1. oldal
Amikor Jon Favreau 2007-ben a Vasember forgatására készült, Los Angelesben a Howard Hughes által alapított repülőipari cég, a Hughes Aircraft egyik egykori létesítményét bérelte ki. Az egymásba nyíló hangárokban kapott helyet a produkciós iroda, így itt töltötte ideje nagy részét Robert Downey Jr. is, aki Tony Stark szerepét kapta meg a filmben. Downey fülébe jutott, hogy nem messze a forgatási helyszíntől egy olyan üzletemberéli mindennapjait, aki Howard Hughes-hoz hasonlóan szokatlan ötleteivel, és fáradhatatlan lelkesedésével tör előre a levegő és az űr meghódítása felé.
A színész úgy vélte, hogy Elon Musk kiváló inspirációt adhat számára a milliárdos feltaláló megformálására, így 2007 márciusában ellátogatott a SpaceX főhadiszállására. A létesítményen végül maga Musk vezette körbe. „Nem könnyű lenyűgözni, de ennek a helynek és ennek a fickónak sikerült” – emlékszik vissza a színész. Elmondása szerint a SpaceX létesítmény leginkább egy óriási, egzotikus műhelyre hasonlított. Az alkalmazottak ide-oda rohangáltak, különböző gépeket birizgálva menet közben. Fiatal mérnökök vitatták meg a legfrissebb változtatásokat a gyártósoron dolgozókkal, és mindenki roppant izgatottnak tűnt attól, amit csinált.
Downey-t Musk személyisége is lenyűgözte. Egy fura, ideges programozó helyett egy excentrikus, de közvetlen figurát ismert meg, akit a létesítmény minden részén őszinte örömmel fogadtak. Amikor Downey visszatért a forgatásra, arra kérte Favreau-t, hogy Tony Stark műhelyében mindenképpen szorítsanak helyet egy Tesla Roadsternek is. „Miután megismerkedtem Elonnal, úgy éreztem, hogy valamilyen formában jelen kell lennie Stark műhelyében” – mondja Downey. „Kortársakként kezdtem rájuk tekinteni. Elon olyasvalakivé vált a fejemben, aki időnként összejön Tonyval, hogy együtt partizzanak, vagy hogy valamilyen furcsa dzsungeltúrán együtt igyák a sámán által kikevert bájitalokat.” Musk a Vasember 2-ben egy rövid szerepet is kapott.
Musk nagyon élvezte, hogy egyre ismertebbé válik. Feleségével Bel Airben vettek házat, ahol híresebbnél híresebb szomszédok vették körül őket. Musk és néhány PayPalos vezető produceri szerepet vállalt a Köszönjük, hogy rágyújtott! című filmnél, és Musk még saját repülőgépét is kölcsönadta a forgatáshoz. A hollywoodi élet jól ismert figurájává vált, ha bement egy étterembe vagy egy klubba, a legjobb asztallal várták, a többi híresség pedig meghívta az esedékes esküvőkre és egyéb programokra.
Erre az időszakra a SpaceX is egyre inkább úgy kezdett kinézni, mint egy igazi űrkutatási vállalat. Elkészültek a hajtóművek, és az első rakéta teste, így már csak a repülési tesztek megkezdése volt hátra. Normális körülmények között, ha a nagyobb múltra visszatekintő cégek esélyt adtak volna Musknak, a tesztkilövést a Vandenberg Légitámaszpontról hajtották volna végre. A Boeing, a Lockheed és az Egyesült Államok légiereje azonban nem nagyon mutatott hajlandóságot arra, hogy egy internetes vállakozót az űrbe segítsen, így a SpaceX nem kapott hozzáférést a bázishoz.
Musk ezért úgy döntött, hogy a Guam és Hawaii között fekvő Kwajalein-szigeteken próbál szerencsét. A terület évtizedek óta az amerikai hadsereg egyik fontos rakétatesztelő bázisa volt, így Gwynne Shotwell, a SpaceX üzletfejlesztési aligazgatója kiderítette a bázis parancsnokának a nevét, majd írt neki egy e-mailt. Néhány héttel később megérkezett a válasz, hogy a hadsereg örömmel venné, ha SpaceX az egyik szigetről lőné ki rakétáját.
Az első időkben meglehetősen kezdetleges körülmények közt elszállásolt SpaceX-alkalmazottak néhány hónap kemény munkával megtisztítottak egy bozótos részt az Omelek-szigeten, kialakítva az első kilövőállást, illetve az irodák és a hangár helyét. Végül megérkeztek a rakéta alkatrészei, és megkezdődhetettek az előkészületek a kilövésre. A SpaceX-es csapat napi 12 órát dolgozott a rekkenő hőségben, este pedig filmeket néztek, vagy éppen a legfrissebb technológiai kihívásokról tartottak előadásokat egymásnak.
