Bevezető
Legutóbb néhány hete csemegéztünk a Xigmatek termékpalettájáról, akkoriban a Nebula sorozat tagjait helyeztük górcső alá. Ma újabb Xigmatek termék landolt a tesztasztalon, ami ezúttal a költséghatékony számítógépházak táborából érkezett.
A nyers adatok alapján a Xigmatek mérnökei egy meglehetősen érdekes, jól felszerelt, ugyanakkor kellően olcsó számítógépházzal rukkoltak elő – ezek után nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a spórolás vajon a minőség vagy a használhatóság rovására ment-e, és ha igen, mennyire zavaró ez.
Mielőtt viszont nekilátnánk a Mach alapos körüljárásának, feltétlenül érdemes néhány pillantást vetni az alábbi táblázatra, abból ugyanis kiderül, mit kaphatunk alig 10 000 forintért.
A fenti adatok alapján egy nagyon kellemes felszereltséggel rendelkező, valóban költséghatékony számítógépház képe rajzolódik ki előttünk, igaz, a 3,78 kilogrammos nettó tömeget egy kicsit riasztó látni, kétszer ilyen nehéz házakhoz szoktunk, de ebben az árkategóriában ez a súly nem ritkaság.
Xigmatek Mach – A külső és a belső
Xigmatek Mach – A külső és a belső
A Xigmatek első generációs Mach számítógépházát egyszerű kartondobozban kapjuk meg, ami azért tartalmazza a belül lapuló termék legfontosabb tulajdonságait. A csomag meglepően könnyű, de ez nem is csoda, hisz maga a ház csak 3,78 kilogrammot nyom.
A sok nehéz PC ház után a Mach-ot meglepően könnyű kivenni a dobozból – a nagy lendület miatt szinte kitépi az ember. A csomagolás a szokásos hungarocell merevítésből, illetve némi nejlonból áll.
A leírást a ház belsejében, egy visszazárható tasakban találjuk, természetesen a különböző csavarokkal együtt. A tasakon két lyukat alakítottak ki, a rögzítő kábel ezeken keresztül fogja a házhoz a kellékeket.
A szerelést segítő dokumentum mellé csak a legszükségesebb kiegészítőket kapjuk – se rendszerhangszórót, se kábelkötegelőt nem rejt a tasak, de ebben az árkategóriában ez megbocsátható.
A Mach sportos vonalvezetéssel rendelkezik, a tervezők a sportautókból merítettek ihletet. Tény, hogy a formavilág abszolút nem nevezhető unalmasnak, sőt, a kategória átlagához képest inkább kifejezetten vagány, mégsem bazári. A műanyag előlapon három darab 5,25 hüvelykes bővítőhelyet alakítottak ki, felettük pedig a fejhallgató kimenetet, mikrofon bemenetet és két darab USB 3.0-s aljzatot rejtő előlapi portok sorakoznak. Az előlapon rajtuk kívül csak néhány szellőző látható, alul pedig a Xigmatek logó virít.
A ház hátulján hét darab PCI slotot, az alaplap hátlapi portjainak kivágását, valamint a tápegység bővítőhelyét láthatjuk. A felső szegmensben a hátlapi ventilátor szellőzője, illetve két darab furat foglal helyet – utóbbiak a külső hőleadó radiátort alkalmazó folyadékhűtő rendszerekhez passzolnak, ám a gumírozásról sajnos le kell mondani. A furatok takarólemezeit szükség esetén ki kell törni, csak úgy, ahogy a PCI slotok szellőzővel tarkított takarólapkáit is. Ezek a lapkák értelemszerűen nem szerelhetőek vissza.
A jobb és bal oldallap hasonló dizájnt alkalmaz: a jobb helykihasználás érdekében mindkettő domborított, így magasabb processzorhűtő is elfér a házban, valamint kábelmenedzsment tekintetében is szokatlanul nagy hellyel gazdálkodhatunk.
Szemből nézve, a bal oldallapon egy nagy szellőzőfelületet is kialakítottak, ami két darab 120 milliméteres ventilátort fogad, ám feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a magas processzorhűtő keresztülhúzhatja számításainkat.
A tetőlap a "gyorsítócsíkokat" idéző, szellőzővel is ellátott vonalaknak, illetve a sportos formavilágnak köszönhetően simán érkezhetett volna egy jóval drágább házról is, annyira igényes megoldás benyomását kelti. A ház alja azonban már visszaránt a szürke valóságba: talpazatként műanyagból készített lábakat kapunk, a tápegység alatti szűrő pedig egy egyszerű, kerettel sem rendelkező lapka. De legalább van.
