1. Bevezető és specifikáció
Magyarországra valamiért nagyon lassan jutnak el a különböző ultrabookok, amely az eladási statisztikákat ismerve tulajdonképpen nem is kellene, hogy meglepetés legyen. A jelenlegi gazdasági helyzet mellett a 300 ezer forint környékén tanyázó vékony, SSD-vel szerelt noteszgépek nem igazán kelendőek, ebben az árkategóriában legfeljebb a nagyobb cégek vásárolnak manapság. A Toshiba ugyanakkor egy érdekes termékkel képviselteti magát az első generációs ultrabookok között, hiszen a Portégé családba tartozó Z830 valójában azoknak szól, akik a 11”-os masinák könnyedségét szeretnék élvezni nagyobb kijelzővel.
A Portégé széria mindig is a rendkívül alacsony tömegről szólt a Toshiba életében, így nem meglepő, hogy első ultrabookjuk is rekord mutatóval rendelkezik, hiszen annyit nyom a mérlegen, mint a 11,6”-os Asus Zenbook UX21E, azaz 1,12 kg.  Nem elhanyagolható ugyanakkor, hogy ennek ellenére semmilyen téren nem szenved csorbát, legalábbis, ami a tulajdonságokat illeti, hiszen egy teljes értékű gépről beszélhetünk, egyedül az optikai meghajtóról kell lemondanunk, de azt egyik ultrabooknál sem kapunk (legfeljebb USB-s formában).
A 290 ezres vételárba és az alig 1 kg-os tömegbe gyakorlatilag minden fontos dolog belefért, amellyel a konkurens termékek rendelkeznek, így nem hiányozhat a gigabites LAN, az USB 3.0 támogatás, illetve a matt kijelző sem. A 6 GB memória sajnos nem bővíthető, de ez a mennyiség jó pár évre elég kell, hogy legyen (ez a furcsa érték egyébként úgy jön össze, hogy az alaplapra integrált 2 GB mellé a mérnökök tettek egy normál SO-DIMM 4 GB-os modult is). Azt, hogy az opcionális 3G modulra szükségünk van-e érdemes még vásárlás előtt meggondolni, ugyanis az utólagos beépítés nem olyan egyszerű – a mobil internetes kapcsolatra képes típus szűk 20 ezer forinttal drágább a tesztben szereplőnél. Dicséretes, hogy ilyen kis helyre is sikerült egy 45 Wh-s akkumulátort bepasszírozni, ami átlag 4-5 órás üzemidőt vetít előre. A Z830 nem kapható merevlemezzel, csak és kizárólag SSD-vel, ugyanakkor jó hír, hogy mindegyik modellhez alapból jár a 3 év nemzetközi garancia.
Kellékekről beszélni felelőtlenség volna, hiszen a papírhalmaz mellett mindössze egy 45W-os tápegységet kapunk a készülék mellé, amellyel átlag 2-2,5 órába kerül feltöltenünk a nyolccellás telepet.
2. Hardver és hangzás
Ami az alsó burkolatot illeti, a Z830 szinte semmivel nem vékonyabb, mint a kategória átlaga, éppen ezért meglepő, mennyire hangos tud lenni az eszköz, ha elkezdjük terhelni – utoljára talán az Acer Aspire S3 produkált ekkora hangzavart. Ami talán még fájóbb, az a normál használat mellett tapasztalt zajszint, amely alapvetően alacsony, viszont a kisméretű ventilátor motorja olyan furcsa háttérzajt produkál, hogy néha azt kívánjuk, bárcsak feljebb kapcsolna egy fokkal a légkavaró, hogy elnyomja a morgást. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezeket a tapasztalatokat egy csendes szobában jegyeztük fel, így elképzelhető, hogy egy átlagosan zajos helységben jelentéktelennek fognak tűnni az itt leírtak. Az üresjárati 50 fokos hőmérséklet ugyan nem kiemelkedő, a maximális terhelés mellett elért 65 fok viszont az eddig nálunk járt négy ultrabookkal összehasonlítva messze a legalacsonyabb – a második helyezett HP Folio13 már majd’ 10 fokkal melegebb hasonló körülmények között. A visszafogott hőtermelést tehát sikerült átörökíteniük a klasszikus Portégé modellek tulajdonságai közül, a morgós ventilátorért viszont kicsit haragszunk.
A tesztpéldányon letiltásra került a Windows élményindexhez szükséges tesztek futtatásának lehetősége, de a korábbi ultrabookok is elég hasonló értékeket produkáltak, így ez a veszteség túlzott jelentőséggel nem bír jelen esetben. Ami a lényeg, az a kétcsatornás memória használat, amely ritkaságnak számít a jellemzően egy RAM modult használó ultrabookok között. Ami a processzort illeti, kénytelenek leszünk megbarátkozni a szokásos alacsony fogyasztású Core i5-tel, ugyanis se lefelé, se felfelé nincs lehetőségünk ettől eltérni – így elmondható, hogy a hazai kereskedésekben továbbra is az Asus Zenbook az, amelyből Core i7-es verzió is megvásárolható.
