Szentjánosbogarakkal szemléltette Bill Gates, hogy mennyire sok még a fejlesztenivaló energiahatékonyság-téren; a rovarokat "energiacsodának" nevezte, követendő példaként állítva őket az illetékesek elé.

Elmondása szerint ugyanis még ha teljesen maximalizálnánk az energiahatékonyságot és visszafognánk a népességi hatásokat, még akkor is 13 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanánk ki évente pusztán az áramtermeléssel.

A tiszta és olcsó energia megvalósítását mindennél fontosabbnak nevezte - fontosabbnak, mint bármelyik súlyos betegség gyógymódjának kutatását. Megoldásként pedig a szén- és gázalapú energiatermelésről való teljes leállást javasolja.

Helyette az olyan közismert megoldások mellett, mint az atom-, a szél- és a napenergia, ráirányította még a figyelmet a gyengített urán-tartalékok hasznosítására, melyek csak az USA esetében több száz évre biztosíthatnák az energiaellátást. Az ehhez szükséges technológia már megvan, csak nem támogatják.

Ami mind szép és jó, azonban az anyagi kérdések mellett a "zöldülést" szemléleti problémák is akadályozzák, így a nagy kérdés az, hogy a kérdésben illetékesek szemléletén tud-e változtatni Gates. Az elszántsága mindenesetre dicséretes.