A Torontói Gyermekkórház kutatóinak legújabb tanulmánya érdekes összefüggésekre derít fényt az emlékek agyban való megőrződése és az új idegsejtek keletkezése közt. Azt hihetnénk, hogy az idegsejtek gyarapodása jobbá teszi emlékezetünket, ez azonban a jelek szerint nem teljesen van így: a hippokampusz új neuronjainak létrejötte ugyanis a korábban rögzített információk elfelejtéséhez vezethet, mondja Sheena Josselyn, a kutatás egyik résztvevője. Ez egyben megmagyarázhatja azt is, miért nincsenek emlékeink életünk első pár évéből.
Az emberek, az egerek és számos más emlős egész élettartama során új neuronokat képez a hippokampuszban. Az idegsejtek keletkezése a kezdetekben nagyon gyors ütemű, később azonban lelassul. Korábbi kísérletek során kiderült, hogy az idegsejtek képződésének felgyorsítása javítja az emlékképzés képességét a felnőtt egerekben. A mostani kutatás eredményei azonban arra engednek következtetni, hogy mindez a neuronképződést megelőzően elsajátított ismeretek kárára következik be.
Bár a dolog elsőre meglepőnek tűnhet, valójában nagyon is logikus folyamatról van szó, amelyet egyes elméleti modellek korábban meg is jósoltak, mondja Josselyn. „Több idegsejttel javul a jövendőbeli emlékek elraktározásának képessége” – magyarázza a kutató. „Az emlékezet rendszere ugyanakkor áramkörökhöz hasonló egységekből épül fel, így ha újabb elemeket kapcsolunk be a rendszerbe, ezek természetes módon meg fogják zavarni a korábbi működést.” Az újonnan képződő neuronoknak valószínűleg tehát nagyon fontos szerepük van a régi emlékek eltakarításában is, amellett hogy újak képződésére adnak lehetőséget.
A szakértők kísérleteik során újszülött és felnőtt egereket kondicionáltak: a betanítás idején alkalmazott ismétlődő enyhe áramütések hatására az állatokat félelemmel töltötte el egy bizonyos környezet megpillantása. A két korcsoport tagjai egyforma gyorsan sajátították el a tudást, az újszülöttek azonban mindössze egy napig voltak képesek megőrizni azt emlékezetükben. A felnőtt egerek ezzel szemben hetekig emlékeztek a negatív élményre.
A felejtés üteme látszólag szoros összefüggésben áll az új idegsejtek keletkezésének gyorsaságával. Amikor Josselyn és kollégái genetikai és kémiai eszközökkel lelassították az újszülött egerek agyának fejlődését, azok jóval hosszabb ideig megőrizték a kondicionálás emlékét. A felnőtt egerekben alkalmazott, gyors neurongyarapodást kiváltó kezelés viszont ezzel éppen ellentétes hatású volt: az állatok hamar elfelejtették, hogy félniük kellene az adott környezettől.
Mivel az egereken alkalmazott módszerek emberi pácienseken nem használhatók, nehéz lesz ellenőrizni, hogy az emberi emlékezet is hasonlóan működik-e. Annyi azonban bizonyos, hogy mind az egerek, mind az emberek egyedfejlődésére jellemző a gyermekkori amnézia jelensége. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem emlékszünk azon eseményekre, amelyek három éves korunk előtt történtek velünk. Jocelyn szerint az ebben az időszakban jellemző gyors neuronfejlődés megmagyarázhatja, hogy miért nem tudunk visszaemlékezni arra, hogyan tanultunk meg járni vagy beszélni.
A kutatók tengerimalacokban és degukban is vizsgálták az emlékezet korspecifikus működését. A két faj érdekessége, hogy egyedeikre nem jellemző a gyermekkori amnézia, a feltevések szerint azért, mert az állatok agyának születést követő fejlődése jóval lassabb ütemű az emberben vagy az egérben megfigyeltnél. Amikor viszont a szakértők gyors neurongyarapodást váltottak ki az újszülött példányok hippokampuszában, azok ugyanolyan gyorsan elfelejtették a kondicionálást, mint az egerek kicsinyei.
Ahogy Amar Sahay, a bostoni neurológus megfogalmazta, az új kutatás legnagyobb érdekessége, hogy a korábbiakkal ellentétben nem az emlékképzés folyamatára koncentrál, hanem azt vizsgálja, hogy mi történik az információ elraktározását követően, így minden korábbinál átfogóbb képet nyújt arról, hogyan menedzseljük emlékeinket életünk folyamán.
