Oldal I.

Ki ne emlékezne Piroska és a Farkas meséjére. Nincs ember a Földön, akinek az anyukája ne olvasta volna fel esténként. De belegondolt valaha bárki is abba, hogy mennyire durva, horrorisztikus és szadista ez a mese? A farkas felfalja a nagymamát! Jóval később felboncolják a farkast. Vajon milyen lehetett a félig megemésztett nagymama látványa? Majd egy állatkínzó fordulat következik és köveket varrnak a farkas hasába, aki végül a folyóba fullad. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Grimm testvérek idejében a mesének két változata keringett a köztudatban és a második változat, tartalmazott hasonló elemeket és az első verzióval ellentétben a  happy endet nélkülözte. Ez a változat az idők során szinte teljesen feledésbe merült. A Tales of Tale csapat tagjai ezt a változatot alapul véve egy érdekes kontextusba helyezték a történetet. Mindenesetre, aki mindezt megálmodta és ily módon elképzelte, nem feltétlenül mondható egészségesnek. Az Aliz csodaországban alkotójáról még el lehet mondani, hogy a világ, melyet megalkotott, egy LSD trip következménye, de erre ép eszű ember nem talál magyarázatot.

A történet szerint Piroskának további öt testvére van és a mi dolgunk mind a hat kislányt, akik közül a legfiatalabb kilenc, a legidősebb tizenkilenc éves, a betegeskedő nagymama házához juttatni, ezer meg ezer veszélyen át. Az adaptált történet megtartotta tanmese jellegét és a „ne térj le az ösvényről” és a „ne állj szóba idegenekkel” frázisokkal próbál megóvni minket a bajtól.

Édes kislány, én mondom

Sose állj meg utadon

Idegenben sose bízz meg

Nem tudhatod, hogy végződhet

Amily szép vagy, légy oly bölcs is

A farkas tán rád leselkedik

Ha kedves is, ne higgy neki

A bájod őt nem érdekli

Íme a szimpla, egyszerű igazság

Édes a nyelve, de foga beléd vág.

Először hallgattam az intelmekre. A játék első ránézésre elég betegnek tűnik ahhoz, hogy az első fejezet annyiból álljon, hogy végigmegyünk az egyenes úton, de tévedtem. Nagymama házába érve egy hatalmas Game Over felirat fogadott. Bizony mit is érne az élet, ha betartanánk minden szabályt és folyton csak a bejáratott, biztonságos utakat járnánk. Hol maradna a felfedezés öröme, a gyermeki kíváncsiság, ami akár a legfélelmetesebb veszélyekkel dacolva is képes belevinni minket dolgokba. Kénytelenek vagyunk bemenni az erdőbe, ami nagy, sötét és el lehet benne tévedni. Hiú ábránd a 100 méter megtétele után felbukkanó, eddig bejárt útvonalunk térképébe kapaszkodni, és az által eligazodni, mert a rajzolatot egyáltalán nincs mihez viszonyítani, ráadásul csak rövid időre tűnik elő.

Oldal II.

Mindeközben azon gondolkoztam, vajon milyen közönségnek szánták a készítők ezt a játékot és arra jutottam, hogy erre vagy mindenki ugrani fog, vagy a pszichopata sorozatgyilkosok lelki gyakorlóeszköze lesz. A játékról első ránézésre az jutott eszembe, hogy mi ez a 20 éves grafika 2009-ben, ami kicsit Another World, kicsit Silent Hill 2 hangulatot ébreszt. Az egész játék rendhagyó és homlokegyenest szembe megy minden eddig megszokott mozzanattal, így a grafikát sem lehet a mai kor követelményének szemszögéből vizsgálni. Ha ezt tennénk, akkor azt kellene mondani, hogy nulla, ha épp nem szalad át negatív tartományba a külcsín. A fent említett, több mint 20 éves sci-fi világát idéző, kissé szögletes fák, virágok és Silent Hill városka erdőbeli másának vonásait és hangulatát magában foglaló környezet kétségkívül nem felel meg a 2009-eselvárásoknak, ám nem is ez volt a cél. (A számszerű értékelésnél ezt vettem figyelembe és az értékek nem a mai elvárásokhoz képest jelennek meg.)

