Sikeresen útjára indították a NASA legújabb kutatószondáját, a Hold porának és atmoszférájának tanulmányozására szánt LADEE-t. A szondát egy új hordozórakéta, az ötfokozatú Minotaur V juttatta el az űrig, maga a kilövés pedig szokatlan módon a Wallops-szigeten található űrközpontban történt. A helyszínválasztást az indokolja, hogy a hordozórakéta egykori interkontinentális rakétákhoz tartozó részegységeket is tartalmaz, így az Oroszországgal érvényben levő megállapodások értelmében csak bizonyos, előre megbeszélt kilövőhelyekről indítható.
Miután a LADEE levált hordozójáról, a földi irányítók észlelték, hogy az űreszköz irányának stabilizálását végző reakciós kerekek túl hamar lekapcsoltak, így a szonda nem fordult a megfelelő irányba. Mivel a 2,5 méter hosszú, 1,5 méter átmérőjű LADEE energiaellátását részben napelemekkel biztosítják, az űreszköz megfelelő pozícionálása, azaz a nappanelek Nap felé fordítása létfontosságú volt a küldetés sikeres folytatásához. A problémát szerencsére pár órán belül sikerült megoldani, így jelenleg ismét minden a tervek szerint zajlik.
A LADEE nem indul egyenesen a Holdra, hanem előtte három laza kört tesz bolygónk körül, legtávolabbi pontján több mint 270 ezer kilométerre sodródva a Földtől, majd október elején áll kísérőnk körüli pályára. Ezt követően egy szélessávú kommunikációs rendszert tesztel majd, illetve a Hold légkörét tanulmányozza. Minderre nagyjából 100 napnyi ideje lesz, majd elfogy a fő hajtómű üzemanyagja, és a szonda a Hold felszínébe csapódva megsemmisül.
Az űreszköz az MIT Lincoln Laboratóriuma által kifejlesztett lézeres kommunikációs rendszer segítségével a küldetés ideje alatt többször kapcsolatba lép majd a Föld különböző pontjain elhelyezett terminálokkal, lézersugarak révén küldve, illetve fogadva az adatcsomagokat. Ezzel a rendszerrel szeretné az űrügynökség a következő űrbéli küldetések szélessávú adatkapcsolatát megvalósítani, és a mostani próba lesz a fejlesztés első „éles” tesztje.
Ami a Hold légkörének tanulmányozását illeti, a szonda műszerei pormintákat vesznek az atmoszférából, és ezek alapján igyekeznek pontosabb képet kialakítani égi kísérőnk földinél jelentősen ritkább légköréről. Az űreszköz ehhez a vizsgálathoz 19 kilométerre közelíti meg a felszínt, és ellátogat a Hold tartósan árnyékba boruló, sarkvidéki területei fölé is, ahol egyes feltételezések szerint évmilliárdok óta háborítatlan jégtakarók létezhetnek.