A ház aljának előlap felőli részén egy nagyobb méretű szellőzőt is láthatunk, amelyen keresztül friss levegőhöz juthat a rendszer. Ez a mélyedés az előlap leszerelésekor is jól jön – egyfajta biztos fogáspontként.
Az előlapi portok felett, a ház tetőlapján alakították ki a rendszer bekapcsoló gombját, illetve reset gombját is – utóbbi felett néhány nagyon apró furat is látható, amelyek két kék LED-et rejtenek. Az egyik a rendszer bekapcsolt állapotát jelzi, a másik pedig az adattárolók aktivitásáról tájékoztat.
Az oldallapokat Thumb Screw típusú, szerszámok nélkül is könnyen kitekerhető csavarok tartják a helyükön, ám ezek most nem kizárólag fémből készültek: a csavart egy műanyaggyűrű veszi körül annak érdekében, hogy kerülete elég nagy lehessen a kényelmes és biztos fogáshoz. Az oldallapok levétele közben érződik, hogy vékony lemezből készített megoldásokról van szó, ugyanis nem annyira stabilak, mint a korábban tesztelt, drágább számítógépházak oldallapjai.
A ház belsejében egy hatalmas szerelőablakkal ellátott alaplaptálcát alakítottak ki, amelynek furataiba már gyárilag betekerték az ATX formátumú alaplapok beszereléséhez szükséges távtartókat. A csavarok között egy extra távtartót is találunk, ha esetleg szükség lenne rá. Magán a tálcán egyébként nem csak ATX, hanem microATX, illetve Mini-ITX formátumú alaplap is elhelyezhető.
A PCI slotokat kitördelhető, szellőzővel is ellátott lemezkék takarják – előttük pedig egy három furattal ellátott lemezlap található, gyakorlatilag ezzel lehet biztonságosan, egyszerre rögzíteni az összes beszerelt bővítőkártyát. A legfelső PCI bővítőhely takarólemeze azért szerencsére visszaszerelhető, de a többi kitördelős.
Az alaplaptálca kábelmenedzsmentet segítő kivágásokkal érkezik. Ezek nem kaptak gumibetéteket, de a hiányosság elnézhető, hiszen igényesen dolgozták el az éleiket, így nem sértik fel a kábelek szigeteléseit. Belül a szerszámmentesen szerelhető 5,25 hüvelykes bővítőhelyeket is szemügyre vehetjük – ezekhez egyszerű műanyag rögzítők járnak, amelyeket könnyen, gyorsan lehet oldani és rögzíteni, viszont csak a meghajtó egyik oldalát fogják. Csavarokkal természetesen szintén rögzíthetőek az adattárolók, de a műanyag keretek is elég masszívnak tűntek.
Egy szinttel lejjebb a dedikált 2,5 hüvelykes bővítőhelyeket látjuk, amelyekben három darab adattároló fér el. Az alsó szegmensben a 3,5 hüvelykes adattárolók bővítőhelyei láthatóak, ezekből szintén három van. Utóbbiak a műanyag rögzítőknek köszönhetően szintén szerszámmentesen szerelhetőek, de a 2,5 hüvelykes meghajtók rögzítéséhez mindenképpen kell egy kicsit csavarozni.
A 2,5 hüvelykes meghajtók keretének a bővítőkártyák felé eső lapját szükség esetén kiszerelhetjük, ha 300 milliméternél hosszabb videokártya elszállásolása a cél. Ekkor 390 milliméternyi hely állhat rendelkezésre.
Az alaplaptálca hátulján néhány rögzítőfül fogadja a kábelkötegelőket. Itt a domborított oldallap jóvoltából bőven van hely a kábelek számára – még a 24 tűs ATX csatlakozó kábelkorbácsa is kényelmesen elfér, nem kell trükközni a rögzítésével, ami hatalmas plusz pont. Szokatlan dolog ez az olcsó számítógépházak szegmensében.
A Mach belsejében több bővítőhely is várja a légkeverőket. Gyárilag csak egy fehér ledes világítással ellátott, 120 milliméteres átmérőjű légkeverőt kapunk, ami a ház hátulján található. Ez a légkeverő az alábbi fotókon csodálható meg teljes pompájában. A ventilátor XOF sorozatú, FCB csapágyazással rendelkezik, üzemi fordulatszáma pedig 1200 RPM.
Ugyan a gyártói weboldalon három beépített ventilátorról esik szó, a hivatalos forrásból származő megerősítés értelmében a kereskedelmi forgalomba kerülő Xigmatek Mach számítógépházak is ugyanolyan felszereltséggel érkeznek, mint a tesztben szereplő példány, azza egyetlen 120 milliméteres hátlapi ventilátorral.