Végül eljött az idő, és a rakéta kigördült a starthelyre. Néhány napra függőlegesbe emelték, ez alatt azonban egy sor újabb problémára derült fény, így visszavitték a hangárba, hogy a hibákat orovosolják. Ezt a kört jónéhányszor megtették, mire 2006. március 24-én késznek ítélték a Falcon−1-et a kilövésre. Az első indítás látszólag problémák nélkül zajlott, a rakéta gyönyörűen a magasba emelkedett, majd egyre apróbbá zsugorodott az égen. 25 másodperccel a start után azonban elkezdődtek a gondok. A Merlin-hajtómű fölötti részben tűz ütött ki, aminek következtében az addig stabilan haladó rakéta pörögni és bukdácsolni kezdett, majd visszazuhant a földre.
2. oldal
A rakéta egy része egyenesen a kilövőállásra esett vissza, néhány nagyobb darab 70 méterrel odébb a tengerbe zuhant, a rakományt alkotó műhold pedig a gépészek műhelyét találta telibe. A mérnökök némelyike búvárfelszerelést öltött, és összeszedték a tengerbe esett darabokat, hogy minél többet kideríthessenek a hiba okáról.
Musk minél előbb újabb kilövést szeretett volna, lehetőség szerint már fél éven belül, mindenki tudta azonban, hogy egy újabb rakéta megépítése rengeteg energiát és pénzt fog felemészteni. A befektető továbbra is fenntartotta, hogy előbb-utóbb sikerülni fog egy működő rendszert összehozni, a cég vezetősége azonban tisztában volt vele, hogy jó ha még egy kilövést megengedhetnek maguknak, mielőtt kifogynak a tőkéből. Musk ennek ellenére nagyon optimista volt, így az alkalmazottak többsége nem is sejtette, hogy mennyire komoly teher került a vállukra a következő hónapok során.
2008 közepére a cég a negyedik tesztkilövésre készült. A rakétatestet a korábbi kísérletek előtt hajón szállították a szigetre, de ez alkalommal mind a mérnökök, mind Musk túl ideges volt kivárni a hosszú utat, így egy teherszállító repülő kibérlése mellett döntöttek. Az úttal kapcsolatban egy dolgot nem gondoltak át, hogy mi történik a rakétatest vékony, kevesebb mint fél centiméteres falával az emelkedés és ereszkedés okozta nyomásváltozások során. Amikor a repülő megkezdte az ereszkedést, furcsa hangok szűrődtek át a raktérből. „Hátranéztem, és azt láttam, hogy a rakétatest elkezd összeroskadni” – emlékszik vissza Bulent Altan, a cég akkori repülési igazgatója. „Szóltam a pilótának, hogy induljon el újra fölfelé, amit meg is tett.”
Kiderült, hogy a rakéta valóban nem bírja a nyomásváltozást, és lefelé tartva úgy roskad össze a növekvő légnyomás terhe alatt, mint egy üres műanyag palack. A fedélzeten tartózkodó mérnököknek 30 percük volt a probléma megoldására. Bicskákkal lefejtették a védőcsomagolást, majd a repülőn talált szerszámokkal meglazítottak néhány csavart, hogy a rakétán belüli és a külső nyomás ki tudjon egyenlítődni. Miután a gép leszállt, felhívták Muskot, majd megvizsgálták a károkat.
Elsőre úgy tűnt, hogy legalább három hónapba telik a rakétatest kijavítása, a burkolat ugyanis több helyen behorpadt, és az üzemanyagtank belsejébe helyezett elosztópanelek, amelyek az üzemanyag mozgását korlátozták, eltörtek. Musk arra utasította a csapatot, hogy folytassák útjukat a kilövőhely felé, majd néhány tartalék alkatrésszel utánuk indított pár embert. Végül óriási munkával két hét alatt kijavították a károkat.
A SpaceX negyedik, és sokak félelmei szerint utolsó kilövésére 2008. szeptember 28-án került sor. Késő délután függőleges helyzetbe állították a Falcon−1-et, amely ezúttal nem szállított igazi terhet. A kilövési kísérleteket kezdettől közvetítették a világhálón, és az eseményeket világszerte egyre többen követték nyomon. Musk Los Angelesből figyelte a startot, amely tökéletesen zajlott. Minden teljesített mérföldkövet, a sziget elhagyását, a hajtóművek visszajelzéseit, az első fokozat leválását és a második beindulását, óriási üdvrivalgás követett a kilövőhelyen és a főhadiszálláson is.
A második szakasz beindulása után három perccel levállt az orrkúp, majd további három perccel később a Falcon−1 Kestrel-hajtóműve leállt, ahogy azt eltervezték. Hat év munka után – a tervezett egy-másfél év helyett − az első teljesen magánépítésű folyékony üzemanyagos rakéta elérte a Föld körüli pályát. Musk az irányítótermet elhagyva rocksztárhoz méltó fogadtatásban részesült az összeszerelő üzem hangárjában.
A felhőtlen öröm azonban nem tartott sokáig, Musk másik cége, a Tesla ugyanis komoly pénzügyi bajba került. A SpaceX-nél gőzerővel zajlott a Falcon−9 fejlesztése, és elkezdték a Dragon-űrhajó építését is, amelyet a Nemzetközi Űrállomás utánpótlással és egy napon személyzettel való ellátására szántak. Elviekben mindkét projektet 1 milliárd dollárba került volna befejezni, a cég mérnökeinek azonban módot kellett találni a párhuzamos kivitelezésre, és a költségek jelentős csökkentésére.
A SpaceX óriási toborzásba kezdett, rengeteg új embert vettek fel, és egy sokkal nagyobb létesítménybe költöztették a főhadiszállást. Közben megérkezett az első megrendelés is: a maláj kormány egy műhold fellövésével bízta meg a céget, a startra és a fizetésre azonban csak 2009 közepén kerülhetett sor. Lassan nem volt miből kifizetni az alkalmazottakat. Mire kitalálták, hogyan juttassanak fel egy rakétát az űrbe, a csőd közelébe került a vállalat.
3. oldal
A pénzügyi problémák azonban eltörpültek Musk magánéleti gondjai mellett. A Los Angelesbe költözés után nem sokkal hirtelen csecsemőhalál szindróma következtében elhunyt a pár 10 hetes kisfia. A következő években aztán ikreik, majd hármasikreik születtek, 2008-ra azonban az üzletember Justine Muskkal kötött házassága teljesen széthullott.
A sajtó nagy lendülettel csapott le a lehetőségre, hogy Musk üzleti és magánéleti gondjait párhuzamba állíthatja egymással. Különösen sok támadás érte a Teslát, amely öt év és több tízmillió dollár befektetése után még mindig nem készült el egyetlen ténylegesen eladásra kész elektromos autóval sem. A többség úgy vélte, hogy a cég napjai meg vannak számlálva, és ezt előszeretettel dörgölték Musk orra alá.
„Rengeteg kárörvendő megjegyzést kaptam ebben az időszakban, ami nagyon sok szinten rosszul érintett. Justine a sajtó segítségével kínzott, ami különösen fájt. Óriási kétségekkel küzdesz, hogy az életed nem működik, az autód nem működik, és éppen vállófélben vagy. Egy rakás szarnak éreztem magam, és nem gondoltam, hogy túljutunk ezen. Azt hittem, hogy mindennek vége” – emlékszik vissza Musk.
Amikor Musk megvizsgálta a számokat, nagyon úgy tűnt, hogy csak az egyik cég élheti túl a siralmas helyzetet. Három lehetősége volt: kiválasztja a SpaceX-et vagy a Teslát, a másikat pedig magára hagyja, vagy fogja a maradék pénzét, és elosztja a két cég között. Ez utóbbi lehetőség nagyon kockázatos volt, hiszen semmi sem garantálta, hogy a cégek bármelyike is átvészeli a válságot. A gazdasági helyzet közben egyre rosszabb lett, és úgy tűnt, hogy hiába is igyekszik a SpaceX vagy a Tesla, a közeljövőben sem űreszközökre, sem sportautókra nem lesz különösebb igény a piacon.
Amikor a Tesla egy hónap alatt 4 millió dollárt nyelt el, világossá vált, hogy nagyobb összegre lesz szükség ahhoz, hogy a cég kihúzza 2008 végéig. Musk barátaitól kért kölcsön, hogy kifizethesse a dolgozókat, és közben folyamatosan újabb befektetőket keresett. Szenvedélyes hangú leveleket írt mindenkinek, akiről úgy gondolta, hogy akadhat némi pénze a célra. Bill Lee, Musk közeli barátja végül 2 millióval szállt be a cégbe, Sergey Brin, a Google egyik alapítója pedig 500 ezer dollárral. Musk testvére, Kimbal vagyona nagy részét elvesztette a gazdasági világválság következtében, de ami befektetése megmaradt, azt eladta, és a befolyó pénzt a Teslába fektette. A cég végül az előrendelést leadó vevők által befizetett, korábban gondosan őrzött pénzt is felélte, ami rendkívül kockázatos húzás volt.
