Egy amerikai kutatócsoport flexibilis és egyúttal a testben vagy a környezetben könnyen lebomlani képes elektronikai eszközöket fejlesztett ki. Ezek révén olyan készülékek hozhatók létre, amelyek gyakorlatilag nyom és ‒ ami még fontosabb ‒ káros melléktermékek nélkül eltűntethetők, ha már nincs rájuk szükség, így a technológia segítségével például olyan ideiglenes orvosi implantátumok készíthetők, amelyeket nem szükséges használat után sebészetileg eltávolítani.
Elektronikus eszközeink többségénél érthető módon azt szeretnénk, ha azok minél hosszabb élettartamúak lennének, vannak azonban olyan területek, ahol kifejezetten hasznos lehet, ha az eszköz kontrollált körülmények között és gyorsan lebontható, így jelenlétével nem terheli tovább a környezetet vagy éppen az emberi szervezetet.
John Rogers (Illinois-i Egyetem) és Fiorenzo Omenetto (Tufts Egyetem) ilyen készülékek létrehozásán dolgoznak. Az eddigiek során már kifejlesztettek egy olyan képalkotó rendszert, amely képes az élő szövetek helyszíni monitorozására, egy tapaszt, amely segít megelőzni a műtéti területen kialakuló fertőzéseket, illetve napelemeket, valamint hőmérsékleti és egyéb szenzorokat is létrehoztak a technológiával. A szakértők elmondták, hogy pár éven belül gyakorlatilag bármilyen nagy teljesítményű elektromos vagy éppen optikai készüléket el fognak tudni készíteni gyorsan lebomló változatban is.
A két kutató 2009-ben kezdett közösen dolgozni azon, hogyan kombinálhatnák össze a Rogers által fejlesztett flexibilis, szilícium alapú elektronikát azzal a biokompatibilis selyemmel, amelyen Omenetto dolgozott. Utóbbi kutató rájött, hogy a selyemhernyó gubójából begyűjtött fehérjék megfelelő feldolgozása révén befolyásolni tudja, hogy a végeredményül kapott selyem mennyi idő alatt bomlik le nedvességgel érintkezve. A közös munka során először még „hibrid” készülékeket építettek, amelyek csak részben tudtak lebomlani, mostanra azonban eljutottak oda, hogy a rendszer minden egyes része képes erre.
A hasonló célú készülékek hagyományosan rézből vagy ezüstből álló részei, tehát a vezetékek, áramkörök, elektródák, antennák stb. a lebomló változatban magnéziumból készülnek, a mikrochip alapját vékony, porózus szilíciumlapkák alkotják, kívülről pedig egy selyemtok borítja az összeállítást, amelynek vastagsága és előállítási módja attól függ, hogy mennyi időre tervezik az adott darabot. A módszerrel pontosan szabályozni lehet az eszköz élettartamát, amely pár naptól akár évekig is terjedhet. A készülékek egy részét már állatokon tesztelik, és az első eredmények alapján úgy tűnik, hogy a leírt módon felépülő rendszerek rendkívül hatékonyan működnek, és idejük lejárta után úgy bomlanak le, hogy semmiféle káros hatással nincsenek az élő szervezetre.
 