Az előlap mögé további két darab 120 milliméteres, a tetőlap alá egy 120 milliméteres, a ház bal oldallapján kialakított szellőző mögé pedig két darab 120 milliméteres ventilátor fér el. A gyári szellőzést kicsit kevésnek éreztük, a következő oldalon megmutatjuk mire képes.
Az előlap mögötti ventilátor bővítőhelyeket egyszerűen, az előlap lepattintásával elérhetjük. A szereléshez nincs szükség semmilyen szerszámra, csak egy egyszerű, de határozott mozdulattal le kell pattintani a műanyag borítást, hiszen műanyagfülek tartják a helyén.
A műanyag előlapban egyébként elég gyengén rögzülnek az 5,25 hüvelykes bővítőhelyek takarólemezei: ha a PC ház ide-oda pakolgatása közben véletlenül megfogjuk őket, jó eséllyel beesnek a ház belsejébe. Velünk ez többször is előfordult.
Az előlap mellett természetesen a tetőlap is leszerelhető, ám ezt a mókát már nem ússzuk meg csavarozás nélkül – legalábbis első alkalommal biztosan nem. A tetőlap alatt két darab apró csavar található, ha ezeket kitekertük, a tetőlapot előrefelé tolva azonnal le tudjuk venni. Itt persze vigyázni kell az előlapi portok, a kapcsolók és az állapotjelző LED-ek kábeleire – szerelés előtt érdemes ezeket kibújtatni a házon kívülre.
Ahogy az a fenti fotón is látható, a tetőlapi 120 milliméteres ventilátor nem a ház fémlapjához, hanem a műanyag tetőlaphoz rögzíthető – ezért van olyan hatalmas kivágás a tetőlapi fémlemezen.
A Mach gumibetétes lábak helyett egyszerű műanyaglábakon áll, amelyek elég magasak ahhoz, hogy utat biztosítsanak a ház alja felől érkező friss levegőnek.
A Xigmatek terméke összességében egy jól kialakított, sok bővítőhelyet tartalmazó számítógépház benyomását keltette, amely árához képest meglepően igényes dizájnt és felszereltséget vonultat fel – igaz, egyes technikai megoldásokon azért érződik, hogy egy belépőszintű számítógépházzal van dolgunk. Most pedig pakoljuk tele és nézzük meg hogyan viselkedik terhelés alatt!
Szerelés és néhány mérés
Szerelés közben szerzett tapasztaltok
A Xigmatek Mach összességében jól szerelhető, de néhány dologra azért fény derült, amelyeket feltétlenül érdemes kiemelni. Mivel vékony acéllemezből épített termékről van szó, így a komponensek beszerelése után érdemes körültekintően eljárni, ha valami miatt fel akarjuk emelni az oldallapjaitól megfosztott házat, ugyanis a lemez hajlamos a kisebb mértékű meghajlásra, igaz, a terhelés megszűnése után legalább visszaáll eredeti pozíciójába.
Az alaplaptálca körüli szerelési feladatokat egyszerűen és kényelmesen el lehet végezni, de az adattárolók és a tápegység beépítése sem egy komoly feladat. A bővítőkártyáknál már van egy kis nehezítés: a takarólemezeket egyenként kell kitörni azokon a helyeken, ahova bővítőkártyát kívánunk beépíteni, a kártyák rögzítése pedig elég nehézkes a takarólemezekre boruló rögzítőlap miatt, amin három furat található.
Amennyiben hosszabb videokártyát szeretnék beszerelni, ami nem elégszik meg 300 milliméternyi hellyel – mondjuk azért, mert a PCIe tápcsatlakozók hátrafelé néznek –, akkor a 2,5 hüvelykes adattárolók bővítőkeretének bal oldallapját le kell szerelni. Ezt a lapot alul és felül is két-két csavar fogja, eltávolításukhoz azonban a szokásosnál rövidebb nyelű csavarhúzó szükséges, ami gondot jelenthet, ha nem áll ilyen rendelkezésre.
Kábelmenedzsment terén már nincs probléma, éppen ellenkezőleg: kellemes meglepetés volt, hogy a domborított oldallap és az alaplaptálca hátulja közé vastagabb kábelkorbács is probléma nélkül befér, így öröm a szerelés. Pont ezért, vagyis a domborított oldallap miatt fért be a házba a TPC-812S gyártmányú Cooler Master processzorhűtő is – a domborítás következtében nyert extra hely nélkül egészen biztosan nem lehetett volna felszerelni az oldallapot.
