Akinek valaha is volt begipszelve bármelyik végtagja, az tisztában van vele, hogy ez mennyire kényelmetlen élmény tud lenni. Jake Evill, az új-zélandi Victoria Egyetem frissen végzett hallgatója egy baleset után a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyire kevéssé felhasználóbarát egy közel két kilós monstrumot cipelni a karján hónapokon keresztül, amely idővel persze koszos és büdös is lett, nem is beszélve a viszketésről. Ahogy Evill megfogalmazta, a gipszelés még a könnyített műanyag változatot alkalmazva is, meglehetősen barbár megoldásnak tűnik a 21. század technológiai viszonyai között.
A fiatal dizájner először más megoldások után kezdett kutatni, majd miután nem talált ilyeneket, saját kezébe vette a dolgot, és egy újfajta rögzítő kötés tervezésébe kezdett. A Cortex-kötés egy 3D nyomtatóval készített rögzítő, amely személyre szabottan követi a sérült végtag vonalát. A kialakítás a sérülés pontos helyéhez is igazodik, a váz szerkezete úgy van kialakítva, hogy pontosan a sérülés helyén tehermentesítse leginkább a végtagot. A kutató a tervek elkészítése előtt behatóan tanulmányozta a csontok belső szerkezetét, és ezek szivacsos állománya adta az ötletet a rögzítő hálószerű kiképzéséhez. A lyukacsos váz egyszerre erős és könnyű, és a mintázat változtatása révén a struktúra mind a pácienshez, mind pedig a sérüléshez optimálisan hozzáalakítható.
Evill elképzelése szerint a „gipszelés” úgy zajlana, hogy a röntgenfelvétellel együtt egy háromdimenziós felvétel is készülne a sérült végtagról, és ezek alapján alakítaná ki egy erre kidolgozott szoftver a rögzítő pontos mintázatát és szerkezetét, amelyet aztán „rányomtatnának” a páciensre. A törött rész környékére sűrűbb „háló” kerülne, így ezeken a helyeken komolyabb alátámasztást kapna a csont. A prototípus átlagosan 3 milliméter vastag, és tömege nem éri el a fél kilót, ugyanakkor a teljes gipsszel egyenértékű mozdulatlanságot és alátámasztást biztosít. És persze nem mellékesen kiválóan szellőzik, és mivel vízhatlan, nyugodtan fürödhet is benne a beteg.
A Cortex-kötés egyelőre a fejlesztés fázisában tart, Evill jelenleg az alapanyag optimalizálásán, illetve a szkennelési procedúra finomításán dolgozik. Ha minden jól megy, ezt követően eljöhet a kórházi tesztelés ideje is, majd ha sikeres a termék, már csak befektetőt és gyártót kell keresni a tényleges megvalósításhoz. Sok még tehát a tennivaló, de ami eddig látszik a projektből, annak alapján nagyon is hasznos és ötletes elképzelésről van szó.