A Toshiba fél évvel ezelőtt frissített SSD kínálatának egyik mSATA-s darabja került a Z830-ba, amely sebességével legfeljebb a merevlemezekhez képest emelkedik ki a mai mezőnyből. A SATA2-es szabvány határait távolról se feszegető 128 GB-os egység szépen teljesít a mindennapokba és érezhető a rendszer neki köszönhetően rugalmas működése, ám a viszonylag gyengécske olvasási sebesség mellett kapunk egy kifejezetten gyér írási tempót. Utoljára a 40 GB-os Intel SSD-nél láttunk hasonló arányokat, igaz, ott a véletlenszerű írási tempó kategóriagyilkos volt. A gyártó 180 MB/mp-es maximális adatátviteli sebességet ígér olvasás esetében, amely a valóságban sajnos a 150-hez van inkább közelebb.
A gondosan elrejtett hangszórók ellátják feladatukat, de nem véletlen, hogy a Toshiba sehol nem reklámozta ezeket az egységeket a marketing felületeken. Teljesen átlagosak, egyedül a hangtisztaságukra figyelhetünk fel a mindennapos használat során.
3. Ergonómia és kinézet
A készüléket kézbe véve érezhető csak igazán az a bődületes különbség, amely a Z830-at megkülönbözteti az összes többi, hasonló méretű kijelzővel szerelt ultrabooktól. A közel 300 grammos különbség egy egészen más dimenzió érzését kelti az emberben, bár rögtön tegyük hozzá, hogy ennek nagy része a magnéziumnak (ebből készül a kasztni nagyobb része), illetve a hihetetlenül vékony felső burkolatnak köszönhető. Utóbbi rendkívül sérülékeny is egyben, a vásárlónak olyan érzése lehet, hogy már egy közepes erősségű ütközéstől is darabokra törne a kijelző. Tény, hogy a gépnek talán erre a pontjára kell vigyáznunk a legjobban, a legkisebb erőkifejtésre is meghajlik a magnézium váz, bár rugalmassága érezhetően jobb, mint a klasszikus műanyagé. A zsanér bár viszonylag könnyen mozog, holtjátéka nincs és a pillekönnyű felső burkolat miatt elfáradni is nagyon sokára fog. Szerelés szempontjából a Z830 nem egy nagy rejtély, elég kitekernünk a gép hátulján található csavarokat és a hátlapot egészben le tudjuk emelni – más kérdés, hogy legfeljebb a 128 GB-os mSATA csatlakozóval ellátott SSD-t tudjuk benne kicserélni egy nagyobbra, hiszen a memória mennyisége alap kiépítésben is a maximálisan támogatott 6 GB.
A billentyűzet a szokásos „chicklet” kialakítást kapta, ám ahogy már többször is megfigyelhettük a Toshiba egyes modelljein a gombok magassága nem túl nagy, így szinte mindegyik szélesebb, mint magasabb, amely elsőre nagyon furcsának tűnik, és erősen szokni kell, hogy gyorsan, de főleg pontosan tudjunk rajta gépelni. Ami viszont mindenképpen jó dolog, az a billentyűzet világítás, melynek fényereje ugyan nem állítható, viszont az alulról megvilágítás kérdését tökéletesen oldotta megy a gyártó, így sehol nem találkozunk majd kiszűrődő fénycsóvákkal. Az alátámasztás amúgy kellően stabil, csakúgy, mint a gombok, így ha hozzászoktunk a furcsa kialakításhoz, onnantól kezdve más kifogásunk nem lehet a klaviatúrával szemben.
A touchpad egész nagy felületet kapott, ráadásul kellemesen is használható, plusz elég sok multi-touch megoldást ismer, így nem meglepő, ha azt állítjuk, hogy utazás során kellemes társként tekinthetünk rá. Szintén jó partner ebben az alatta található két gomb, melyek nagyon halkan járnak, viszont nyomáspontjuk magasan van és az átlagosnál nagyobb erőt kell kifejtenünk a kezelésükhöz.
Amennyire kevés csatlakozót találunk oldalt, olyan sok foglal helyet hátul. Ritka, hogy egy ultrabookon három USB aljzat is legyen, főleg úgy, hogy közben alig nyom 1 kg-nál többet a mérlegen. A kék színű USB 3.0-s porton felül van még egy jó hírünk, ugyanis a hátsó két csatlakozó közül a HDMI-hez közelebbi képes tölteni a ráaggatott eszközöket akkor is, ha a gép esetleg ki van kapcsolva.
A 13”-os matt kijelző szép, éles képet biztosít és kellően magasan is kezdődik, így a szokásosnál kevésbé kell lefelé néznünk a gép előtt ülve. Látószöge átlagos, színei viszont szépek, fényerő tartománya nagyon tág, bár a minimális érték nekünk még így is túl magasnak tűnt. A kávában található webkamera optikája autofókusszal is rendelkezik, amely az esetek többségében hatékonyan is működik, sőt, a képminőségre se lehet igazán panaszunk.
