Valódi „alkímiai” áttörést értek el az Argonne Nemzeti Laboratóriumban, a kutatók rájöttek ugyanis, hogyan lehet a folyékony cementet folyékony fémmé alakítani. Az ilyen módon félvezető tulajdonságokra szert tevő cementből a jövőben olcsó vékonyfilmek, védőrétegek vagy éppen chipek lehetnek gyárthatók.
A Chris Benmore vezette nemzetközi kutatócsoportban amerikai, japán, finn és német tudósok dolgoztak együtt az új anyag létrehozásán. Ennek során a cementből úgynevezett fémüveget készítettek, amely számos tulajdonságában jobb mind a fémeknél, mind pedig a hagyományos üvegnél. Folyékony állaga a belőle történő gyártás során képlékeny alakítást tesz lehetővé, megszilárdulva viszont nagyon ellenálló, jól vezető anyagot kapunk. Mivel nincsenek benne szemcsék, a szemcsehatárokon fellépő jelenségek nem gyengítik az anyagot, így az sokkal kevésbé korrodálódik, mint a fémek. Alapvetően kemény, viszont jóval kevésbé rideg, mint a szilikátos üvegek vagy kerámiák.
Ezt megelőzően kizárólag fémekből tudtak fémüveget előállítani az olvadék hirtelen lehűtése révén. Ilyenkor nem alakul ki kristályszerkezet, hanem a hűtés gyorsasága miatt a folyadékban uralkodó atomi rendezetlenség fagy bele az anyagba. A cement esetében ezt elektroncsapdák révén valósították meg, és a kutatók szerint az általuk alkalmazott módszerrel talán más szilárd, alapesetben szigetelő anyagok is félvezetőkké változtathatók lehetnek.
A kutatók egy mayenit nevű anyagot, az aluminátcementek kalciumból és alumínium-oxidokból összeálló alapanyagát vizsgálták. Az anyagot egy aerodinamikus levitátorban, szén-dioxid lézerrel hevítették 2000 °C-ra, közben pedig a nyomás változtatása révén befolyásolták az oxigénkötések formálódási helyeit. A levitátor megakadályozta, hogy a forró folyadék hozzáérjen az edény falához, és hogy hűlés közben kristályszerkezet alakuljon ki benne. Végeredményül egy üvegszerű struktúrát kaptak a szakértők, és ennek ketrecszerű struktúráiban esnek csapdába azok a szabad elektronok, amelyek vezetőképessé tették a korábban szigetelő anyagot.
