Az AMD egyik szakembere, John Gustafson, aki vezető fejlesztőmérnökként különböző grafikai termékeken dolgozik a vállalat berkein belül, meglehetősen érdekes interjút adott a The Inquirer munkatársának. Mr. Gustafson szerint Moore törvénye a jövőben lassulni fog, ugyanis a friss gyártástechnológiák kifejlesztésével kapcsolatos költségek miatt már nem tartható a törvényben tartható ütemterv, legalábbis úgy nem, hogy az megérje a cégek többségének.
A Moore törvény, ami eredetileg nem törvény, hanem csak egy érdekes megfigyelés volt
Mint ismeretes Gordon E. Moore, aki az Intel egyik alapító tagja, 1965-ben egy érdekes összefüggést figyelt meg - innen ered a Moore törvény. Moore szerint a félvezetőiparban kétévenként megduplázódik az egy chipre eső tranzisztorok száma, ami az elmúlt 50 év során így is volt. Sokan tévesen 18 hónapos megkétszereződést emlegetnek, ám Moore többször is kijelentette, hogy ő ilyen számot sosem mondott, eredeti kijelentésében két évről beszélt.
A megfigyelés később önbeteljesítő jóslattá vált, ugyanis az egyes vállalatok Moore kijelentése alapján tényleg úgy alakították fejlesztéseiket, hogy valóban bekövetkezzen a kétévenkénti tranzisztorszám-duplázódás. Ennek azért van jelentősége, mert a fejlettebb gyártástechnológia segítségével több tranzisztor fér el egy ugyanakkora szilícium lapkán, ami összességében nagyobb teljesítményt eredményez, de a fejlettebb gyártástechnológia ezzel együtt az energiahatékonyság javításában, illetve a chipek képességeinek bővítésében is fontos szerepet játszik.
Változóban a korábbi gyakorlat, legalábbis az AMD-nél
Az AMD szakembere szerint a Moore törvényben lefektetett kétévenkénti tranzisztorszám-duplázódás az elkövetkező idők során egyre inkább lassulni fog, ugyanis a gyártástechnológia-váltással kapcsolatos fejlesztési- és egyéb költségek egyre magasabbra rúgnak.
Eddig a chipgyártók és a szerződéses félvezető-gyártók mind-mind alkalmazkodtak Moore törvényéhez, azaz 18-24 havonta újabb és újabb gyártástechnológiákat vezettek be, amelyek javították a chipek teljesítményét és energiahatékonyságát, de emellett az előállítási költségek csökkentéséhez is hozzájárultak. Az elmúlt időszakban a helyzet egyértelműen változni látszik, ugyanis az új gyártástechnológiák bevezetése a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos költségek, illetve az új, rendkívül költséges gyártósorok megépítése miatt egyre drágább mókává vált.
Az Intelnél a jelek szerint kitartanak az eddigi gyakorlat mellett
Az Intel háza táján egyelőre nem tűnik úgy, hogy a korábbi gyakorlat változna: a vállalat kétévente új gyártástechnológiát vezet be, új termékekkel pedig évente jelentkezik, így remekül bizonyítja, hogy Moore törvénye pénzügyileg teljesen életképes, legalábbis nekik. A világ legnagyobb processzorgyártója maximálisan hisz abban, hogy az új gyártástechnológiák bevezetésével még több funkcionalitás építhető a processzorokba, méghozzá úgy, hogy előállítási költségeik ezzel egy időben viszonylag alacsonyan maradnak.
Persze az Intel ebben a tekintetben igen jó helyzetben van, hiszen egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek olyan sok chipet értékesítenek, hogy az ebből származó bevétel fedezi a fejlesztési és egyéb költségeket. A vállalatok többségének az új gyártástechnológiára történő átállás dollár tíz-, illetve százmilliókba kerül, amelynek eredményeként a chipek többségénél a gyártástechnológia-váltásból származó előállítási-költség csökkenés egyre kevésbé fontos.
Az AMD a gyártástechnológiákban rejlő lehetőségek maximális kiaknázására hajt
Az AMD a 28 nm-ről 20 nm-re történő gyártástechnológia-váltás esetében úgy számol, hogy az átállás hosszabb időt vesz majd igénybe, mint ahogy azt Moore törvénye alapján várhatnánk - pont a fentiekben tárgyalt okok miatt. Mr. Gustafson szerint éppen most vagyunk annak a folyamatnak a kezdetén, amely Moore törvényének végéhez vezet.
A félvezetőipar egyéb szereplői máshogy látják a helyzetet
A félvezetőipar egyéb szereplői szerint Moore törvénye továbbra is meghatározó szerepet tölt majd be az ipar növekedésében, azaz továbbra is a fejlődés hajtómotorjaként tekinthetünk rá. A mobil chipek és a szuperszámítógép-fürtöket tápláló processzorok esetében egyre növekszik a teljesítményigény, így a tranzisztorok számát, azaz a chipek teljesítményét és funkcionalitásukat tovább kell növelni, méghozzá úgy, hogy ez nem okoz fogyasztáscsökkenést. A modern SoC egységek is dinamikusan fejlődnek mind teljesítmény, mind pedig funkcionalitás tekintetében, a felhasználói igények pedig egyre inkább növekednek, így az irány adott, a fejlődés nem állhat meg.
