulás különböző fázisaiban. Ezzel pedig megnyílt a lehetőség például arra is, hogy a génmódosítások hatásait lépésről lépésre lehessen követni.