I. oldal

Érdekes sorozat a Sacred. Az első két epizód abban az időszakban jelent meg, amikor a Blizzard épp évek óta szerencsétlenkedett azzal, hogy többször újrakezdje a Diablo III fejlesztését, más konkurencia pedig eleinte nem nagyon volt. A kisebb fejlesztők csak később kapcsoltak, így a Sacred gyakorlatilag egy légüres térbe érkezett, és így - bár egyik rész sem volt különösen kiemelkedő - pénzügyileg jól tudott teljesíteni. Ráadásul a fejlesztők ügyesen látták meg, hogy e műfaj hiánya még inkább érezteti magát a konzolokon, ahol szinte egyáltalán nem volt jellemző a klasszikus, felülnézetes hack&slash.

A dolgok azonban megváltoztak. A hack&slash virágkorát éli és még a Diablo III is megjelent végül. Ugyan nem volt tökéletes, de a kiegészítő lemezzel azért jóval közelebb került ahhoz, amit a rajongók vártak. Számos kisebb fejlesztő is lecsapott a műfajra, így például ma már ingyen kipróbálhatjuk az egyébként mindenki által agyondicsért Path of Exile-t, ott van a Torchlight és Magyarország büszkesége, a The Incredible Adventures of Van Helsing. Ráadásul a Diablo III közben meghódította a konzolokat is, így a Sacred 3 helyzete pont fordított, mint elődeié: komoly konkurencia övezi, és bizonyítania kell ahhoz, hogy el- vagy visszahódítsa a rajongókat.

Mindezzel alapvetően még nem is lenne túl nagy baj, ha a Keen Games fejlesztőcsapata építkezett volna arra, ami a második részben jó volt, és jelentősen kibővítve, az új igényeket figyelembe véve készítette volna el a harmadik részt. Bár eleve abban sem vagyok biztos, hogy valójában a Keen Games követte el a játékot, mert néhány forrás inkább a Deep Silvert tünteti fel fejlesztőként, és amúgy a Keen weboldalán sincs nyoma a Sacred 3-nak, de lehet csak azért, mert nem kifejezetten büszkék rá. Akárhogy is, a harmadik rész nem az előző játékot készítő Ascaron munkája, és ez látszik is rajta, ugyanis nem hogy javult volna, de gyakorlatilag minden létező területen visszafejlődött.

Szóval, van egy akció-szerepjátékunk, amiben nincs lootolás. Nincsenek NPC-k. Nincs inventory. Nincsenek elágazások a pályákon és nincsenek mellékküldetések sem. Ez az egész számomra teljesen érthetetlen. Egy ilyen játék sava-borsát pontosan a loot-lottó adja, egyedül ezért van értelme hosszabb távon a szörnyek végtelen öldöklésének, és egyben az egyik legnagyobb élményforrás, amikor egy-egy ritka tárgy kiesik, és azt egy súlyos jobbklikkel felhelyezzük a karakterünkre, majd dicsekedünk vele a chaten. A lootolás igen fontos része a szerepjátékoknak, egy hack&slash-nek pedig még inkább. Mi van helyette? Nos, néhány küldetés végén kapunk egy új fegyvert, ami különös módon pont ugyanolyan, mint az előző.

II. oldal

Gondolhatnátok, hogy ha a Sacred 3 teljesen csupasz, akkor majd biztos a tiszta játékmenet viszi el a hátán, mindenféle sallang nélkül. Sajnos ez nincs így. Először is, a Sacred 3 teljesen játszhatatlan egérrel és billentyűzettel, ugyanis a karaktert nem az egérrel irányítjuk, hanem a WASD-vel. Ami még nem is lenne a világ legnagyobb problémája, az viszont már igen, hogy a varázslatokat és támadásokat arra lövi el emberünk, amerre néz, és nem amerre kattintunk. Ez pedig azt jelenti, hogy - mivel csak 45 fokos szögekben tudunk fordulni - olyan élmény játszani a Sacred 3-mal, mint mondjuk bokszkesztyűben felvarrni egy gombot az öltönyünkre. Az irányítást kizárólag egy kontroller csatlakoztatásával tehetjük rendbe, ahol az analóg kar miatt nem jelentkeznek ilyen problémák, de ettől még nem nézhetem el ezt az alapvető és érthetetlen hanyagságot.

Ha sikerült csatlakoztatni egy kontrollert, a játékmenet jelentősen javul. Az alapvető öldöklés és kaszabolás élvezetes egy ideig, de sajnos hamar nyilvánvalóvá válik, hogy rendkívül kevés lehetőségünk van. Karakterünk tud támadni, pajzsot megtörni és elgurulni, ezen kívül pedig két különleges varázslattal lecsapni az ellenfelekre, melyek energiát fogyasztanak, így nem spammelhetők a végtelenségig. Ennyi. Ez pedig nagyon kevés például a Diablo III öt használható képessége és két támadása mellett, ráadásul ami van, az sem túl látványos. Egyszerűen nincs meg az az érzés, mint például a Blizzard játékában, hogy megjelenünk, és néhány varázslattal elhozzuk a cunamival fűszerezett apokalipszist, egyenesen a szörnyek tömegeinek arcába. Az egész valahogy túl gyenge és túl visszafogott.