Ez az összecsapottnak tűnő környezet bizony szándékos és lélektani célja, hogy éppen azt a hatást keltse, amit. A beúsztatott képek, a helyenként feltűnő, semmihez sem hasonlító rajzolatok, a szemcsés, régi mozifilm-hatás, a bevillanó képkockák és az összes végletekig eltorzult effekt mind a nyomasztó, rettegéssel teli hangulatot hivatottak fokozni és teszik is mindezt, méghozzá mesterien. Minderre persze hanghatások és a zenék teszik fel a koronát, melyek egytől egyig mesterien megkomponált, idegborzoló zongora és vonós témák, melyek közül még a vidámabb dallamok is mély depresszióba taszítják az embert.

A zenék szerzője Jarboe és Kris Force, akiknek neve a hazai közönségnek talán semmit nem mond, de azért érdemes megemlíteni őket. Ez az audiovizuális összhatás pár óra játék elteltével feltehetően egy erősebb idegzetű emberben is olyan mély nyomot fog hagyni, hogy egy sötét utcán bármilyen neszre, rémülten fordul majd hátra és a játékot követő első éjszakán álmaiban garantáltan nem a kedves, klasszikus Piroskával fog találkozni. A jobb félni, mint megijedni című közmondás ebben a mesében értelmét veszti, ugyanis szó sincs, előugró, ijesztgetős jellegű szörnyekről, mumusokról és enyhe szívrohamot okozó klasszikus horror betétekről. Itt a rettegés folyamatos és egy idő után az ember már azt sem tudja eldönteni, hogy a saját szívverését hallja, vagy csak a hangszóróból zakatoló újabb hangeffektet. Jómagam nem vagyok egy félős fajta és előszeretettel mászkálok egyedül éjszaka a kihalt utcákon, parkokban, de ezek után feltehetően gyakran nézek majd a hátam mögé.

Oldal III.

Az erdőben sokféle lénnyel találkozhatunk, akikben talán megbízhatunk, talán nem. Lehet, hogy a farkas is felbukkan, lehet, hogy nem. Az egészben az a szép, hogy a történetet mi magunk alakíthatjuk annak függvényében, hogy merre járunk az erdőben, mit találunk, mit nézünk meg, mit veszünk fel. A hat Piroska közül - már csak eltérő életkorukból adódóan – mindegyik más-más jellemvonásokkal bír, mást tart fontosnak, máshogy reagál az erdő élőlényeire, tárgyaira és mindegyikük által egy kicsit más szemszögből láthatjuk az erdőt. Egyik lánykának ez fontos, másiknak az és ugyanahhoz a dologhoz is egész máshogy állnak hozzá. Aki szeretne hozzájutni ehhez a beteg őrülethez, a játék készítőinek honlapján potom 10$-os áron on-line megvásárolhatja. Az oldalról letölthetők még háttérképek, bár kétlem, hogy lenne, aki ezzel kívánná ékesíteni desktopját, bár ez csak az én véleményem, lehet, hogy valaki mégis szívesen látná őket nap, mint nap.

Összességében egy nagyon beteg és pont ettől jó horror-thriller játékot kapunk a pénzünkért, ami megteszi a hatását az ember idegrendszerében. Értelme ugyan nem sok van, de nem is ez a lényeg, hanem a hangulat, ami teljesen egyedi és nagyon jó. 7-8 óra után talán unalmassá válhat a mászkálás és az erdőt is valamennyire kiismerhetjük, bár még ilyenkor előfordulhat, hogy felfedezünk valami újat, de a pályák szintén beteg befejezéseit mind a hat kislánnyal érdemes megnéznünk. Igazából még nagyon sok mindent tudnék írni a játékról, de a spoilerek elkerülése végett ezen a ponton berekesztem a mesémet. Aki kíváncsi a többire, járjon utána.