Tesztkonfiguráció
A tesztrendszer az alábbi komponensekből állt:
• Alaplap: Gigabyte Z97-D3H rev 1.1
• Processzor: Core i3-4160
• Rendszermemória: 2 x 4 GB Kingston HyperX Fury DDR3-1866 MHz
• Adattárolás: Western Digital Caviar Black 500 GB (SATA 6 Gbps; 7200 RPM)
• Tápegység: Cooler Master V850
• Számítógépház: Cooler Master Silencio 650 Pure
• Processzorhűtők:
- Gyári Intel CPU hűtő
- Cooler Master TPC-812S
• Videokártya: GeForce GTX 770
• Operációs rendszer: Windows 8.1 Pro x64 (minden frissítéssel)
Néhány mérés
A kész konfigurációt kétféle módszerrel teszteltük: első körben megnéztük, hogyan alakul a ház szellőzése, illetve a különböző komponensek hőfoka, ha a gyári Intel processzorhűtőt alkalmazzuk. Második körben a Cooler Master TPC-812S került terítékre, így a méréseket vele is elvégeztük. Az üresjárati értékek feljegyzése után a Prime95-tel, illetve a Prime95 és a Furmark kombinációjával nyúztuk a PC-t. Minden teszt 30 percig tartott.
Az alábbi eredményeket kaptuk:
A Xigmatek Mach belsejében egész kellemes hőmérséklet uralkodott ahhoz képest, hogy csak egyetlen egy hátlapi rendszerhűtő ventilátor állt rendelkezésre. Ez persze meg is látszott a merevlemez hőfokán, de az értékek így is abszolút vállalhatóak. Nagyrészt a sokkal jobban szellőző Silencio 650 Pure-nál tapasztalt értékekhez hasonló hőfok-szintek rajzolódnak ki, leszámítva a HDD adatait, azaz a termék jelesre vizsgázott.
Úgy teljes a kép, ha a VRM hűtőbordák hőfokairól is lerántjuk a leplet. Következzenek hát ezek:
Remekül látszik, hogy a Cooler Master TPC-812S alkalmazásakor a felső VRM hűtőborda nem jut elég levegőhöz, hiszen a légáramlatok az alaplap síkjára párhuzamosan, a ház hátulja felé igyekszenek. Ebből persze a portok mögött elhelyezett VRM hűtőborda tud valamelyest profitálni. Az igazán komoly különbségek tuning alkalmával jelentkeznének, de a Core i3-4160-as processzor sajnos nem jó tuningalany, így a tuningtól el kellett tekintenünk.
Zajszint (szubjektív)
A gyárilag beszerelt, fehér ledes világítással ellátott Xigmatek XOF rendszerhűtő ventilátor megdöbbentően jól teljesített: a zajszint nagyon alacsony volt, komolyabb szélzaj pedig egyáltalán nem jelentkezett, így a rendszer csendes volt. A Cooler Master TPC-812S processzorhűtővel karöltve komolyabb CPU terhelés alkalmával is csendes maradt a PC, de ahogy a GeForce GTX 770-es videokártyát is leterheltük, vége szakadt a kellemes csendnek.
A ventilátor-zajszint tehát abszolút jó volt, viszont egy negatívumra azért ki kell térnünk: a rezgéselnyelő rögzítés hiánya miatt a merevlemez alaposan megrezgette a számítógépház fémlemezeit, búgott tőle a Mach, ami 2015-ben sajnos kellemetlen, még ezen az árszinten is.
Verdikt
A Xigmatek Mach a maga 10 000 forint körüli árával egy meglepően kellemes jelenség. A külcsínre abszolút nem lehet panasz, de a belbecs is derék iparosmuka eredménye, ugyanis minden a helyén van, vagyis a bővíthetőségre abszolút nem lehet panasz.
Pozitívum, hogy a domborított oldallapok miatt rengeteg hely van kábelmenedzsment céljára, valamint egy kifejezetten magas processzorhűtő beszerelése sem akadály. A tápegység bővítőhelye alatti szűrő jelenléte szintén üdvözlendő, és összességében a szellőzésre sem lehet panasz.
A PCI slotoknál alkalmazott régi technológia, vagyis az, hogy a használni kívánt bővítőhelyek szellőzővel ellátott lemezeit ki kell törögetni, a sok pozitív tulajdonság mellett nem mutat valami jól, és annak se örültünk, hogy a merevlemez rezgése átterjedt a házra.
Ezektől függetlenül viszont, ha 10 000 forint körüli összeget szánunk számítógépház vásárlására, a Xigmatek Mach nagyon jó ajánlat lehet – érdemes felírni a lehetséges opciók listájára. Tapasztalataink alapján – a kisebb negatívumok ellenére is – úgy döntöttünk, kiérdemli az ajánlott vétel címet, mert egész egyszerűen jó!
A tesztben szereplő Xigmatek Mach számítógépházat a Kelly-techtől kaptuk. Ezúton is köszönet érte!
Hasznos hivatkozások:
