1. Bevezető és specifikáció

A Samsung egészen elképesztő módon nyomul a hazai porondon, a két évvel ezelőtti magyarországi start óta folyamatosan dobják piacra a jobbnál jobb gépeket. Ennek legújabb bizonyítéka mai tesztünk főszereplője, amelyet nem titkolt módon a felső kategóriába szán a gyártó, ezt nem csak a külseje, de a paraméterei alapján is sejthetjük.

A Chronos névre hallgató noteszgép valójában a Series 7-es családba tartozik (jelenleg egyedüliként), amely a frissen debütáló Series 5-ös ultrabook és a korábbi extravagáns, ultrabooknak is tekinthető Series 9 között foglal helyet a Samsung palettáján. Kizárólag 15,6”-os méretben készül és különös ismertetőjele a fémes hatású ezüst burkolaton felül az extra vékony káva, melynek köszönhetően a gép kisebb és könnyebb, mint a kategória társak. Ezt a megoldást már láttuk korábban a Series 3-as notebookoknál is és ott is díjaztuk az ötletet. Az NP700Z5A szerencsére jóval több érdekességgel bír, és rendelkezik olyan megoldással is, amely, ha nem is egyedülálló, de nagyon ritka a piacon.

Mostanában főleg ultrabookokkal és olcsóbb gépekkel foglalkoztunk, így szokni kell a szemünknek a bivaly erős processzort, illetve videokártyát. A 6 GB memória üdvözlendő, viszont ebből 4 GB-ot az alaplapra forrasztottak, így ha esetleg nem a különálló 2 GB-os modul hibásodik meg, hanem a deszkán lévő, az egy fokkal macerásabb szervizelést eredményezhet majd. Az 1 TB-os notebook merevlemez a ma kapható legnagyobb kapacitással rendelkező mobil gépekbe való mágneses meghajtó, korábban egyedül a Hewlett-Packard dv6-ban találtunk ilyesmit a nálunk járt gépek közül. Az adattárolás kérdéskörénél ugyanakkor van még egy fontos dolog, hiszen a Chronos ezen felül tartalmaz egy 8 GB-os SSD-t is, amellyel a gyártó a Windows 7 betöltési idejét, illetve a sűrűn használt alkalmazások indítási idejét igyekszik lecsökkenteni. Az 1600x900-as felbontással büszkélkedő matt LED-es kijelzőnek már jó előre örültünk, hiszen az Asus N55SF-nél is az egyik húzó tényezőnek éreztük – szerencsére ott is és itt is van elég erő ahhoz, hogy ennyi pixelt megfelelő sebességgel mozgasson a rendszer akár komolyabb 3D-s alkalmazások esetén is. A 2,32 kg-os tömeg kategórián belül kifejezetten alacsonynak mondató, a nyolccellás akkumulátor 80 Wh-s kapacitása pedig elég bíztatónak tűnik, tekintettel arra, hogy az AMD PowerXpress technológiájának köszönhetően a processzorba integrált Intel videokártya is munkára bírható, ha szükséges.

A készülék mellé meglepő módon nem kapunk semmi extrát, egyedül a helyreállító lemez mondható kivételesnek, de az is csak azért, mert a gyártók többsége már egy ideje elhagyja a csomagolásból. A tápegység 90W-os és átlagosan 2,5-3 óra alatt tölti fel a nyolccellás telepet. Feltűnő lehet a rövid fehér kábel, amely az analóg video kimenet használatát teszi lehetővé, ugyanis a modern dizájnnak köszönhetően mindössze egy nagyon kisméretű csatlakozó kapott helyet a gépen, melyet átalakító nélkül nem tudunk használni.

2. Hardver és hangzás

Bár a Chronos viszonylag vékony és kecses kialakítású, ráadásul a benne lévő hardver is elég erős, a hűtésért felelős rendszer jól vizsgázott. Normál használat mellett kifejezetten halknak bizonyult, ráadásul az alkatrészek hőmérséklete is alig haladta meg az 50 fokot. Természetesen, ha kemény munkára fogtuk, akkor a zajszint is érezhetően megnőtt, de jó hír, hogy se a felső, se az alsó burkolat nem melegedett át, ráadásul a hőmérsékleti értékek is 80 fok alatt maradtak. Akárcsak a 3-as szériánál, itt is lehetőségünk van egy ún. Csendes mód aktivizálására, ilyenkor halkabb működésre számíthatunk, viszont a processzor órajelét drasztikusan lecsökkenti a rendszer.

A Windows pontszámokon jól látható, hogy erőből nincs hiány, bár a videokártyát mérő tesztek nem mutatják meg a gép valódi képességeit. A 8 GB-os SSD-t a rendszer nem vette figyelembe, így az 1 TB-os merevlemez a szokásos 5,9-es pontszámot kapta. A HWinfo nem igazán ismeri még a Radeon HD6750M-et, azt viszont eltalálta, hogy a grafikus mag 480 shader egységgel büszkélkedik, ezt ráadásul a sztenderdnek tekinthető 600 MHz-en teszi, bár ennyi pénzért minimum elvárható az, hogy a gyártó ne trükközzön az órajelekkel. Természetesen a processzorba integrált Intel HD Graphics 3000-et is használhatjuk, amennyiben nincs szükség komolyabb 3D-s teljesítményre, annak viszont nem örültünk, hogy a notebookon található (amúgy elég frissnek mondható) meghajtó program eltért a korábban látottaktól. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőségünk az integrált és a dedikált videokártyákat fixen beállítani, minden egyes alkalmazáshoz tartozik egy profil, amely tárolja, hogy az adott programhoz melyik videokártyát rendelte hozzá a rendszer vagy mi magunk. Ez nem új keletű dolog, hiszen az AMD Llano architektúrára épülő noteszgépeknél ugyanez volt a helyzet mindig is, egyszerűen kényelmi szempontból volt jobb a régi megoldás.

Az előtelepített Windows 7 operációs rendszeren találunk egy EasySettings névre hallgató Samsungos alkalmazást, amellyel könnyedén menedzselhetjük rendszerünket. Nem szoktunk ilyen alkalmazásokkal foglalkozni, viszont az EasySettings tud pár okos dolgot, például olyasmiket, amit normális esetben csak BIOS-ból tudnánk megváltoztatni, így megspórolhatunk magunknak egy pár újraindítást. Ilyen például az akkumulátor élettartamát meghosszabbító opció, melyet, ha engedélyezünk, akkor csak 80%-ig tölti a termékhez mellékelt tápegység a telepet – ez azoknak fontos, akik nagyon ritkán használják akkumulátorról a gépet. Szintén hasznos funkció lehet – bár kikapcsolni nem érdemes – a hibrid alvás, amely a beépített 8 GB-os SSD-t használja fel annak érdekében, hogy az alvó állapottól a Windows asztal megjelenítéséig eltelt idő a lehető legkisebb legyen. Ez a gyakorlatban remekül működik, mi nagyjából 2-3 másodperc alatt jutottunk el a gép kinyitásától számítva a Start menüig. Lehetőségünk van előre beállított színprofilok használatára, amely nem csak a színeket, de a gammát és az élességet is szabályozza. Nekünk a Normál tetszett a legjobban (pontosabban inkább az volt az, amelyik a legkevésbé nem tetszett), bár kicsit sárgás-pirosas képe rögtön szemet szúr egy laikusnak is. Lehetőségünk van beállítani azt is, hogy videó fájlok lejátszásakor a rendszer automatikusan alkalmazza – ideiglenesen – a Film profilt.

Az 1 TB-os Samsung Spinpoint M8 családba tartozó merevlemez 7200-as fordulatszámú példányokat megszégyenítő sebességgel dolgozik, ami azért bámulatos, mert mindössze 5400-at pörög percenként. Zajszintje gyakorlatilag nulla, ugyanakkor jól látható, hogy a Sandisk 8 GB-os SSD-jével jól kiegészítik egymást, bár utóbbi sebessége nem igazán mérhető egy mai modern SSD tempójához. Ahhoz viszont bőven elég, hogy a Superfetch technológiának köszönhetően a sűrűn használt alkalmazásaink indító könyvtára végig becache-elve rajta legyen, illetve a rendszer betöltésénél használt állományok is rajta csücsüljenek.

A hangszórók a zsanér környékén foglalnak helyet és elég jól szólnak, bár hangzásuk nem hasonlítható a mélynyomóval kiegészített Asus N55SF SonicMasteréhez. Az EasySettings-en belül találunk egy SoundAlive névre hallgató panelt, ahol némileg befolyásolhatjuk a rendszer hangzását.

3. Ergonómia és kinézet

Anyagminőségét tekintve a Series 7 elég kellemes jószág, és bár nem mindenhol készült alumínium hozzáadásával, az elegáns ezüst szín és a minimál dizájn miatt képes elhitetni velünk ennek ellenkezőjét. A felső burkolat meglepően erős ahhoz képest, hogy egyáltalán nem üzleti szférának szánt gépről van szó, persze ezt joggal várhatják el a felhasználók 300 ezer forintért. A készülék szerelése viszont nem tűnik egy leányálomnak, igaz, otthon aligha akarunk majd belenyúlni a közel fullos konfigurációba. Minőségbeli problémát egyedül a billentyűzet alatti részen vettünk észre, ugyanis a szürke műanyag egy fokkal gyengébb minőségű, mint bármi más a készüléken, nem véletlen, hogy erősebb nyomás hatására a széleken hajlandó egy nagyon picit recsegni is.

A klaviatúra a gép egyik legerősebb pontja. Nem csak azért, mert a gombok kialakítása és elkülönítése egymástól kiváltképp jó, hanem azért is, mert rendelkezik több fokozatban szabályozható háttérvilágítással is. Ezen felül is plusz pont, hogy a mérnökök kihasználták a szigetes kialakítást, így nem csak maga a betű, szám, stb. világít az egyes gombokon, hanem maga a gomb széle is körben. Ha nem használjuk ki ezt a feature-t, akkor is jól jöhet, hogy a világító rész fehér színű, így nem csak könnyebb eligazodni a gombok között, de fel is dobja némileg a szokásos ezüst/szürke-fekete kombinációt. Dedikált gyorsgombokat ezúttal nem kapunk, mindent kizárólag billentyű kombinációkkal érhetünk el. Szintén a klaviatúrán tudjuk rávenni a „szipkázós” optikai meghajtót arra, hogy tiszteljen meg minket azzal, hogy kiadja a birtokába került lemezt.

A touchpad kétségkívül a gép egyik, ha nem egyetlen gyenge pontja. A sikerhez minden adott lenne, hiszen mérete óriási, multi-touch gesztusokat támogat és a felülete is kényelmesen kezelhető. Ami beteszi a kulcsot már az első perc után, az a hektikus működés. Néha nem érzékeli az érintésre való kattintást, néha pedig túlságosan is és bárhogy próbáljuk megszokni a lelki világát, nem fog menni. Nem hinnénk, hogy magával a hardverrel lenne gond, valószínűleg egy szoftver frissítéssel ezt orvosolni fogja a gyártó, mindenesetre az otthoni felhasználók vannak jelenleg előnyben, hiszen ők úgyis „egerésznek”.

Viszonylag kevés csatlakozót láthatunk a Chronos-on, de a legfontosabbakat megtaláljuk, ráadásul végre nem csak egy, hanem két USB 3.0-ás aljzatot kapunk. Mint már említettük, a klasszikus analóg video kiement csak átalakító segítségével érhető el, amely a kellemes dizájnt kedvelőknek előny, akik viszont állandóan kivetítésre használják a gépet, esetleg csak ezen keresztül tudják összekötni egy monitorral, azoknak kevésbé. Elöl kizárólag a kártyaolvasót találjuk, a hangszórók kivételesen a zsanér környékén foglalnak helyet, így hangzásuk nem függ a kéztartásunktól.

A kijelzőről érintőlegesen már esett szó az EasySettings szoftverben található színprofilok miatt, de érdemesebb egy kicsit több karaktert szentelni a nem mindennapi eszköznek. Először is türköződés mentes, azaz matt panellel van dolgunk, amely már önmagában ritka a nem üzleti felhasználásra szánt notebookok között, ráadásul nem a szokásos 1366x768-as felbontással rendelkezik, hanem az ekkora méreten jóval kellemesebb 1600x900-zal. Első ránézésre tehát megkapjuk az Asus N55SF megjelenítőjét, de a valóságban a Samsungban található panel színvilága kellemesebb a szemnek, ráadásul könnyebben is kalibrálható. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az N55SF kijelzőre rossz lenne, de a két gép közül egyértelműen a Samsung rendelkezik a jobb LED-es „monitorral”. Látószögek tekintetében ugyanakkor semmi kirívóra nem kell számítani, inkább az átlagot teljesíti a készülék, oldalról valamivel többet annál. A fényerő tartomány kellően tág, ráadásul a lépcsők között is normális különbségek vannak, így mindenki megtalálja majd a számítását. A megjelenítő tehát elég jól sikerült darab, de az egész „mit sem érne”, ha nem lenne annyira elegáns a környezet, amelybe beletették, mint amilyen valójában – ezt főleg a rendkívül keskeny oldalsó burkolatnak köszönheti. A kávában található webkamera szinte teljesen felköltözött a fedél tetejére. Képminősége egészen kiváló a mezőny többi tagját ismerve, hiszen optikája rendkívül gyors mozgáskövetést tesz lehetővé, az egyedüli problémát a Cyberlink YouCam szoftver jelenti, amellyel nem tudjuk állítani a webkamera tulajdonságait, így mesterséges fényviszonyok között a nagyon sötét kép gyakorlatilag ellehetetleníti a használatot. Szerencse, hogy az azonnali üzenetküldő szoftverek többségében ezt a csorbát ki lehet küszöbölni.

4. Teszteredmények

Bár Core i5-2450M névre hallgató processzor még nem járt nálunk, nála valamivel erősebb, illetve valamivel gyengébb már bőven, így sejtettük, hogy mire képes valójában. Pozitív meglepetés volt a merevlemez sebessége, negatív a rendszer játékok alatt mutatott produkciója. Bár a PCMark7 DirectX9-es grafikus tesztjéből messzemenő következtetést nem szabad levonni, mindenesetre érdekes, mennyire alul maradt a GeForce GT 555M-mel szerelt Asus N55SF-fel szemben, ráadásul a Core i3-as CPU-val és Radeon HD6650M-mel rendelkező Lenovo G770-et se tudta megelőzni – utóbbi joggal nevezhető már meglepetésnek.

A valós játéktesztek kicsit árnyaltabb képet mutattak, de tény, hogy a Samsung Chronos sebessége bizonyos értelemben csalódást kelt. Nem csak a gyengébb processzorral és gyengébb videokártyával rendelkező Lenovo G770-et veszi nehezen olykor, mint akadályt, de a szintén HD6750M-mel szerelt AMD Llano platform is okoz neki pár kellemetlen pillanatot. A S.T.A.L.K.E.R.: Call of Pripyatot kivéve mindenhol alulmarad a négymagos AMD processzorral szerelt HP Pavilionnal szemben, arról nem is beszélve, hogy a Crossfire bekapcsolásával (HD6755G2) ez a hátrány tovább nő. Ahogy a PCMark megjósolta, a GeForce GT 555M sebessége valóban megközelíthetetlen, az Asus N55SF tulajdonosok dörzsölhetik a tenyerüket.

Ahol viszont kétségtelenül ellentmondást nem tűrően tarol a Chronos, az az akkumulátoros üzemidő. A 10 órás dokumentum olvasás egészen bámulatos eredmény még akkor is, ha integrált videokártyával mért eredményről beszélünk. Szintúgy tekintélyt parancsoló az öt órás filmnézés lehetősége maximális fényerő mellett, de az se mindennapi, hogy két óráig játszhatunk akkumulátorról egy középkategóriás masinával.

5. Értékelés

A Samsung Chronos egy jó gép. Fontos ezt hangsúlyozni, ugyanis a kevés, de annál bosszantóbb negatív tulajdonságai mellett hajlandók vagyunk megfeledkezni erényeiről is, melyből jóval több van. Ha kiragadjuk a mostani mezőnyből, akkor nagyjából az Acer Aspire TimelineX szériája az, amely felveheti vele a versenyt minőség tekintetében. A probléma az, hogy hasonló hardverrel a TimelineX modellek több mint 50 ezer forinttal olcsóbbak, de az igazi veszélyt a Hewlett-Packard aktuális Pavilion szériája jelenti, ugyanis tesztünk óta a legerősebb AMD Llano platformra épülő dv6 ára már 190 ezer forintra zuhant. Mai tesztünkből világosan kiderült, hogy az esetek többségében a Series 7-es Samsung nem képes felülkerekedni a dv6-on, így joggal merül fel a kérdés, hogy mire fel kér el a gyártó 100 ezer forinttal több pénzt a Chronos-ért? Nos, ott van a számokkal nem igazán mérhető minőségérzet, plusz a dizájn, amely kétség kívül az NP700Z5A erőssége. A nagyfelbontású matt kijelző is ritkaságszámba megy, ahogy a jól használható, háttérvilágítással ellátott billentyűzet se túl gyakori a komolyabb játékok futtatására alkalmas noteszgépek között. Az se mindennapi, hogy egy ilyen paraméterekkel rendelkező készülék akár 10 óráig is képes legyen egy feltöltéssel ellenni, ráadásul úgy, hogy közben kisebb és könnyebb, mint a kategóriatársak. A hatalmas (és gyors) merevlemez mellett kifejezetten hasznosnak tűnik a mini SSD, a többi gyártónál is szívesen látnánk hasonló megoldást. Igazságtalan lenne persze csak és kizárólag a 295 ezres vételár miatt lehúzni a Chronost, hiszen például a hasonló paraméterekkel rendelkező MacBook Pro (igaz, teljes alumínium vázzal) kétszer ennyibe kerül és akkor még a garancia bővítést nem is számoltuk. Az NP700Z5A biztosak vagyunk benne, hogy megtalálja majd a célközönségét, mi egy „Ajánlott” plecsnit megelőlegezünk neki, mert bár tényleg ráfér egy kis áresés (új modellről van szó), a touchpad fura működését leszámítva tényleg öröm használni, ezt a tulajdonságot pedig nehéz pénzben kifejezni.

[italic][bold]

Pro:

+ nagyfelbontású matt kijelző nagyon vékony kávával

+ remek billentyűzet háttérvilágítással

+ hosszú üzemidő

+ két USB 3.0 csatlakozó

+ nagy merevlemez mellett kisméretű SSD a rendszer rugalmasabb működéshez

+ erős hardverek

+ jó minőségérzet

+ 2 év garancia

Kontra:

- a touchpad olykor hektikusan működik

- a hasonló sebességgel rendelkező notebookokhoz képest lényegesen drágább

- a garancia bővítés drágább az átlagnál

Hivatalos honlap: Samsung

Vásárlás: iPon webáruház