4. Teszteredmények
A teszteken gyorsan szaladjunk át, hiszen ez a harmadik Core i5-ös processzorral szerelt ultrabook, amely nálunk járt (ha a Samsung 9-es szériáját is belevesszük, akkor a negyedik), így aligha érhet bárkit is meglepetés a gép teljesítményét illetően. A magyar fejlesztésű AIDA64-ben jól látható, hogy fej-fej mellett teljesítettek a különböző ultrabookok, a PCMark 7 viszont rámutatott pár furcsaságra. Ott van rögtön a kimagaslóan jó video gyorsítás, amely kétcsatornás mód ide vagy oda, legalább 15%-kal gyorsabb, mint idáig bármelyik gépen. Ez könnyen lehet egy nagyon friss meghajtó program hozadéka is, az viszont már nem túl szép, hogy a 128 GB SSD gyengesége több tesztre is kihatással volt – főleg a képek importálása tűnik siralmasnak, igaz, a legtempósabb merevlemeznél még így is jobb eredményt produkált a Toshiba házon belüli adattárolója.
Ha játékra kerül a sor, az ultrabookok közül eddig messze a Toshiba Portégé Z830 produkálja a legjobb sebességet, ami nem meglepő, hiszen egyedül ő rendelkezik kétcsatornás memória kezeléssel.
A visszafogott kapacitással megáldott nyolccellás akkumulátor csupán az átlagos üzemidő eléréséhez tudta hozzásegíteni a Z830-at, ami figyelembe véve a tömegét és a méretét, semmiképpen nem nevezhető rossznak. Egyedül a minimális terhelés mellett futó tesztek tudtak kedvezni neki, ettől függetlenül a szokásos 4-5 órás átlag használatot ugyanúgy lehetővé teszi, mint a többiek.
5. Értékelés
Furcsa kijelenteni, de eddig minden egyes nálunk járt ultrabook más-más érzést váltott ki belőlünk és ez alól a Toshiba Portégé Z830 sem kivétel. A különösen vékony és főleg pillekönnyű gép a jó minőségű magnézium burkolatával egyből tudatja a nézelődővel, hogy nem a legolcsóbb műanyag portékával van dolga. Ez ugyanakkor kétélű fegyver, hiszen bármennyire is rugalmas a magnézium ötvözetből készült fedőlap, a mögötte lévő kijelző ettől még nagyon sérülékeny maradt, így a közel 300 ezer forintba kerülő gépre különösen kell majd vigyáznia a leendő tulajdonosoknak. A bizonyos esetekben morgó, terhelésre zajos hűtőrendszerrel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, ugyanakkor nagyon hatékonyan tette a dolgát (az eddig nálunk járt ultrabookok közül a legjobban), így nem róhatjuk fel neki egyértelműen hibaként az átlagnál hangosabb működést. A billentyűzet világításnak és a kényelmesen kezelhető touchpadnek örültünk, ugyanakkor a klaviatúrát szokni kell egy ideig, mire pontosan és tempósan tudunk rajta gépelni. Az USB 3.0 támogatás, a sok csatlakozó (USB Sleep & Charge, HDMI) mind üdvözítő, az SSD ugyanakkor kicsit kőkorszakinak tűnik a mai mezőnyben. A 290 ezres vételár a 3 éves nemzetközi garanciát figyelembe véve a konkurenciához mérten elfogadható, de még mindig messze van attól, ami ezt a kategóriát igazán népszerűvé tehetné. Az 1,12 kg viszont kétség kívül tekintélyt parancsoló, ezt semmiképpen nem szabad elvitatni a gyártótól. Akik a létező legkönnyebb, nem Intel Atom, illetve AMD Brazos alapú gépet keresik, de a 11,6”-os kijelzőt kicsinek találják, azok (a régebbi Portégé-k mellett) a Z830-ban elképzelhető, hogy meg fogják találni a számításukat. Amennyiben vásárlásra adnánk a fejünket, a szűk 20 ezres felárat érdemes kifizetni a 3G-s modellért, soha nem lehet tudni, mikor jön jól a beépített modem.
A Toshiba Portégé Z830-at a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ kategóriájában rendkívül alacsonynak számító tömeg (1,12 kg)
+ matt kijelző
+ magnézium ötvözet használata a burkolatoknál
+ hűvös alkatrészek
+ billentyűzet világítás
+ kellemesen használható és viszonylag nagy méretű touchpad
+ USB 3.0
+ USB Sleep & Charge
+ 3 év garancia
Kontra:
- bár a hűtés hatékony, sajnos néha elég zajos is
- a klaviatúra gombjainak kialakítása miatt a gépelés eleinte nehézkes
- a touchpad gombjait viszonylag nagy erővel kell kezelni
- a 128 GB-os SSD pár generációval korábbi teljesítményt produkál
Hivatalos oldal: Toshiba
Vásárlás: iPon webáruház