2008 decemberében kiterjedt kapcsolatainak hála Musk megtudta, hogy a NASA rövidesen eldönti, hogy kivel kössön szerződést a Nemzetközi Űrállomás ellátására, és a megbízással tetemes fejlesztési támogatás is együtt jár. A SpaceX első sikeres kilövésével arra mindenképpen jó eséllyel pályázott, hogy a válogatás során túljusson az első körön, és némi pénzre tegyen szert az űrügynökség jóvoltából. Aztán amikor Musk nem hivatalos csatonákon érdeklődött az esélyekről, kiderült, hogy a SpaceX akár meg is nyerheti a megbízást.
Ami a Teslát illeti, Musk még egy kísérletet tett a cég megmentésére. A NASA engedélyével kölcsönt vett fel a SpaceX-től, majd eladta a napelemek installálásával foglalkozó SolarCity általa birtokolt részvényeinek egy részét. Óriási szerencséjére ezzel egy időben gyakorlatilag az ölébe pottyant 15 millió dollár, egy korábbi befektetése ugyanis végre meghozta gyümölcsét: az egyik unokatestvére által indított Everdream nevű startupot megvette a Dell.
Musk így végül 20 millió dollárt szedett össze, és arra kérte a Tesla meglévő befektetőit, hogy együttesen ők is járuljanak hozzá ennyivel a céghez, akik be is egyeztek a dologba. 2008. december 3-án éppen az utolsó simításokat végezték a befektetések véglegesítésével kapcsolatban, amikor Musk észrevette, hogy akad egy kis probléma: a VantagePoint Capital Partners vezetői minden vonatkozó oldalt aláírtak, egyetlen egy kivételével. Amikor Musk felhívta Alan Salzmant, a VantagePoint egyik alapítóját, hogy megkérdezze, mi a hiány oka, kiderült, hogy cégnek mégis problémái akadnak a befektetéssel.
Salzman a következő hétre magához rendelte Muskot, hogy magyarázza el a cég vezetőinek a megegyezés lényegesebb pontjait. Amikor aztán Musk, tudván, hogy nincs egy hete erre, azt követelte, hogy már másnap hallgassák meg, nem akarták fogadni. A Tesla alapítójának azóta is meggyőződése, hogy az időhúzással a VantagePoint célja a Tesla csődbe vitele, Musk leváltása, és végső soron a cég eladása volt.
Musk ekkor újabb kockázatos húzásra szánta el magát: a befektetések helyett hitelként vette fel a pénzt, aminek már nem állhatott útjába a VantagePoint. A terv véghezviteléhez több befektető cég működésében változásokat kellett eszközölni, mivel ezek korábban nem hiteleztek. Ezt nem volt könnyű elintézni, főleg nem egy olyan csőd szélén álló kérelmező érdekében, mint a Tesla. Musk tehát blöffölt: azt mondta reménybeli hitelezőinek, hogy újabb kölcsönt vesz fel a SpaceX-től, és további 20 millió dollárt összeszedve maga állja a befektetés ezen fordulóját. A taktika működött, a befektetők odaadták a pénzt.
4. oldal
2008 vége a SpaceX-nél is izgalmak közt telt, december 23-án pedig óriási meglepetés érte a céget, az egyetlen sikeres kilövést maga mögött tudó SpaceX ugyanis megnyerte a NASA-szerződést. A megegyezés értelmében a 1,6 milliárd dolláért cserébe a cég 12 teherszállító út teljesítését vállalta a Nemzetközi Űrállomásra. Amikor december 24-én, gyakorlatilag órákkal a csődeljárás megkezdése előtt a Tesla is megmenekült, Musk tetemes vagyonából mindössze néhány százezer dollár maradt, és annyi bizonyos volt, hogy a következő napokban nem lesz miből kifizetni az alkalmazottakat. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy mindkét céget sikerült kihúzni a legmélyebb kátyúból.
