Ahogy haladt előre az ügy, úgy érezte egyre inkább a fenyegetően közelgő vesztét a RIAA: először 30.000 dollár készpénzt ajánlottak Andersennek peren kívüli megegyezés címén, amit ő viszont bölcsen nem fogadott el - éppúgy, ahogy a nem sokkal később megduplázott, 60.000 dolláros ajánlatot sem. Jól is tette, mivel a bíróság végül majdnem kerek 108.000 dollár kártérítést ítélt meg Andersen részére.

Megtört hát a jég, itt az első ítélet, ami szépen elkaszálta a RIAA-t; elindult volna az első hógolyó a hegyoldalon, ami végül lavinává terebélyesedik? Nem kizárt, ugyanis Andersen itt természetesen nem áll meg, hanem csatlakozik a hozzá hasonlóan terrorizáltak népes táborához, akikkel együtt ún. csoportos perbe foghatják a RIAA-t azzal a váddal, hogy a szövetségi törvényeket megszegve, zsarolással kényszerítették rá az áldozataikat hátrányos peren kívüli megegyezésekre, elejét véve így annak, hogy azok bíróság előtt védhessék meg magukat.

A RIAA konkrétan a Vivendi Universal-t, az EMI-t, a Warner Music-ot és a Sony BMG-t tömöríti - a rájuk ezúttal kiszabott történelmi büntetés pontos összege pedig $107.951,03, plusz $117,03 kamat, ügyészi díj címén.