A NASA Messenger űrszondájának köszönhetően először készült nagyfelbontású térkép a Merkúr felszínéről. A Naprendszer legkisebb bolygója Földhöz való viszonylagos közelsége ellenére a legkevésbé kutatott égitestek közé tartozik. Míg a Marsot, a Vénuszt, a Jupitert vagy a Szaturnuszt számtalan űreszköz vizsgálta és fotózta az űrkorszak elmúlt fél évszázada során, a Nap szomszédságában található bolygót a legutóbbi időkig csak egyetlen szonda közelítette meg: a Mariner-10 1974-75 során háromszor repült el a Merkúr mellett, és közben feltérképezte a bolygó felszínének bizonyos részeit.

A 2004 augusztusában fellőtt Messenger összesen hat hintamanővert hajtott végre mielőtt 2011. március 18-án 2 órás, magas elliptikus pályára állt a Merkúr körül. Az eredetileg 2012. március 17-ig tartó tudományos munkát a NASA további adatgyűjtés céljából egy évvel meghosszabbította. Az első pályán töltött év felvételeinek elemzése alapján a Merkúr rendkívül érdekes, dinamikus és összetett világ benyomását kelti, mondta el David Blewett, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, a Messenger-küldetés egyik munkatársa. A szakértő kifejtette, hogy ez azért is nagyon izgalmas, mert a Merkúr kutatásának elhanyagolásában nagy szerepet játszott az is, hogy a Mariner-10 által begyűjtött adatok alapján a többség úgy gondolta, a bolygó a Holdhoz hasonlóan halott és unalmas égitest.

A Messenger-küldetés azonban rengeteg furcsaságra derített fényt, kiderült például, hogy a Naprendszer legkisebb bolygója a legnagyobb sűrűséggel rendelkezik, belső struktúrája gyökeresen eltér a többi bolygóétól, és a látszólagos hasonlóság ellenére felszínének anyaga nem hasonlít a Hold vagy a Mars felszínéhez. A Merkúrt olyan kőzettípusok borítják, amelyekről nagyon keveset tudunk, és a bolygó az égitest egészére kiterjedő mágneses mezővel is rendelkezik, tette hozzá Blewett.

Az űrszonda több ezernyi felvételéből összeállított bolygótérkép a felszín összetételének változatosságát jeleníti meg. A narancsszínű területek vulkáni síkságok, a kék részeken pedig ismeretlen eredetű kőzeteket borítják a felszínt. A Messenger műszerei képesek voltak ugyan felmérni a különböző kémiai elemek előfordulási gyakoriságát, azonban tényleges kőzetminták nélkül lehetetlen megítélni, hogy az adott anyagok milyen elrendezésben kapcsolódnak egymáshoz, és milyen ásványokat alkotnak.

A legnagyobb meglepetést talán az okozta, hogy a felszínen nagy mennyiségben találhatók olyan illékony anyagok is, mint a kálium vagy a kén, amelyeknek az elfogadott bolygóképződési modellek szerint az égitest formálódásakor el kellett volna párologniuk. A Merkúr kapcsán a másik rejtélyt a bolygó méreteihez képest hatalmasnak tűnő vasmag okozza. Korábban úgy gondolták, hogy talán egy régebbi becsapódás eltávolíthatta az égitest külső kőzetrétegeinek jelentős részét, és ez lehet a magyarázat az óriási mag jelenlétére, a Messenger új adatainak köszönhetően azonban más lehetőségek is felmerülnek.

A legesélyesebb ezen új elképzelések közül azt állítja, hogy a bolygórendszer formálódásakor a protoplanetáris koron azon része, amelyben a Merkúr keletkezett gyökeresen más összetételű volt, mint azt eddig feltételezték. Az új modell egyben a könnyebb elemek felszíni jelenlétére is magyarázatot szolgáltat.