Bevezető

Az ASUS O!Play családjának legfrissebb tagját nemrégiben  láttuk vendégül, most pedig befutott a nagy rivális, a Western Digital legfrissebb asztali multimédia lejátszója is, amely egy teljesen más szegmensben foglal helyet, mint az O!Play Mini: a WDTV Live Hub névre keresztelt újdonság az O!Play család felsőkategóriás megoldása, az O!Play HD2 ellen száll harcba a piacon.

A WDTV Live Hub már hetekkel ezelőtt bemutatkozott, de sokáig hiánycikk volt, így csak némi késéssel tudtunk megkaparintani egy példányt, hogy alaposan letesztelhessük. Az újdonság az első olyan asztali multimédia lejátszó a Western Digital kínálatában, amely merevlemezzel is rendelkezik. Az O!Play HD2-vel ellentétben ennél a terméknél nem egy 3,5 hüvelykes bővítőhely áll rendelkezésre, amit igényeinknek és pénztárcánknak megfelelően tölthetünk fel 3,5”-os vagy 2,5”-os adattárolóval, hanem egy beépített merevlemezt kapunk,. A termékben elhelyezett mobil merevlemez 2,5 hüvelykes formátummal és 1 TB-os adattároló kapacitással rendelkezik, azaz nem csak hogy elegendő tárterületet kínál, de keveset fogyaszt, kevés hőt termel és rendkívül halkan működik. A HD2 és a WDTV Live Hub között természetesen egyéb különbségek is vannak, amelyek hol az egyik, hol pedig a másik asztali multimédia lejátszó felé billentik a mérleg nyelvét. Annak érdekében, hogy a specifikációkat könnyebb legyen összehasonlítani, a korábbi cikkből átemeltük a HD2 specifikációit tartalmazó táblázatot és a WDTV Live Hub-é mellé tettük.

[bold]Íme:

[/bold]

Ahogy az a táblázatokból is kiderül, bizony szép számmal vannak különbségek a lejátszók között. A WDTV Live Hub 1.4-es HDMI portot tartalmaz, míg ez az ASUS megoldásáról hiányzik, csak úgy, mint a Gigabites Ethernet port, ami – ahogy az majd a következő oldalakon kiderül – sajnos még véletlenül sem akkora durranás, mint az elsőre tűnhet. Az 1.4-es HDMI port akkor jöhet jól, ha 3D-s tartalmat szeretnénk lejátszani a termékkel és rendelkezünk 3D Ready (120 Hz-es) monitorral, vagy televízióval, illetve 3D-s szemüveggel. A hírek szerint a HDMI 1.4-es port nem natív, hanem csak egy HDMI 1.3-as portról van szó, amely szoftveres kiegészítéseknek köszönhetően támogat néhány olyan szolgáltatást, amely a HDMI 1.4-re jellemző (hasonlóan a PS3 1.3a portjához).

A WDTV Live Hub-ról hiányzik a memóriakártya-olvasó, ami sokszor jól jöhet, valamint az ASUS megoldásával ellentétben a WD újdonságánál a merevlemez egyszerű cseréjére sincs mód Az USB 3.0-s port hiánya a WDTV Live Hub esetében szintén fájó pont lehet, de ezzel könnyedén meg lehet békélni. Az ár viszont sarkalatos pont. A plusz 20 ezer forintban benne van egy 1TB-os, 2,5 hüvelykes merevlemez, amely szuper halkan, alacsony fogyasztás és alacsony hőtermelés mellett üzemel, ami mellé ha odarakjuk az extra szolgáltatásokat, akkor egyből nem tűnik vészesnek a helyzet, cserébe az Asus gépét ennyiből egy két terás merevlemezzel is felszerelhetjük.

Most pedig ismerkedjünk meg magával a vassal!

Hardver és kellékek

A WDTV Live Hub egy tetszetős dobozban érkezik, amely szokás szerint tájékoztatja a felhasználót arról, hogy mik az erősségei a WD legfrissebb asztali multimédia lejátszójának. Az új termék legfőbb előnye a WDTV család többi tagjával szemben a beépített adattároló, ami egy kicsit méretessebbé tette a korábbi Live-okhoz képest, de a Hub még így sem nevezhető helyigényes megoldásnak, ugyanis nagyjából annyi helyet foglal, mint két egymás mellé pakolt 3,5 hüvelykes merevlemez. No, de foglalkozzunk inkább magával a csomaggal: bontsuk ki végre azt a dobozt!

A tetszetős kartondobozban egy kétszintes fekete tálcán foglalnak helyet a kiegészítők és maga a WDTV Live Hub. A csomag legfelső szintjén maga a lejátszó lapul, alatta pedig a kiegészítők foglalnak helyet, amelyekből tulajdonképpen nincs sok. A kellékek között egy tápadaptert, a lejátszóhoz tartozó távirányítót, valamint a távirányítóhoz való AAA formátumú ceruzaelem párost találjuk. Sajnos itt elő is jön az első különbség a WDTV és az ASUS O!Play HD2 között: utóbbihoz HDMI kábelt is adnak, sőt, néhány hete az összes többi O!Play lejátszóhoz is, a WDTV-k esetében ilyen gesztusról sajnos szó sincs. Ami furcsa volt, az az, hogy nem csak hogy HDMI, de semmilyen egyé kábel sem jár a géphez. 

A tartozékok mellett egy gyors üzembehelyezési útmutató is helyet kapott a csomagban, de erre túl nagy szükségünk nem lesz, ugyanis a lejátszó beüzemelése szinte gyerekjáték, így semmilyen segítségre nem lesz szükségünk ahhoz, hogy használatba tudjuk venni.

A termékhez mellékelt távirányító nagyon jól kézreesik és az, hogy végre „van fogása”, külön pozitívum. Sokak számára kényelmetlenek a kisméretű távirányítók, amelyeken összezsúfolva foglalnak helyet az egyes gombok, szerencsére ebben az esetben erről szó sincs. A távirányító gombjainak elrendezése teljesen rendben van, bár a számbillentyűket általában a felső és nem az alsó szegmensben szokták elhelyezni, de ezt a „furcsaságot” meg lehet szokni, és igazából az is örömteli, hogy legalább vannak, így a számol bevitele elég gyors lett, nem kell képernyő-billentyűzettel szenvedni. Más kérdés, hogy a rendszer USB 2.0-s billentyűzet kezelésére is képes, amellyel még könnyebb végrehajtani egy-egy keresést, vagy bejelentkezni a különböző online szolgáltatásokra.

A kellékek és a távirányító után foglalkozzunk végre magával a főszereplővel, a WDTV Live Hub-bal. A kis újdonság egy 2,5 hüvelykes, 1 TB-os Western Digital Scorpio Blue merevlemeznek ad helyet, amely egy átlagfelhasználó számára elegendő tárterületet biztosít. Maga a termék méreteit tekintve nem mondható nagynak, súlyát tekintve pedig rendkívül könnyű. A műanyag házban helyet foglaló alkatrészek között a főszerepet a Sigma Designs SoC chipje játssza, amely SMP 8654-es típusjelzéssel bír. Ehhez a chiphez kapcsolódik a Gigabites Ethernet vezérlő, amely egy Realtek RTL8110SC(L) típusú modell. A rendszerben négy darab 64 MB-os NANYA DRAM chip, valamint egy 2 GB-os Samsung NAND Flash memóriachip is helyet kapott (K9F2G080UB). A SoC és a merevlemez hűtéséről egy pici ventilátor gondoskodik, amelynek a teszt során egyszer sem hallottuk a hangját. Valószínűleg az idő múlásával, ahogy a csapágyazás kopik és a ventilátor elkezdi összeszedni a port, megjön majd a hangja, de gyári állapotban ragyogóan teszi a dolgát.

A belsőt már ismerjük, most nézzük meg, hogy a WDTV Live Hub pontosan milyen csatlakozókkal és portokkal érkezik. A termék előlapján, a jobb oldalon egy USB 2.0-s csatlakozót találunk, míg a bal oldalon a bekapcsoló gomb foglal helyet. A termék oldalán semmi érdekes nincs, a hátulján azonban annál több mindent találunk. A bal szélen a 24W-os tápadapter csatlakozója látható, mellette pedig az optikai audió kimenet, a HDMI 1.4-es port és egy második USB 2.0-s port lapul.  Az USB 2.0-s portok billentyűzet kezelésére is képesek, sőt, még USB 2.0-s WiFi adapterekkel is elboldogulnak. A WDTV Live Hub-bal kompatibilis USB-s WiFi stickek listájáról itt találnak részletes információt az érdeklődők. A sorban helyet foglal még egy Gigabites Ethernet port is, rajta kívül viszont már csak a kompozit A/V kimenet és a komponens videó kimenet RCA csatlakozóit találjuk A termék alján négy darab csúszásgátló gumiláb került elhelyezésre. A lejátszó alján két olyan furatot is találunk, mint amilyeneket a routereken és a modemeken szoktak elhelyezni: ezeknek a segítségével könnyedén felrögzíthetjük a lejátszót egy TV szekrény polcának az aljára, fejjel lefelé, de úgy, hogy az IR vevő továbbra is felénk nézzen. Ennek sok értelmét nem látjuk, de a lehetőség adott. A funkció egyébként akkor lenne jó, ha járna a termékhez külön IR vevő, amit a TV-re, vagy a TV szekrény felénk eső részére lehet ragasztani (vagy rádiós lenne a távkapcsoló).

A lejátszó összességében átlagos kinézettel bír, viszont erre a dizájnra összességében egy rossz szavunk sem lehet. Azt azért pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a WD nem a manapság oly divatos, fényes fekete műanyag borítást használja a termékhez, ami egyes készülékeknél nem hogy szép, hanem egyenesen „bazári” hangulatot kölcsönöz, nem is beszélve arról, hogy rövid idő elteltével akárhogy vigyázunk a lakk fekete „festésre”, az mindenképpen elkezd karcolódni.

Szoftver és tapasztalatok

[bold]

Szoftver

[/bold]

A legújabb WDTV egy új rendszert használ, amely rendkívül modern, tetszetős kezelőfelülettel és számos innovatív megoldással áll a felhasználók rendelkezésére. Az alap téma – mert hogy többféle téma közül is lehet ám választani a szoftver esetében, csak be kell őket szereznünk – igen lenyűgözően néz ki az eddig tesztelt asztali multimédia lejátszók kezelőfelületeihez képest.  A témák mellett a hátterek módosítására is lehetőség van: "előre elkészített" háttereket éppúgy használhatunk, mint saját háttereket, azaz akár saját kedvenc fotónk is lehet a menü háttere. A Mochi névre keresztelt megoldás XML alapokon nyugszik. Olyan ínyencségeket is felvonultat a felhasználói kezelőfelület, mint például az automatikus, látványos értesítés arról, hogy rendelkezésre áll friss firmware. Ekkor megjelenik egy Firmware feliratú menüpont a főmenüben, amelyre „rálépve” pillanatok alatt elindíthatjuk a firmware frissítés menetét, ami teljesen automatikus. A pár perc alatt lezajló művelet után a lejátszó automatikusan újraindul – csak úgy, mint a legtöbb asztali multimédia lejátszó – és az újraindítás után természetesen azonnal használatba is vehetjük, például szétnézhetünk a setup menüben, hogy történt-e valami említésre méltó változás.

A szoftver magyar nyelven nem tud, amit a hazai felhasználók egy része nehezményezhet, de a többség azért gond nélkül el fog majd boldogulni a rendszerrel, azt ugyanis végtelenül egyszerű kezelni és szinte pillanatok alatt el lehet sajátítani a rá jellemző „trükköket”. A beállításokat tartalmazó menü felépítése teljesen jó, az egyes beállítások értelemszerűen, kategóriákra csoportosítva foglalnak helyet a menüben, így nincs nehéz dolgunk, ha a rendszerrel kapcsolatos különböző beállításokat esetleg módosítanunk kell. A menüből az alábbi képek nyújtanak egy kis ízelítőt:

Külön jó hír, hogy a WDTV Live Hub előlapján található fehér led, amely egy WD logót világít meg, a menüből kikapcsolható, így egy esetleges esti filmnézés alkalmával nem vonja el a figyelmünket a TV képernyőjéről a lejátszón világító WD logó. Érdekesség, hogy a logó világításának kikapcsolására csak a firmware frissítése után, a friss szoftverben volt lehetőség. Ezért is érdemes ellenőrizni, hogy van-e frissebb szoftver a termékhet, de ez az automatikus értesítő szolgáltatásnak köszönhetően ez elég egyszerű feladat. A rendszer bizonyos tétlenségi idő után bekapcsolja a képernyővédőt, ami választásunktól függően lehet egy egyszerű WD logó, de akár egy könyvtár fotóiból is táplálkozhat a képernyővédő funkció, sőt, egyszerűen akár azt is mondhatjuk neki, hogy véletlenszerűen jelenítsen meg fotókat azok közül, amik rajta találhatóak.

A különböző funkciók jól elkülönített menükben foglalnak helyet, de ezekhez a menükhöz nem tartoznak gyorsgombok a távirányítón, amit az O!Play HD2-nél megszoktunk, így ez a kényelmi szolgáltatás egy kissé hiányzott. Ha már a távirányítónál tartunk: a rendszer működése egy picit darabos, tehát egy-egy gombnyomásra néha lassan reagál a szoftver, így könnyedén túllépkedhetünk az eredetileg kiszemelt tartalmon, mert a kelleténél többször nyomjuk meg az adott gombot, ugyanis elsőre úgy tűnik, hogy a rendszer „nem vette a jelet”. De, vette az, csak éppen végrehajtja, gondolkodik rajta. Egyszóval érdemes türelmesen lapozgatni.

A szoftver egyébként tartalmaz fájlkezelőt is, sőt, lehetőséget ad arra is, hogy az adott USB-s eszköz tartalmát szinkronizáljuk a belső merevlemezzel, arra viszont nincs lehetőség, hogy egyenként másoljunk át fájlokat USB-ről a belső HDD-re, pedig ez hasznos funkció lenne. Hálózatról természetesen azért másolgathatunk az 1 TB-os adattárolóra, sőt, hálózati mappával történő szinkronizációra is van lehetőség, így nem tragédia az említett „fícsör” hiánya. A hálózati szolgáltatások egyébként teljesen jók. A lejátszó kínál iTunes szervert és DLNA támogatást is, azaz könnyedén játszhatunk le róla bármilyen tartalmat, ezzel együtt ő is képes a hálózat bármelyik gépéről lejátszani, legyen szó egy egyszerű számítógépről vagy akár egy NAS-ról. Külön pozitívum, hogy amit az O!Play HD2 esetében sérelmeztünk, az a WDTV Live Hub esetében szerencsére nem áll fenn: nevezetesen az, hogy nem kell egy külön menüben egyenként elindítani a különböző hálózati szolgáltatásokat és nem kell utána az adott menüben maradni, ahogy az a HD2-nél szokás. Az adott hálózati szolgáltatások automatikusan, a rendszer indulásától kezdve elérhetőek, így akár filmnézés közben is másolgathatunk a lejátszóval vagy nézhetünk róla akár filmet is a hálózat bármelyik gépén keresztül.

Kipróbáltuk azt is, hogy mi a helyzet, ha filmet nézünk és a WDTV Live Hub belső merevlemezéről ezzel egy időben egy, a hálózatban jelen lévő másik gépre is továbbítunk egy stream-et. Két Full HD-s tartalommal gond nélkül megbirkózott a rendszer, de egy harmadikat már nem bírt el (egyet néztünk róla a TV-n, egyet pedig hálózaton keresztülnyitottunk meg egy számítógépen). Azt is megvizsgáltuk, hogy mi a helyzet akkor, ha egy Full HD Blu-ray ripet nézünk a WDTV Live Hub merevlemezéről és ezzel egy időben hálózaton keresztül másolást kezdeményezünk, amelynek célja a lejátszó belső merevlemeze. Mielőtt ezeket az adatokat ismertetjük, érdemes néhány szót ejteni arról is, hogy milyen adatátviteli sebességek érhetőek el akkor, ha a lejátszót éppen semmire sem használjuk.

Másolás alkalmával, amikor egy 10 GB-os filmet próbáltunk a WDTV Live Hub belső merevlemezére továbbítani, átlagosan 8900 KB/s körüli értéket sikerült elérni, ám amikor ugyanezt a fájlt elkezdtük visszamásolni, akkor már csak 6400-6800 KB/s-os sebességet tudtunk elérni. Ehhez képest akkor, amikor másolás közben filmet néztünk a WDTV Live Hub-ról, akkor már csak 800 KB/s körüli értéket mértünk, amikor hálózaton keresztül a lejátszó merevlemezére másoltunk, amikor pedig róla indítottuk a másolást, akkor az adatátviteli sebesség már csak 6220 KB/s körüli átlagértéket ért el. Ezek az értékek csak azért kiábrándítóak, mert a WDTV Live Hub – ahogy az a bevezetőben szereplő táblázatból is kiderült – már nem 100 Mbps-os, hanem 1 Gbps-os hálózati vezérlőt tartalmaz, ám a benne rejlő lehetőségeket sajnos nem tudja kihasználni. Hogy ennek mi az oka? Nos, az, hogy a SigmaDesigns SoC chipje végez mindent, azaz ő játssza le a különböző tartalmakat, ő biztosítja a hálózati szolgáltatásokat, sőt, még a belső rendszereszközök kezelésének terhei is az ő vállára helyeződnek, ennyi feladatot pedig a jelek szerint képtelen hatékonyan ellátni a SoC. Azt azért nem árt szem előtt tartani – mielőtt még végérvényesen leírnánk a gépet –, hogy a WDTV Live Hub nem egy NAS, hanem egy NAS funkciókat is kínáló asztali multimédia lejátszó, amely extraként hálózati szolgáltatásokat is kínál, amelyekkel tulajdonképpen nincs is semmi baj, hiszen amire szánták őket, arra maradéktalanul alkalmasak.

A lejátszással kapcsolatos képességekkel elégedettek voltunk. A képek és zenék lejátszásakor semmi említésre méltó hibát nem találtunk, mindössze annyit vettünk észre, hogy a rendszer egy picit lassan nyitja meg a webes tartalmakat, illetve a nagyobb fotók megnyitásakor is gondolkodik pár másodpercet (10 MB körüli képek), de ez normálisnak mondható. Fénykép nézegetése közben itt is lehetőség van háttérzene használatára, sőt, az egyes képek között áttűnéseket is alkalmazhat a rendszer, amelyeket használhatunk véletlenszerűen, de egy adott effekt folyamatos használatára is van mód. A képek nagyíthatóak és elforgathatóak. A zenéknél itt nincs olyan kellemetlenség, mint ami az O!Play HD2-nél és az O!Play Mininél is jelen van: a zenelejátszás itt az adott track elejéről indul, nem csíp le néhány másodpercet a számok elejéről a rendszer.

A videók lejátszása hibátlan volt és a feliratkezelésre sem lehet egy rossz szavunk sem. A felirat méretét, színét, késleltetését és pozícióját a távirányító nyíl gombjaival könnyedén módosíthatjuk. A rendszer minden általunk tesztelt feliratfájllal megbirkózott, sehol sem tapasztaltunk krix-kraxokat az ékezetes betűk helyén. A filmekben 16x-os tempóval tekerhetünk, ugrálhatunk 10 percenként és ugorhatunk megadott időre is.

[bold]Online szolgáltatások, érdekességek

[/bold]

A WDTV Live Hub természetesen online szolgáltatásokat is kínál, azaz képes hozzáférni a Live.356, a Facebook, a Youtube és a FlickR szolgáltatásához. A képek esetében lehetőség van azokat FlickR felhasználói fiókunkba feltölteni, méghozzá rendkívül egyszerűen, egy gombnyomással. A kínálatban az AccuWeather is szerepel, amely online időjárás jelentést kínál, azaz kínálna, ha Budapest megtalálható lenne a támogatott városok listájában. Az általunk tesztelt szoftverben legalábbis nem volt lehetőség a magyar városok időjárásának megtekintésére.

Az online szolgáltatások működésével nincs baj. A képek és a videók között könnyedén keresgélhetünk, a kezelőfelület minden esetben jól működik, ám sebessége már nem mindig kielégítő, de ez lehetett a rendetlenkedő internetkapcsolatunk műve is.

A WDTV Live Hub IP címének beírásával hozzáférhetünk a Twonky Media szerver beállításaihoz, valamint lehetőség van egy extra szolgáltatás igénybe vételére is. A rendszer tartalmaz egy online távirányítót, amelynek segítségével egy számítógépről vagy egy internet képes mobil eszközről könnyedén, távirányító nélkül is vezérelhetjük a WDTV Live Hub-ot. Hasonló szolgáltatást az O!Play HD2 is kínált, de a WDTV megoldása számunkra ezúttal szimpatikusabbnak bizonyult. Ha már a távirányítónál tartunk: a beállítások menüben a gombok programozására is lehetőség nyílik, ami szintén hasznos funkció. Ez gyakorlatilag abban merül ki, hogy a színes funkciógombokhoz különböző funkciókat rendelhetünk Beállítások menü megjelenítése, fájlok rendezése, keresés, stb..)

 

[bold]

Fogyasztás

[/bold]

A WDTV Live Hub fogyasztása teljesen rendben van, a rendszer fogyasztását nem növeli meg jelentősen a beépített merevlemez, mivel egy 2,5 hüvelykes mobil megoldásról van szó. Annak érdekében, hogy azért legyen némi fogalmunk arról, hogy a WDTV Live Hub és az ASUS O!Play HD2 fogyasztása hogyan viszonyul egymáshoz, a korábbi HD2 cikkből átemeltük a fogyasztást ábrázoló diagramot. Érdemes szem előtt tartani, hogy az O!Play-ben egy 3,5 hüvelykes merevlemez teljesített szolgálatot, így a rendszer fogyasztása néhány wattal magasabb volt, mint ha nála is egy 2,5 hüvelykes adattároló alkalmaztunk volna. Az adatok önmagukért beszélnek (a külső HDD-s mérésnél még egy 500GB-os WD Passport merevlemezt is a gépre aggattunk).

Végszó

A WDTV Live Hub személyében egy igen ütőképes megoldást ismertünk meg, ami tud szinte mindent, amit egy multimédialejátszótól elvárhatunk. Különlegessége a halk, 1TB-os belső merevlemez, amelyre a különböző USB-s eszközök tartalmát könnyedén és egyszerűen szinkronizálhatjuk. Talán egy picit fájó pont, hogy nincs lehetőség az USB-s eszközökről vagy az USB-s eszközökre fájlokat másolni, ezt az O!Play HD2 pedig tudta, mind eSATA, mind pedig USB 2.0-s porton keresztül. A memóriakártya-olvasó hiánya csak egy szűk réteg számára lesz fájó pont, ahogy az USB eSATA port hiányát is fel fogja tudni dolgozni a felhasználók többsége. Az USB 3.0 hiánya idővel fájó pont lehet, de igazából anélkül is lehet élni, csak némi sebességbeli többletet jelentene másolásnál.

Pozitívum, hogy a hálózati szolgáltatások mindenféle bénázás nélkül, a rendszer indítása után azonnal működnek: az egyes funkciók használatához nem kell külön menüből aktiválni azokat, majd az adott menüben maradni, mint ahogy azt anno az O!Play HD2-nél kellett. Borzalmas hiányosság volt. A NAS funkció így könnyen használható, és lehetővé teszi egyszerre akár két film nézését is (egyet a Live Hub-on, egyet egy másik készüléken). A HDMI kábel hiányával nem lóg ki a termék a nagy többség közül, ugyanis az ASUS O!Play családján kívül eddig nem találkoztunk még olyan asztali multimédia lejátszó családdal, amelyhez a gyártó ingyen ad HDMI kábelt.

A lejátszó egyetlen komoly szépséghibája az ára lehet. A termék a maga 56000-58000 forint körüli ajánlott végfelhasználói árával nem tartozik a legolcsóbb megoldások közé, de ne felejtsük el, hogy ha az O!Play HD2 esetében is hozzáadjuk a készülék 36000-38000 forint körüli árához az 1 TB-os merevlemez árát, akkor az a lejátszó sem jön ki sokkal olcsóbban, mint a WDTV. A WDTV Live Hub a hálózati szolgáltatások minősége és a felhasználói kezelőfelület tekintetében jobb, mint az O!Play HD2, viszont nem kínál torrent klienst, ami végülis a korábbi O!Play HD2 teszt alkalmával nem működött, így ennek csak akkor van jelentősége, ha azóta már a gyári firmware esetében is javították a kliens hibáját. Más kérdés, hogy nem hivatalos módszerrel lehet az HD2-re torrent klienst tenni, méghozzá nem is rosszat, de egyelőre maradjunk a hivatalos firmek világában, a legtöbb felhasználó azokat preferálja.

Ha olcsóbban akarunk kijönni érdemes megfontolni egy WD TV Live/O!Play plusz külső merevlemez kombót, de azt érdemes figyelembevenni, hogy, a Hub kínál más extrát is az 1TB-os merevlemezen felül (pl. WMA Pro támogatás, "HDMI 1.4", stb., a Gigabites hálózati csatlakozót sajnos felesleges ideszámolni). A termék szolgáltatások tekintetében ütőképes, kezelőfelületére egyszerűen nem lehet panasz, kis helyet foglal, keveset fogyaszt és még csak véletlenül sem zajong. Ha az O!Play AIR HD2-nél már megemlített tulajdonságok nem hiányoznak és nem igényeljük a magyar kezelőfelületet, viszont egy olyan készülékre vágyunk, amely már gyárilag is hibátlan hálózati, illetve online szolgáltatásokat kínál, szép és igény esetén még témákkal is ellátható a kezelőfelülete, plusz még HDMI 1.4-es port is van rajta, akkor nyugodt szívvel válasszuk a WDTV Live Hub-ot. Nem fogunk benne csalódni.

[bold]A tesztben szereplő WDTV Live Hub-ot a Cédrus Számítástechnikai Kft-től kaptuk kölcsön, amiért ezúton szeretnénk köszönetet mondani!

[/bold]