Előzmények, Windows Insider program
Előzmények
Az informatika világában közismert tény, hogy a korábban a trendeket diktáló Microsoft alaposan lemaradt az utóbbi évek okostelefon-tablet-őrületének közepette. És bár helyesen ismerték fel, hogy a Windows drasztikus átalakítására van szükség ahhoz, hogy újból versenyképesekké váljanak, a 2012. augusztus 1-jén megjelent Windows 8-nak nem sikerült ezt a feladatot teljesítenie. A nyolcas verzió annyira az érintőképernyőt helyezte előtérbe, hogy a billentyűzettel-egérrel való kezelhetőség komoly csorbát szenvedett (elég, ha a felhasználói felület „láthatatlan” elemeire gondolunk, amelyek a legváratlanabb pillanatban bukkantak fel például az egérmutatónak a képernyő sarkába közelítésekor).
A cég makacsul ragaszkodott az elképzeléseihez, nem vette figyelembe a felhasználók és a szakma egyértelműen negatív visszajelzéseit a fejlesztési folyamat során. Hiába volt számos jelentős újítás (például az UEFI-támogatás, a rendszer jelentős gyorsulása), a Windows 8 sikertelen maradt, az egy évvel később ingyenes frissítésként kiadott 8.1-es verzió pedig már nem tudta visszanyerni a kiábrándult közönség bizalmát. Az új alkalmazásplatformra gyászosan kevés igazán jó minőségű app készült (a Windows Store-t ugyanakkor elárasztották a hitvány, nem működő, vagy csaló programok), és a fejlesztőket az sem lelkesítette, hogy a mobiltelefonos és az asztali Windows 8.1-re készült alkalmazások nem voltak kompatibilisek egymással, így párhuzamosan két hasonló platformra kellett volna fejleszteniük.
A felsorolt események (közvetett) következményeképp mind a 7-es verziót sikerre vivő Windows-vezér Steven Sinofsky, mind a Microsoft korábbi CEO-ja, Steve Ballmer is elveszítette pozícióját. A 2014 februárjában kinevezett új vezérigazgató, Satya Nadella többször is világossá tette, hogy a cég jövője a mobil eszközökben (nem feltétlenül okostelefonra kell gondolni), illetve a felhő alapú működés támogatásában van („mobile first, cloud first”). Ennek szellemében zajlott az új, Threshold kódnevet viselő Windows-verzió fejlesztése, amely később a 10-es számot kapta meg (ezzel is hangsúlyozva a radikális elszakadást a nyolcastól). Érdemes megemlíteni, hogy az operációs rendszer kernelverziója végre követi ezt a számozást – míg a 8.1-es változat rendszermagja a 6.3-as verziószámot viseli, az utód valóban 10.0 lett, megtörve ezzel egy újabb régi hagyományt.
Windows Insider program
2014 szeptemberében, a Windows 10 bejelentésekor indult útjára a Windows Insider program, amely a jelentkezőknek teljesen ingyenesen rendelkezésére bocsátotta az aktuális előzetes (preview) buildeket (cserébe visszajelzéseket és véleményeket kellett küldeni, de ez természetesen nem volt kötelező). Először csak az asztali változathoz, később pedig a Windows 10 Mobile-hoz is, melynek fejlesztése a nagytestvérrel párhuzamosan, ám attól némileg elcsúsztatott ütemterv szerint zajlik. A cikk írásakor (2015 augusztusa) a programnak több mint 5 millió regisztrált résztvevője van, és a Microsoft világossá tette, hogy az eddigi sikerek alapján folytatni kívánják azt.
Jelen sorok írója részt vett az Insiderben, így „belülről” láthatta a Windows új változatának fejlesztését, és maga is számos hibát jelentett be, amelyek jó része a későbbi buildekben valóban javításra került. Természetesen volt jó pár olyan kérés is (például hogy az ablakok kerete kapja vissza a hetesben megszeretett Aero Glass effektet), amelyet nem vettek figyelembe, mégis ez a hozzáállás markánsan különbözik a Sinofsky-érában tapasztalt bezárkózástól, amelynek aztán meg is lettek a következményei. Mindenesetre a Microsoft ezúttal némileg joggal hirdeti, hogy ez a verziót több millió ember visszajelzése, tapasztalata, véleménye formálta olyanná, amilyen végül lett.
Tesztkörnyezetek
Tesztkörnyezetek
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy három, egymástól markánsan különböző jellegű eszközön is tudtuk tesztelni az új operációs rendszert: egy asztali PC-n, egy 2-in-1 tablet-laptop hibriden, illetve egy 8 colos tableten. A tapasztalatok döntően pozitívak voltak, a részletes elemzés előtt nézzük meg az eszközök hardveres felépítését.
Ahogyan a táblázatból is látszik, három, igencsak eltérő erejű és felépítésű számítógép állt rendelkezésre a Windows 10 telepítéséhez. Az első két eszközre a 64 bites, míg a táblagépre értelemszerűen a 32 bites verziót telepítettük.
A legpozitívabb tapasztalatokat a Fujitsu gépével szereztük: az immáron teljes egészében japán gyártó Q702-es modelljét minden probléma nélkül tudtuk Windows 8.1-ről 10-re frissíteni. Az illesztőprogramok kérdését úgy oldotta meg a rendszer, hogy amiből nem volt újabb, ott a régit használta, a többihez pedig Windows Update-ről töltött le frissebbet (a cikkben még visszatérünk a driverek kérdésére). A beállítások megmaradtak, az ujjlenyomat-olvasó is működik, és még a Windows Hello szolgáltatás használatára is rá lehetett venni (az újítás lényege, hogy a hagyományos jelszót kiválthatjuk biometrikus azonosítással, akár íriszfelismeréssel is).
Az asztali PC-n sem volt különösebb probléma az új operációs rendszerrel, legalábbis ami a hivatalosan letölthető, magyar verzió tiszta telepítését illeti. Előtte egy korábbi preview buildről frissített 10240-es build volt fenn, az produkált olyan hibát, hogy bármilyen drivert telepítettünk fel az alaplapra integrált Qualcomm Killer e2200 Gigabit Ethernet-vezérlőhöz, nem tudott a hálózatra csatlakozni. Ez a hiba a Microsoft oldaláról letöltött ISO telepítése után megszűnt.
A legtöbb gond a kis 8”-os Allview tablettel adódott. A meglehetősen szűkös háttértár problémáját úgy oldotta meg a Microsoft, hogy a telepítés elején meg lehet adni az SD-kártyát vagy egy külső meghajtót, amire a korábbi rendszer biztonsági mentését helyezi el. A frissítés először rendben le is zajlott, ám az Intel oldaláról általunk letöltött és telepített chipset driver elpiszkálta az érintőképernyő driverét, így a korábbi Windows 8.1-et vissza kellett állítani. A második telepítés után már nem tettünk fel külső meghajtóprogramokat, így a korábbi hiba megszűnt. Az automatikus képernyőforgatás alapból nem funkcionál, és bár fórumokban kutatva találtunk hozzá megfelelő drivert, ám álló módban ilyenkor fejjel lefelé jelenik meg minden. Ezt a kényelmetlenséget leszámítva meglepően jól működik a rendszer még a meglehetősen low-end hardveren is. Érdekes adalék, hogy a gyártó július 29-e óta már gyárilag Win10-zel szállítja ezt az eszközt, így a supportnak írtunk egy ticketet, amelyben azt kértük, hogy legalább a szükséges meghajtókat (és ha kell, BIOS-frissítéseket) tegyék a honlapon elérhetővé. Két hét várakozás után elküldtek egy linket, amelyről leszedhettük a hiányzó meghajtóprogramokat, melyek telepítése után a forgatás tökéletesen üzemel.
Az előzmények és a tesztgépek bemutatása után nézzük meg az új Windows legfontosabb újdonságait – szokásunk szerint a külső változásaival kezdjük, de nem feledkezünk meg a színfalak mögötti, legalább annyira fontos fejlesztések bemutatásáról sem.
A Start menü visszatér
A Start menü visszatér
Ahogyan azt a Windows 8-as cikkünkben előre jeleztük, a legtöbb vitát és kritikát a Win95 óta az ablakos operációs rendszerek legfontosabb UI-elemének számító Start menü likvidálása eredményezte. Éppen ezért, az új verzió egyik legfontosabb „újítása” ennek visszaállítása, de természetesen nem a 7-ben látott formában, hanem teljesen új alapokon, a korábbi Start képernyővel keresztezve.
Érdekességképpen megemlítjük, hogy a fejlesztés során először a régi DirectUI felület alapjaira épülő Start menü jelent meg a rendszerben, és a pletykák szerint a jobb sorsra érdemes Windows RT ezt fogja megkapni szeptemberben, a platform utolsó frissítésének formájában. Bár a Win10-nek lesz ARM verziója, az kizárólag a Mobile lesz, amellyel okostelefonokon és 7” alatti tableteken találkozhatunk majd, az RT-tabletekre, köztük a Microsoft saját Surface táblájára nem lesz feltelepíthető.
(A Windows RT rendszeres „vendége” a hazai és külföldi fórumoknak, és gyakran izzó gyűlölet veszi körül, véleményünk szerint kicsit alaptalanul. A koncepció ugyan elhibázott volt, de megfelelő kezelőfelülettel és alkalmazáskínálattal versenyképes lehetett volna a tucatnyi ARM-os, Androidot futtató olcsóbb tablettel szemben. Teljességgel érthetetlen, hogy ezek a táblák miért nem kaphatják meg legalább az amúgy ARM-alapokon nyugvó Windows 10 Mobile-t, hiszen így futtathatók lennének rajtuk az újgenerációs alkalmazások. Például az RT-s Lumia 2520 hardveresen szinte megegyezik a Lumia 1520-szal, utóbbit természetesen lehet Win10-re frissíteni majd, míg előbbit nem.)
Az új Start menü viszont egy alapjaitól kezdve újraírt, és a rendszer moduláris felépítésének köszönhetően a továbbiakban könnyen frissíthető UI-elem lett, amely a később részletezett tablet módon kívül is megjelenhet teljes képernyőn, így aki mégis szerette a 8-as Kezdőképernyőjét, ezzel a beállítással hasonló eredményt érhet el.
A menü bal oldala egyrészt a leggyakrabban használt, illetve legutóbb telepített programokat emeli ki, másrészt testre szabható parancslistát kínál, amely alapból a Fájlkezelőt, a Gépházat, illetve a Főkapcsolót tartalmazza. A Minden alkalmazás mögött ábécésorrendben az összes telepített programunkhoz férhetünk hozzá, és itt is működik a régi Windows Phone-trükk, miszerint a betűkre kattintva gyorsan odaugorhatunk a kívánt kezdőbetűhöz. Teljes képernyős beállítással, illetve tablet módban annyi változik, hogy ez a rész egy hamburger ikon mögé bújik, alapból tehát nem foglalja a helyet a kijelzőn.
A csempék az átméretezhető Start menü jobb oldalán helyezkednek el, egyfajta mini Kezdőképernyőként. Itt a már jól ismert funkcionalitással találkozhatunk: átméretezhetjük őket, kikapcsolhatjuk az „élő” üzemmódot, illetve eltüntethetjük őket.
Bár az újratervezett Start menü a korábbról ismert funkcionalitás jelentős részét visszahozza (például a 7-ből ismerős Jump Listek is elérhetők), sokaknak hiányérzete lehet, elsősorban a testre szabhatósággal kapcsolatban. Jó hír, hogy – a rendszer többi részéhez hasonlóan – a funkciók a későbbi frissítések során bővülni fognak.
Műveletközpont, virtuális asztalok, Snap
Műveletközpont, virtuális asztalok, Snap
A Windows 8.x egyik legfontosabb újítása a mobil rendszerekből már jól ismert „toast” notification megjelenése volt, azaz a képernyő jobb szélén bukkantak fel az egyes appok üzenetei. A probléma ezzel csak az volt, hogy néhány másodperc múlva ezek el is tűntek, és ha nem tudtuk őket elolvasni, örökre feledésbe merülhettek.
A Windows Phone 8.1-es változatában már megjelent az értesítéseket gyűjtő Notification Center, de az asztali verzióban a tízesig kellett várni a funkció integrálására. A magyar fordításban Műveletközpont néven szerepel ez az új UI-elem, és az óra melletti ikonnal lehet előcsalogatni. Jó hír, hogy a rivális mobil operációs rendszerekből ismert gyors kapcsolók is helyet kaptak itt, így lehetőség van (többek között) a Wi-Fi, Bluetooth, GPS, mobil adatátvitel, elforgatásgátló ki- és bekapcsolására. A kapcsolópanel összecsukása is lehetséges, ekkor csak a négy legfontosabb ikon jelenik meg, és a Gépházban testre szabhatjuk, hogy melyek legyenek ezek. Érdekes adalék, hogy a tálcán megjelenő ikon hibásan működött még a hivatalosan kiadott buildben is, ám egy azóta érkezett frissítés ezt a problémát végre orvosolni tudta.
Aero Glass-rajongóknak jó hír, hogy a kedvelt átlátszósági effekt elérhetővé vált nem csak a Start menü esetében, hanem a tálcáról felbukkanó többi panelnél is (például a hálózatválasztó, a naptár, vagy a Műveletközpont is így jelenik meg.)
A rivális rendszerek rajongói régóta a Windows szemére vetették, hogy nincs benne lehetőség virtuális asztalok létrehozására. A Microsoft meghallgatta a kritikákat és beépítette ezt a funkciót a tízesbe. A kissé hányatott sorsú Win+Tab billentyűkombináció kapta meg azt a feladatot, hogy a desktopok közötti váltást lehetővé tegye. (Mint ismeretes, Vistában és 7-ben ez még a Flip3D látványos taszkváltását hozta elő, 8.x-ben pedig a Metro UI-s alkalmazások között lehetett vele ugrálni.)
Az asztalok közötti váltás a tálcán egy új gombot is kapott (Feladatnézet), amely egyenértékű a Win+Tab kombóval. A megjelenő felületen látjuk az aktuális asztalunk tartalmát, illetve lehetőségünk van új asztal létrehozására, valamint meglévő törlésére. A megnyitott ablakokat egérrel át tudjuk húzni másik desktopra, törlés esetén pedig ablakaink átkerülnek egy másik virtuális asztalra.
Még a Windows 7-ben vezették be az Aero Snap funkciót, amellyel a képernyőt kettéosztva lehetőségünk volt két ablakot egymás mellé helyezni. A 10-ben továbbfejlesztették ezt, például – gondolva a nagyobb felbontású monitorokra – már négy részre tudjuk osztani a képernyőt, és így egyszerre négy alkalmazással is tudunk dolgozni. A Snap Assist funkció pedig egy ablak dokkolása után előnézetben felajánlja a háttérben futó ablakainkat a szabad hely(ek)re, így ezek között könnyebben tudunk választani. Ez utóbbi funkció különösen hasznos érintőképernyős használat esetén.
És akkor el is érkeztünk egy sarkalatos ponthoz, amelynek döntő szerepe volt a Windows 8.x bukásában: az érintőképernyős használat támogatása. Lássuk, ezúttal hogyan sikerült a feladatot megoldani a Microsoftnak!
Tablet mód és a Continuum
Tablet mód és a Continuum
A nyolcas egyértelműen negatív fogadtatásának legfőbb oka az volt, hogy túlságosan is az érintőképernyős használatra koncentrált (szemben az őt megelőző verziókkal, amelyek ezt a vonalat gyakorlatilag teljesen hanyagolták), és a klasszikus billentyűzet-egér kombóval helyenként rettentően körülményes volt a használata (ugyanakkor el kell ismerni, hogy az érintésvezérlés megoldásai elég jól sikerültek). Az elmúlt években viszont a kisméretű táblagépek mellett teret hódítottak a 2-in-1 gépek (valahol találkoztunk a meglehetősen nevetségesen hangzó „laplet” szóval is, a tablet és a laptop szavak összevonásából), illetve a különféle átalakítható, csavargatható eszközök is, és az új rendszerrel szemben elvárás volt, hogy ezeket is könnyedén kezelhetővé tegye. A feladat tehát ismét adott volt: úgy kellett a két világot összeházasítani, hogy ne zavarják egymást, ugyanakkor biztosítsák a megfelelő funkcionalitást.
A Windows 10 központi újítása így a tablet mód lett, amelynek lényege a következő: az Asztal nem elérhető, a Start menü átrendezi magát teljes képernyőssé és az alkalmazások is így futnak (ellentétben a Windows 8.x-szel, nem csak a Modern UI appok, hanem a klasszikus Win32-alapú programok is). A hamburger ikon a bal felső sarokba került, erre kattintva a Start menü korábban már részletezett bal oldali része bukkan fel, innen érhetjük el a leggyakrabban használt programokat, illetve a Minden alkalmazás pont alatt az összeset. Alulra került a Főkapcsoló, a Gépház, valamint a Fájlkezelő ikonja (ez a lista természetesen szabadon bővíthető).
Alaposan megváltozott a gesztusvezérlés, amelynek sok 8.x felhasználó nem minden esetben örül, ugyanakkor mivel az új felhasználóknak nincs összehasonlítási alapjuk, nekik várhatóan mindegy lesz. A desktop felhasználók által őszintén gyűlölt Charms bar megszűnt, az ottani menüpontokat a régi, még 8.x-re írt Metro UI-s alkalmazásokban egy címsori hamburger menü mögé rejtették. Tablet módban ezt két, felülről lefelé irányuló húzással lehet elérni (azért kettő, mert az első az appok saját menüjét hozza elő az alsó sávban). Ez így kissé komplikáltnak hangzik, de ezzel a megoldással a régi platformra írt szoftverek is működőképesek maradtak, az újgenerációs alkalmazások pedig már másképp működnek (lásd következő pont).
A bal szélről húzott ujjmozdulattal az új taszkváltó képernyőre kerülünk, ami kísértetiesen hasonlít a virtuális asztalok kezelőfelületére (pontosabban ugyanaz, ám sajnos tablet módban valamiért nincs lehetőségünk desktopokat létrehozni). Jobbról húzva pedig a Műveletközpontot érhetjük el, amely ebben a módban értelemszerűen sokkal több gyors kapcsolót tartalmaz, mint mondjuk egy asztali gép esetén. Jó hír, hogy a Snap itt is működik, és a korábbi verzióból ismert lehúzva bezárás szintén megmaradt.
Fontos változás, hogy a tálca végig látható marad, és bevezetésre került egy globális „vissza” gomb is, amely például a zöld robotos operációs rendszer rajongóinak lehet ismerős. Beállítható, hogy a tálcán jelenjenek-e meg a megnyitott alkalmazások ikonjai (alapból nem láthatók), illetve az óra melletti értesítési ikonokat is elrejthetjük.
Az általunk is tesztelt Fujitsu Q702-höz hasonló 2-in-1 készülékekhez alkották meg a Continuum fedőnevű újítást, amelynek lényege, hogy a tablet a billentyűzetbe dokkoláskor automatikusan kikapcsolja a tablet módot (persze beállítható, hogy ez automatikus legyen-e, avagy rákérdezzen a rendszer), míg a dokkolóból kivételkor automatikusan visszatérjen az érintésre optimalizált kezelőfelülethez. Sajnos a gyakorlatban nem tudtuk kipróbálni, mivel a Q702-höz még nem állnak rendelkezésre a szükséges driverek (vagy UEFI-frissítés, nem tudni, mi aktiválja), így a váltás csak manuálisan végezhető el (mivel két ujjmozdulatról van szó, nem gond).
Van azonban a Continuumnak egy sokkal érdekesebb aspektusa: várhatóan a telefonos verzió is tudni fogja. Jelenleg nincs a piacon olyan készülék, amely hardveresen támogatná az újítást, ugyanakkor a Microsoft többször utalt rá, hogy hamarosan bemutat olyan eszközöket, amellyel elérhetővé válik, hogy a telefonunkat egy dokkolóba helyezve többé-kevésbé asztali PC-szintű funkcionalitást érhessünk el, ami izgalmasan hangzik, de látnunk kell a gyakorlatban, hogy meg tudjuk ítélni a használhatóságát.
MDL 2.0 és UWP
MDL 2.0 és UWP
A Windows 8.x-ban debütált új, Metro UI felület, a hozzá kapcsolódó alkalmazásplatformmal és Windows Store-ral együtt finoman szólva sem ért el átütő sikert sem a felhasználóknál, sem pedig a fejlesztőknél. Az új rendszer tervezésekor emiatt elsődleges cél volt a platform megújítása, ezzel együtt a kezelőfelület finomítása, illetve a fejlesztők rábírása az újgenerációs appok fejlesztésére.
Különféle jogi viták és bizonytalanságok miatt a Microsoft már nem a Metro nevet használja, hanem az új UI-t elnevezte Modern (vagy Microsoft) Design Language 2.0-nak, amely látványos változást hoz a korábbiakhoz képest. A legfontosabb, hogy desktop módban a Modern appok immár ablakban is képesek futni, és így a korábban már említett Snap funkciókat is használhatjuk velük.
Ami a külsőt illeti, a vonalak sokkal vékonyabbak lettek, az UI elemei nincsenek bekarikázva (ennek ellenére a kör alakú motívumok sok helyen jelen vannak), átalakultak a csúszkák, tovább egyszerűsödtek az ikonok, ugyanakkor a lapos felhasználói felület megmaradt, hasonlóan a rivális platformokhoz. Drasztikus mértékben megváltozott a rendszer logikája is: a korábban az ablakok alján „…” szimbólummal jelzett menük helyét átvette a bal fent található „hamburger” menü ikonja, ahogyan azt korábban említettük már. Ezzel a Windows külseje megint egy lépéssel közelebb került az iOS-hez és az Androidhoz, és lényegében elveszítette azt, amitől egyedi volt a piacon. Ez egyfelől szomorú, másrészt viszont szükséges lépés volt a fejlesztők meggyőzéséhez.
Ugyanis a Windows 8.x-et (különösen a mobil verziót) sújtó „app gap” probléma (azaz az, hogy nincsen elegendő és jó minőségű alkalmazás a Store-ban) megoldására a cég olyan fejlesztőeszközöket készít, melyek segítségével a két fő rivális operációs rendszerre írt szoftverek aránylag könnyedén átfordíthatók lesznek Windows Store appokká. Az új alkalmazásplatform neve UWP (Universal Windows Platform), és végre megvalósul az, ami a 8.x-ben csak álom volt: lényegében ugyanaz a kód futtatható lesz az asztali Windowson (PC-n vagy tableten), és telefonon is (az UI igényel némi munkát, de a többi egy az egyben használható lesz).
Négy projektet jelentett be a Microsoft májusban ezzel kapcsolatban:
• Astoria: Android-alkalmazások portolásához (kis tabletekhez és telefonokhoz, PC-re egyelőre nem). Augusztus elején szivárogtak ki azok az eszközök, amelyeknek segítségével lelkes amatőrök jó pár appot sikerrel átportoltak Windows 10 Mobile-ra, sőt, a hírek szerint a Google Play szolgáltatásokat is sikerült átültetni. Ígéretesen hangzik.
• Islandwood: iOS-alkalmazások portolásához (Objective-C nyelven írt kód importálása Visual Studioba).
• Centennial: ha azt hisszük, hogy a „klasszikus” Win32 (és .NET) programjainkat nem érinti a változtatás, nagyot tévedünk. Az ötlet az, hogy alakítsuk át ezeket Windows Store appokká, lényegében szimpla „átcsomagolással”. Ennek egyik előnye a sokkal egyszerűbb frissítés lenne, ám a fejlesztők nem álltak meg itt. Az így disztributált alkalmazások ugyanis „sandboxban” futnának, azaz emulált fájlrendszert és registry-t érnének csak el. Ezzel megszűnne a regisztrációs adatbázis teleszemetelése, a DLL-pokol, és az uninstall végre képes lenne valóban a teljes alkalmazást eltüntetni minden adatával együtt. Milyen szép is lenne…
• Westminster: teljes weboldalak (webes alkalmazások) Store appá konvertálásához.
A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy a cég végre komolyan vette a problémát, és komoly erőfeszítést tesz ennek megoldására is. A fejlesztéshez az új Visual Studio 2015 és a Windows 10 SDK már rendelkezésre áll, ám a fenti projektek eredményeképp elkészülő eszközök végleges változatára még valamennyit várni kell.
Új alkalmazások, Xbox és Groove
Új alkalmazások, Xbox és Groove
Amennyiben nem lett volna elég probléma, hogy a fejlesztők nem írtak elegendő színvonalas alkalmazást a Metro alkalmazásplatformra, ez a Microsoftnak magának sem sikerült. A Windows 8.x-ben lévő beépített appok meglehetősen gyatra minőségűek lettek, kevés funkcionalitással és nagyon sok esetben instabil működéssel. A Store többszöri fazonigazítás után lett valóban használható, de például az Xbox Zene alkalmazás soha nem lett igazán jó. Üdítő kivétel csak az Internet Explorer metrós változata lett, amely tableten meglepően jól használhatónak bizonyult (bár az előző oldalra visszalépéskor tapasztalható idegesítően hosszú töltési időt sosem sikerült kiküszöbölni). Ez tehát ismét egy olyan terület, ahol előrelépésre volt szükség.
Sajnos a feladatot megint nem sikerült maradéktalanul végrehajtani. Az igaz ugyan, hogy az új, univerzális appok lényegesen színvonalasabbak, mint a korábbi verzióban, ám a stabilitási problémák megmaradtak, sokszor előfordul, hogy egy-egy app minden értesítés vagy hibajelzés nélkül egyszerűen bezáródik. (Arról nem is beszélve, hogy amikor az új Store frissíti magát, ugyanez történik: eltűnik az ablak, és a felhasználó nem tudja, hogy pontosan mi történt. A többi frissítés letöltése pedig csak az áruház manuális megnyitása után folytatódik.)
Van új Posta és Naptár alkalmazás, és mindkettőről elmondható, hogy jelentősen kezelhetőbbek, mint az előző verzióban, de még mindig hiányzik belőlük sok alapvető funkció (nem testre szabható, hogy miről kapjunk értesítést, a külön accountokat nem lehet kirakni külön élő csempékre, és még sorolhatnánk). Az Xbox Zene appot és szolgáltatást ezentúl Groove néven találjuk meg; ez is sokat fejlődött, lejátszik zenéket OneDrive-ról is, ám időnként megjelenítési problémákkal küzd, equalizerről pedig csak álmodhatunk. A Groove egyébként egy előfizetéses szolgáltatást is takar, és az igénybevételhez szükséges app a rivális platformokon is elérhető.
Komoly fejlesztéseket kapott az Xbox alkalmazás is: nem pusztán játékmeneteket, hanem tetszőleges program kimenetét videóra vehetjük vele, ráadásként pedig amennyiben Xbox One-nal is rendelkezünk, az ottani játékokat streamelhetjük a PC-nkre. (Itt jegyeznénk meg, hogy valamikor az elkövetkező hónapokban a One-hoz is elérhetővé válik a Win10-alapú frissítés, így az említett szoftverek jó része a konzolon is futtatható lesz.)
Megújult az Időjárás és az Óra is, van vadonatúj Számológép, ez utóbbi akár több példányban is futhat (ezt alapból a Modern alkalmazások nem tudják, de a Microsoft ígérete szerint ki fogják terjeszteni ezt a képességet). Nem mindent ért el a megújulás: a Paint és a WordPad változatlan maradt (bár ez utóbbi helyett letölthető a Word Mobile), valamint például a Feladatkezelőnek sem született még érintésbarát verziója.
Korábban említettük, hogy az újgenerációs platformra épülő programok új kezelőfelületet és kinézetet kaptak. A cég szerette volna elkerülni a rendszer kétarcúságát, amelyet a 8.x-nél olyan sokan kritizáltak, ezért a desktop alkalmazások fejléce is megújult, ám sajnos a minimalista designt itt kicsit túlzásba vitték. Minden címsor ugyanis fehér színű lett, és alapból nincs lehetőség ennek megváltoztatására (lelkes amatőrök persze megtalálták erre is a megoldást, a szükséges téma számos oldalról letölthető). Az elképzelés az, hogy a korábbi egyszínű ablakkeret helyett most már alkalmazásszinten lehet ezt változtatni, jó példa erre a készülőben lévő Office 2016.
A kétlakiság sajnos egy területen megmaradt: van egy kiherélt Vezérlőpultunk, a funkcionalitás egy jelentős része átköltözött az alapjaitól kezdve újragondolt Gépházba. Idegesítő azonban, hogy többször egymás között „pingpongozik” a két alkalmazás, ráadásul a párhuzamos beállítási lehetőséget sem sikerült mindenhol kiküszöbölni. Az ígéret szerint ez egy átmeneti állapot: a cég a Gépház fejlesztésén dolgozik, a Vezérlőpult fokozatos leépítését tervezi a következő verziókban.
Cortana és Edge
Cortana és Edge
Más országokban élők számára fontos újdonság lehet a Windows Phone-ról már ismert Cortana „személyi digitális asszisztens” integrálása az asztali rendszerbe. A magyar verzióban ez a szolgáltatás nem működik, anyanyelvünkön nem tudunk parancsokat adni Windowsunknak. Ehelyett egy „egyszerű” keresőmezőt kapunk, amely a beállítástól függően csak a saját gépünkön vagy akár a weben is tud keresni (persze a Microsoft saját Bing motorjának felhasználásával). Az angol nyelvterületen elérhető diktálást, az alkalmazások utasítással való vezérlését tehát nem tudjuk igénybe venni.
Bár az Internet Explorer 11 része maradt a Windowsnak (száműzve a Windows Kellékek mappába a Start menü Minden alkalmazás pontja alatt), új böngészőt köszönthetünk, amely a keresztségben végül az Edge nevet kapta, és a logója is emlékeztet az IE-re (ennek célja, hogy könnyen beazonosítható legyen – akkor is, ha csak ezt használnánk, és akkor is, ha inkább bármi mást). A napi használat tapasztalatai alapján elmondható, hogy meglepően jól használható az új browser, de egyelőre közel sem hibátlan, sok opció hiányzik belőle (például nem tudjuk megmondani neki, hová töltse le a fájlokat, tablet módban nincsenek lapozást egyszerűsítő gesztusok), valamint még nem lehet kiegészítőket használni hozzá. Októberre várható a platform első nagyobb frissítése (Threshold Wave 2), amikor számíthatunk (többek között) ez utóbbi funkció debütálására.
A rendelkezésünkre álló gépeken lemértük a (ma már kissé elavultnak számító) Peacekeeperrel az új böngésző HTML 5-ben nyújtott teljesítményét, és összehasonlítottuk a Google szoftverével és persze a jó öreg IE-vel is. Az alábbi eredményeket kaptuk:
Bár a hétköznapokban ennyire durva különbség nem észlelhető, és az Edge egy modern, fürge browser benyomását kelti, a fenti diagram alapján a fejlődés leginkább az IE11-hez képest egyértelmű. Ahogyan maga a Windows 10 is, az Edge is egy lépés a helyes irányba, és kíváncsian várjuk, a hamarosan érkező frissítések mennyit fognak tudni javítani az összképen (vannak egyébként tesztek, amikben kifejezetten jól teljesít az Edge, akit bővebben is érdekel a téma, annak javasoljuk az ezzel foglalkozó cikkünket).
WaaS, Windows Update, DX12 és WDDM2.0
WaaS és a Windows Update
A Microsoft egy teljesen új fejlesztési modellt vezetett be a Windows 10-zel, és ez a változtatás talán önmagában jelentősebb, mint az összes eddig felsorolt.
Az eddigi verziók esetén az volt a menetrend, hogy miután egy build megkapta a gyártásra kész (RTM) minősítést, hónapok teltek el, mire az operációs rendszer felbukkant a kereskedelmi forgalomban, illetve a számítógépgyártók legfrissebb modelljein. Ezt követően a rendszerszoftver leginkább már csak kisebb-nagyobb javításokat kapott, időnként egy-egy Service Packbe összezsúfolva (ez alól kivétel az XP, amelynél az SP2 komoly funkcionális változásokat is hozott). Az új verzió fejlesztése persze általában már ekkor javában zajlott, de a vadonatúj jellemzők általában csak jó pár év múlva váltak elérhetővé (itt is van egy kakukktojás, a Windows 8.1).
Ezzel szemben a tízes már a „Windows as a Service” (WaaS) modellre épül: az operációs rendszer többé nem termék, hanem szolgáltatás, nincsen „végleges” verzió (július 15-én az Insiderek nem RTM-ként aposztrofálva kapták meg a 10240-es buildet, holott a vízjel és a lejárati idő eltűnéséből mindenki tudta, hogy valójában ez az).
Mióta a Win10 elstartolt július 29-én, már három nagyobb, úgynevezett kumulatív (összegző) frissítés jelent meg hozzá, amelyek a legsúlyosabb bugokat hivatottak orvosolni (például a Műveletközpont ikonjának hibás megjelenését).
A jelentős funkcióbeli változásokat először októberre várhatjuk; a már említett Treshold Wave 2 fedőnevű frissítésben kiegészítőket kaphat az Edge, várható egy Skype-ra épülő Messaging app megjelenése is, illetve talán az az utolsó pillanatban kimaradt lehetőség is bekerül végre, hogy a Store appjait át lehessen helyezni SD-kártyára. Ennél sokkal komolyabbnak tűnik a 2016 nyarára ígért Redstone kódnevet viselő update, amelyről jelenleg nem sokat tudunk, de remélhetőleg fejlesztenek benne az UI-elemek konzisztenciáján és bővítik majd a testreszabási lehetőségeket.
Az új modell teljesen áttervezett Windows Update-et hoz magával, amelynek néhány aspektusa sajnos a régi, kissé agresszív Microsoftot juttathatja eszünkbe. Annak érdekében, hogy mindenki mindig a legfrissebb Windows 10-et használhassa, a Home felhasználói a frissítések alól egyáltalán nem bújhatnak ki, és a Pro tulajdonosok is legfeljebb csak elhalaszthatják őket. Az ötlet alapvetően ugyan nem rossz, de számos problémát hoz magával.
Egyrészt nem mindenkinek van több száz megabites internet-elérése, így adott esetben gondot okozhat a több száz megabyte-os frissítőcsomag letöltése. Másrészt, mint az egy rosszul sikerült update esetén be is bizonyosodott, ha a művelet valamiért nem sikerül, a rendszer újra és újra nekiveselkedik a telepítésnek, elég kellemetlen végtelen ciklusba lökve így a Windows Update szolgáltatást. Harmadrészt, az eszközmeghajtók agresszív frissítése egy hibás nVidia driver kapcsán sokaknak okozott fejfájást. (Szerencsére ez utóbbi kikapcsolható, a régi Vezérlőpult Rendszer pontja alatt, a Rendszer tulajdonságai ablak Hardver fülén.)
DirectX12 és WDDM 2.0
Emlékszik még valaki a Windows Vista megjelenését övező grafikus meghajtóprogram-cirkuszra? Az akkori mizéria legfőbb oka a Windows Display Driver Model 1.0 bevezetése volt, amely teljesen új alapokra helyezte a grafikus alrendszert, ám a driverek nem készültek el időben, és ez súlyos stabilitási problémákat okozott.
A Windows 10-ben debütál a WDDM 2.0-s verziója, és vele kéz a kézben az új DirectX 12 is. Szerencsére az AMD és az nVidia ezúttal időre elkészült a megfelelő meghajtókkal (persze most sem sikerültek tökéletesre, de lényegesen jobbak, mint a Vista idején). Az Intelnél azonban valami megint nincs rendben: sok notebook-felhasználó drasztikusan alacsonyabb akkumulátor-üzemidőkről számolt be az új rendszer alatt, a kék óriás pedig a Microsofttal együtt megígérte a probléma mielőbbi kivizsgálását és orvosolását.
Az új WDDM elsősorban a grafikus vezérlő virtuális címterének direkt kezelésében hoz újat, ezzel jelentős terhet levéve a processzor válláról. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az új képességek 32 bites operációs rendszer használatakor nem igazán aknázhatók ki, ezért a cég arra biztatja a fejlesztőket, hogy álljanak át a 64 bites szoftverek kiadására, a felhasználókat pedig arra, hogy a tízesből már csak ilyen változatot telepítsenek.
A DX12 is jelentősen átalakult, lényegesen jobb teljesítményt és fejlettebb erőforrás-kihasználást ígér. A korábbiakkal ellentétben viszont a régebbi Windows-verziókat az új API nem támogatja, tehát a fentebb leírtak figyelembe vételével a képességeit akkor tudjuk maradéktalanul kihasználni, ha 64 bites Windows 10-et használunk.
Adatvédelmi aggályok
Adatvédelmi aggályok
Nem sokkal a rendszer debütálása után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a Microsoft olyan elképesztő mértékben gyűjt rólunk adatokat, hogy az még az erről elhíresült vetélytársának is becsületére válna. A helyzet természetesen nem ennyire tragikus, és megfelelő konfigurálás után teljesen kezelhető mértékűvé válik. Azt természetesen hozzátennénk, hogy bármelyik rivális oprendszerről is beszélünk, ezek a jelenségek ott is tetten érhetők, mert a számos felhőalapú szolgáltatás működésének az adatgyűjtés sajnos lételeme, ezek kikapcsolása minden esetben az elérhető kényelmi funkciók csorbulását eredményezi.
