Különleges nanoszerkezetű kvarcüvegből készítettek úgynevezett 5D adattárolásra alkalmas rendszert a Southamptoni Egyetem kutatói. A femtoszekundumos lézerrel írható és olvasható lemezen olyan adatsűrűség érhető el, hogy egy DVD-méretű darabra akár 360 terabájt információ is elférhet, az adathordozó ráadásul akár az 1000 °C-os hőmérsékletet is kibírja, és rendkívül ellenálló az egyéb külső hatásokkal szemben is.

Tervezői szerint a rendszer leginkább a Superman-filmekben látható memóriakristályokra emlékeztet. A technológia működőképességének demonstrálása során a szakértők a rendkívül erős, ultrarövid fénynyalábokkal egy 300 kilobájtos szövegfájlt rögzítettek az adathordozón. Az információt a lézernyaláb nyomán kialakuló, önszerveződő nanostruktúrák őrzik: ezek térbeli szerkezete, irányultsága és mérete együttesen határozza meg a tárolt adat milyenségét, innen ered az ötdimenziós (5D) elnevezés. Az adattároló elviekben legalább néhány millió évig, de lehetséges, hogy ennél sokkal hosszabb ideig is képes lehet megőrizni a rajta rögzített információkat, azok sérülése nélkül.

Az adatok olvasásához optikai mikroszkópra és polarizáló szűrőkre van szükség, mivel a nanostruktúrák egyedi módon változtatják meg a kvarcüvegen áthaladó fény polarizációját, így a kilépő fénynyaláb elemzése révén megismerhető a tárolt információ tartalma. A prototípus csak három rétegből áll, a kész termék azonban 400 rendkívül vékony lapból fog összeállni, amelyek együttes vastagsága nem haladja meg egy mostani CD méreteit (1,2 mm).

A kutatók elmondása szerint a metódussal nagyon időtálló, biztonságos adathordozók készíthetők, amelyek kiválóak lehetnek különféle archivált anyagok megőrzésére. Jelenleg az adatok épségben való tárolása érdekében azokat 5−10 évente új adathordozóra kell rögzíteni a merevlemezek véges élettartama miatt. A múzeumok, a levéltárak vagy akár a sok archív anyagot őrző, nagyobb cégek is sokat profitálhatnának abból, ha nem lenne szükség az adatok időről időre való áthelyezésére, az új technológia ráadásul jelentősen nagyobb adatsűrűséget biztosít a jelenleg használatos metódusoknál, így az archívumok fizikai térkihasználása is csökkenthető lehet.