Az üveg egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy visszaveri a fény egy részét, így csillog. Az MIT kutatói azonban egy új módszer segítségével olyan textúrát adtak az üveg felületének, amely megakadályozza a visszaverődést, és ezzel gyakorlatilag észrevehetetlenné válik a felület. Az újfajta üveg a vizet is rögtön lepergeti magáról, így esőben is láthatatlan marad.
Az új üveg felszínének nanostruktúráját kúpszerű formák alkotják, és láthatatlanságán túl nem párásodik, és nem is koszolódik, mondják a kutatók. A következő lépés egy olcsó gyártási mód kiötlése lesz, és ezt követően az új üveg használata elterjedhet az optikai készülékek, telefon- és tévéképernyők, napelemek, szélvédők és ablakok piacán. Az újításról szóló részletes beszámoló az ACS Nano oldalain jelent meg.
A napelem-panelek hatékonysága hat hónap alatt akár negyven százalékkal is romolhat a rájuk rakódó por és piszok következtében. Az új üveggel nem lenne ilyen probléma, és további pozitívum, hogy több fény nyelődne el annak köszönhetően, hogy a felszín az éles szögben beeső napsugarakat sem verné vissza. A hagyományos üveg kora reggel és késő délután a napfénynek akár ötven százalékát is visszaverheti, a visszaverődés-mentes üveg viszont ezt gyakorlatilag nullára csökkentené.
Az új üveg párás környezetben is makulátlan marad, így az ilyen körülmények között használt mikroszkópok, fényképezőgépek, kamerák vagy éppen telefonok esetében alkalmazása különösen áldásos lehet. Az érintőképernyős készülékek így nemcsak hogy nem tükröződnének, de soha nem is párásodnának be. A szélvédők esetében szintén rendkívül jól használható az újítás: ezek sem koszolódnának, párásodnának, vagy éppen tükröződnének, vagyis gyakorlatilag minden az üvegfelületből adódó zavaró tényező kiiktatódna a vezetésből.
A felszíni réteg alapjuknál 200 nanométer szélességű, és ötször ilyen magas kúpszerű formákból áll. Az alkalmazott technológia a félvezetőgyártás során használt bevonó és marató módszerek módosított átvételén alapul. Az üveget először több vékony réteggel vonják be, majd ezekbe a rétegekbe metszik bele a mintázatot. A módszer maga olyan szempontból nem is annyira érdekes, hogy a nanostruktúra adja az üveg különleges tulajdonságai, nem pedig a készítés módja. A kutatók a jövőbeli tömeggyártást valahogy úgy képzelik, hogy az üvegen vagy az áttetsző polimer filmen a gyártás során, amikor még részben olvadt állapotú az alapanyag, egyszerűen végiggördítenének egy a kívánt felület negatívjával mintázott hengert. Egy ilyen módszer kidolgozása óriási mértékben csökkentené az előállítás költségeit.
A kutatók elmondásuk a szerint a természet mintáiból szerezték az inspirációt, ahol rengetegféle felszíni minta szolgál egyszerre több célt. A nanokúpok mikroszkóp alatt talán törékenynek tűnhetnek, de a tudósok állítása szerint nagyon is ellenállónak mutatkoznak, mind a nagyobb tárgyak által kifejtett erőhatásokkal, mind pedig a saját mérettartományukhoz közelebb eső fenyegetésekkel szemben. A számítások szerint tehát nem tehet bennük kárt sem egy özönvízszerű esőzés, sem a szél által nagy sebességgel fújt virágpor, sem pedig az emberi ujj kapirgálása. Hogy a minta mennyire bizonyul tartósnak a gyakorlati alkalmazás során, ahhoz további tesztekre lesz szükség.
„Állatok és növények esetében a több célt szolgáló felszíni mintázat megszokott dolog” ‒ mondja Andrew Parker, az Oxford kutatója. Ez azonban az első eset, folytatja, hogy valaki ilyen sikeresen vett át valamit a természet módszereiből. Ez lehet a jövő útja: az igazi zöld mérnöki munka, amikor két feladat megvalósítását egyetlen felszíni struktúra és egyetlen gyártási mozzanat veszi át.