Nem segít a dolgon, hogy menet közben egyáltalán nem cserélgethetjük a képességeinket, arra csak a két küldetés között felbukkanó képernyőn adódik lehetőségünk. Itt fejleszthetjük karakterünket is, bár ne tessék semmi komolyra gondolni: nincsenek statok, sem pedig talentfa, mindössze néhány képesség közül választhatunk, és azokat tápolhatjuk tovább néhány szinten keresztül. A szintlépés egyébként lassú, és az egyes képességek újabb fokozatai rendkívül nagy szintlimithez vannak kötve, így a szubjektív fejlődésérzet is rendkívül lassúnak tűnik, hiszen hiába haladunk előre pályáról pályára, sem látványos skilleket, sem pedig látványosan jobb felszerelést nem kapunk. Így ezzel kilőttük az akció-szerepjátékok másik nagy vonzerejét is. Az egyedüli nagyjából jó ötlet, hogy menet közben szerezhetünk különböző “szellemeket”, akik közül választhatunk egyet, és ő gyakorlatilag enchantként fog működni a fegyverünkön. Ez sem tökéletes azonban, ugyanis nem tudni, mi alapján tudjuk megszerezni őket. Előfordult, hogy egy pályán belül kaptam hármat, aztán több órán keresztül egyet sem.

De akkor majd a történet! Nos, nem. A történet eleve sosem volt a Sacred-játékok erőssége, a harmadik pedig folytatja az elődök által bevezetett humoros vonalat, csak éppen jelentősen eltúlozza azt. Továbbra is Ancaria birodalmában járunk, az ellenség pedig ezúttal a gonosz Ashen Empire, és annak vezetője, Karr Tel. A gonosz bácsi meg akarja szerezni az Ancaria Szíve néven futó ereklyét, hogy aztán nyilván még gonoszabb dolgokat tegyen vele. A pályák között egy statikus térképen lépkedhetünk előre (lőttek tehát a Sacred 2 kvázi nyitott világának is), majd kapunk egy rajzolt átvezetőt, és máris az akció közepén találjuk magunkat. Kalandozás közben arra lehetünk figyelmesek, hogy mindig mindenki folyamatosan beszél: a karakterünk dicséri a játékstílusunkat, a főellenség beszólogat, és még az enchantnak használt szellem is folyamatosan kommentálja a harcokat. Mindez alapvetően nem is lenne akkora baj, ha az írás nem lenne rettenetes, de tényleg szörnyű. Sokszor mondtam már, hogy a németeknek nem szabad vígjátékot írniuk, mert abból még sosem sült ki semmi jó, és ez a helyzet most sem változott. Ha tetszett a Hangyák a gatyában, akkor ez is be fog jönni, ellenkező esetben érdemes inkább elkerülni.

III. oldal

A Sacred 3 kidobott mindent, ami az elődben jó volt, és megvált az akció-szerepjáték műfaj legtöbb alapvető, jól működő elemétől. Ami maradt, az egy kizárólag harcra, és az egyébként viszonylag simán működő négyfős drop-in drop-out kooperatívra épülő nyers játékmenet, ami viszont nem kifejezetten látványos, egyáltalán nem változatos, de legalább sekélyes. Ráadásul a kooperatív rész igazi pluszt nem ad hozzá az élményhez, elvégre a karakterosztályok között alig-alig van szinergia, leginkább csak a káoszt növeli a többi játékos jelenléte, és persze segít a tény, hogy nem egyedül kell átvészelnünk a pusztító humorbombákat. Mondhatnád persze: oké, nekem nem kell loot, nem kell történet, nem kell normális karakterfejlesztés, nincs szükség épkézláb pályadesignra, meg semmi ilyen “sallangra”, csak szét akarok csapni pár szörnyet a barátaimmal, miután egész nap tampont gyártottam a Procter & Gamble-nél a soron.

Mi baj van ezzel? Pusztán annyi, hogy az ára 49,99 euró, miközben az ennél minden tekintetben kategóriákkal jobb Van Helsing II pontosan 10,99 euróba kerül. Az pedig már a pofátlanság és vevőellenesség végső határa, hogy az egyetlen érdekesnek ígérkező új karakterosztályt, a Malakhimot előrendeléshez kötötték, illetve utólag meg lehet venni külön DLC-ként, 2,99 euróért. Nem tudok tehát semmilyen szimpátiát érezni a Sacred 3 iránt, mellyel a sorozat átment az eddigi elismerésért küzdő, kicsit lemaradó, kicsit lassú felfogású, de keményen harcoló örök másodikból egy szerethetetlen és kiherélt lehúzásba. Kerüljétek el.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztplatform: PC