Antonio Gracias, Musk közeli barátja, a Tesla és a SpaceX egyik befektetője szerint, ami 2008-ban történt, az mindent elmond Musk jelleméről. „Mindenkinél keményebben tud dolgozni, és jobban bírja a nyomást, mint bárki, akit ismerek. Amin abban az évben átesett, mindenki mást megtört volna. Ilyen szintű stressz mellett a legtöbben összeomlanak, és egyre rosszabb döntéseket hoznak. Elon viszont hiperracionális lesz. Még ilyen helyzetekben is képes nagyon világos, hosszú távon jövedelmező döntéseket hozni. Minél rosszabb a helyzet, annál inkább elemében van” – mondja Gracias.
A SpaceX jelenlegi főhadiszállása Hawthorne-ban van, néhány kilométerre Los Angeles-i Nemzetközi Reptértől. A csillogó fehérre festett létesítmény több mint 50 ezer négyzetméteres területet fed le. Itt zajlik a rakéták összeszerelése, a Dragon-űrhajó javítása és fejlesztése, és több jövőbeli projekt előkészítése is. Ami az egykor küszködő cégeket illeti, manapság nehéz lenne sikeresebb vállalkozásokat találni a SpaceX-nél és a Teslánál. Amikor a Tesla 2009 márciusában bemutatta Model S-t, a lenyűgöző elektromos jármű a legharsányabb kétkedőket is elhallgattatta. A cég jelenleg egyebek mellett saját vezető nélküli autóján dolgozik, amelynek elkészültét 2016-ra ígérik.
A SpaceX havonta egy rakétát küld fel az űrbe: amikor éppen nem az űrállomásra tartanak, különböző műholdakat juttatnak pályára. A cég sokkal olcsóbb áron vállalja a terhek űrbe juttatását, mint szintén magánkézben lévő versenytársai, így a magáncégek és a kisebb-nagyobb nemzetek számára is vonzó partnert jelent. Sokak számára további pozitívumnak számít, hogy a többi magánűrhajózási céggel szemben a SpaceX nem támaszkodik orosz vagy más külföldi beszállítókra: a rakétákat és az űrhajókat teljes egészében az Egyesült Államokban szerelik össze, hazai, a legtöbb esetben saját gyártású alkatrészekből.
A 60 millió dolláros kilövésenkénti ár még az orosz és kínai ajánlatokkal is versenyre tud kelni, holott ez utóbbi országokban az alacsony ár a több évtizedes állami támogatás és a nevetségesen olcsó munkaerő eredményeként áll elő. Musk cége nagyjából két tucat éles kilövésen van túl, és több mint 50 további útra van szerződésük, nagyjából 5 milliárd dollár értékben. A cég továbbra is magánkézben van, és Musk birtokolja a részvények többségét. A SpaceX értékét nagyjából 12 milliárd dollárra becsülik az elemzők.
Musk cége, ahogy már említésre került, rendszeresen utánpótlást szállít a Nemzetközi Űrállomásra (az első fuvarra szinte napra pontosan három éve került sor), és a mérnökök gőzerővel fejlesztik a Dragon-űrhajó személyszállító változatát is, így rövidesen a személyzet cseréjében is részt tudnak vállalni. A SpaceX munkatársai ezen kívül a kilövések még olcsóbbá tétele érdekében egy mindeddig példátlan, újrafelhasználható rakétán dolgoznak, amelynek fokozatai a teher űrbe juttatása után függőlegesen landolva térnek vissza a felszínre. A rendszert jelenleg a már a Falcon−1 kilenc Merlin-hajtóművel rendelkező utódja, a Falcon−9 első fokozatán, az éles kilövések után tesztelik.
Az első ilyen kísérletre idén januárban került sor, a legutóbbi, április közepén esedékes, űrállomásra irányuló kilövés után pedig ismét megpróbáltáképségben lehozni a rakétafokozatot egy 90 x 50 méteres, vízen úszó platformra. A manőver az utolsó pillanatig sikerrel kecsegtetett, végül azonban egy szelep hibája miatt a leszállóhely elérésének pillanatában túl nagy volt az űrjármű oldalirányú sebessége, így a rakéta felborult, majd felrobbant, ahogy a fenti videón is látszik. A tesztekről készült felvételeket és a nyilatkozatokat látva, illetve Musk és társai elszántságát ismerve azonban a SpaceX-es csapat nincs messze a céltól.
Ami a jövőt illeti, Musk irodájának falán két poszter lóg: az egyiken a Mars jelenlegi, kietlen állapotában látszik, a másikon pedig élettel teli, zöld bolygóként van ábrázolva, jelezve, hogy az üzletembert az utóbbi évek földi és földközeli sikerei sem tántorították el hosszabb távú céljától, vagyis attól, hogy életet juttasson a vörös bolygóra.