Hol nézzünk hát körül, ha az adatvédelmet szabályozni szeretnénk a Windows 10-ben?
• A telepítés végén az úgynevezett OoBE-képernyőn (Out of Box Experience) válasszuk a Beállítások testreszabása pontot, és ezt követően ki tudjuk kapcsolni a legfontosabb adatgyűjtő online szolgáltatásokat. Meglévő rendszer frissítése esetén megmondhatjuk, hogy a feltelepülő appok átvegyék-e az alapértelmezett megnyitási lehetőségeket, tehát nem igaz például, hogy az Edge mindenképp default böngésző lesz.
• Telepítés után nézzünk szét a Gépház Adatvédelem pontjában; itt kategóriánként meg tudjuk határozni, hogy melyik alkalmazás milyen adatokhoz juthat hozzá.
• A Windows Update beállításai között kikapcsolhatjuk, hogy a frissítéseket peer-to-peer rendszerben kapjuk meg (azaz a hálózat más gépeiről is letölthetjük őket, nem csak a WU szervereiről).
• Ha a Windows Defender helyett nem telepítettünk egy valóban jól működő víruskeresőt, a Gépházban kikapcsolhatjuk az adatok küldését a továbbfejlesztés elősegítése érdekében.
• Ha van vezeték nélküli hálózati elérésünk, a beállításai között kilőhetjük a Wi-Fi Sense funkciót (ami egyébként a többek által terjesztett hamis információkkal ellentétben nem küldi el a Wi-Fi jelszónkat egy az egyben, titkosítatlanul senkinek sem, egyszerűen megkönnyíti a barátaink által megosztott hálózatokhoz történő csatlakozást).
• A Windows 10 közel sem épít oly mértékben a Microsoft accountra, mint az előző verzió, így már telepítéskor lehetőség van helyi hozzáférést választani, illetve később is át lehet térni erre. Ugyanakkor számos beállítást, jelszót és egyéb információt a felhőbe menthetünk ennek segítségével, ami az újratelepítést könnyítheti meg. (Pontosan úgy, mint mondjuk egy Google account esetén…)
• Az Edge és a Cortana is rendelkezik saját adatvédelmi beállításokkal, érdemes azokat is átböngészni. (Mivel a digitális asszisztens magyarul nem elérhető, legfeljebb a keresési eredmények küldésével lehet játszani.)
Látható tehát, hogy kis körültekintéssel kikapcsolhatjuk azokat az opciókat, amelyek a magánszféránkat veszélyeztethetik.
Mindez ingyen?
Mindez ingyen?
Már a megjelenése előtt attól volt hangos minden, hogy a Windows 10-re ingyenesen lehet frissíteni, az első évben. Ez abban az esetben igaz, ha a gépünkön Windows 7 SP1 vagy Windows 8.1 Update operációs rendszer fut, jogtiszta licensszel aktiválva. Az egy év pedig azt jelenti, hogy aki az első évben elvégzi a frissítést, az a továbbiakban az eszköz élettartamának végéig ingyen használhatja az új verziót, illetve annak minden következő kiadását, és újra is telepítheti azt korlátlan alkalommal. Nem kell tehát az első év után fizetni annak, aki ebben az időszakban upgrade-elt (új alaplap esetén azonban új licenc kell, ahhoz köti hozzá magát a rendszer frissítésnél, tehát ha gépújítás van betervezve, akkor érdemes a frissítés előtt letudni).
Elsőként mindenképp meglévő rendszerünkből kell elindítani a telepítést, mert ekkor rendeli a termékkulcsot a hardverhez, és tárolja el a Microsoft aktivációs szerverén ezt az információt. A folyamat során kiválaszthatjuk, milyen adataink maradjanak meg, és amennyiben azt az opciót kattintjuk be, hogy semmi ne maradjon meg, akkor lényegében tiszta telepítést végeztünk, és egyúttal miénk az ingyenes licensz is. Fontos megjegyezni, hogy a későbbi reinstall során sem fog kulcsot kérni, mert az eszközök alapján be tudja azonosítani a korábbi aktiválást.
Egyszerűsödtek a kiadások is: Windows 7 Starter, Home Basic és Home Premium, valamint „sima” 8.1 és 8.1 with Bing rendszerekről Win10 Home-ra, míg Windows 7 Professional, Ultimate, valamint 8.1 Pro termékekről Win10 Pro-ra történik a frissítés.
Záró gondolatok
Ahogyan a cikkben már említettük, a tízes verzió egy erőteljes lépés a Microsoft részéről a helyes irányba. Számos hasznos újítást, tartalmaz, a tablet mód és a Continuum pedig többé-kevésbé sikerrel házasítja össze a billentyűzet-egér alapú vezérlést az érintőképernyővel. A rendszer a mindennapokban jól használható (hacsak nem ütközünk valami vártalan driver-problémába), ugyanakkor a WaaS-modell miatt néhány funkció még hiányzik, illetve félkésznek hat (mint például az új Edge böngésző).
A gyakori funkcionális frissítéseknek köszönhetően azonban akár már fél év múlva egy megújult rendszer előtt ülhetünk, az appok is folyamatosan fejlődnek, így bátran javasoljuk az upgrade-et mindenkinek, akinek lehetősége van rá. Pláne, hogy 2016 júliusának végéig ez nem kerül semmibe.
