1. oldal
A Ragnarok Online nagyjából (régiótól függően) tíz évvel ezelőtt jelent meg, és az idő teltével mind a mai napig megőrizte népszerűségét az ingyenes MMORPG-k között. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók között is fog akadni olyan, aki számára a „RO” volt az első találkozás a műfajjal, és tűkön ülve várta a folytatást a bejelentésétől fogva. A Ragnarok Online 2 fejlesztése azonban nem zajlott gond nélkül, 2010-ben az addigi koncepciót szinte teljesen a kukába dobták, így aztán a megjelenés is csak csúszott, és csúszott, egészen mostanáig. Aztán végül megjelent, és a Steam toplistáján igazán előkelő helyre ugrott játékosszám szempontjából, ezzel is jelezve az elődjének népszerűségét. De hogy maga a játék megérdemli-e ezt a figyelmet, méltó utódot kapott-e a Ragnarok című keleti anime világában játszódó ős? Ennek jártunk utána.
Már a karaktergenerálónál szembeötlik a legelső jelentős változás: a karakterek immáron teljes 3D-ben megalkotott modelleket kaptak. Eltűnt az előd sprite-alapú, 2D-s ábrázolása, helyette egy kommerszebb, „modernebb” kinézetet kaptunk. Kellő részletességgel kialakíthatjuk karakterünk külsejét, majd kasztot választhatunk, végül pedig kiválaszthatjuk a kasztját is... Nem, nem elírás történt, valóban kétszer választhatunk kasztot: először a kalandozó osztályunkat adhatjuk meg, majd a kézműves szakmánkat választhatjuk ki. Előbbiek között öt klasszikus, teljesen magától értetődő lehetőséget találunk: harcos, varázsló, íjász, tolvaj, vagy pap lehetünk első körben. Később azonban (25. szinten) újra döntenünk kell, és két-két alág közül választhatjuk ki végső kasztunkat. Így végső soron összesen 10-féle karaktert alkothatunk, melyek egytől-egyig hagyományos, korábban már ezerszer látott kasztok, mint a lovag, szerzetes, orgyilkos, vagy éppen kósza.
A karakteralkotás másik részét a szakmák jelentik. Itt négy választási lehetőségünk van: lehetünk alkimisták, akik elsősorban gyógyitalokat, hatékonyságot javító varázsitalokat kotyvaszthatnak; válhatunk szabóvá, akik szövet- és bőrruhákat készítenek, illetve a páncélokat javító rúnák is náluk készülnek; de ha kedvünk úgy tartja, beállhatunk kovácsnak is, hogy fegyvereket és nehézpáncélokat gyártsunk, illetve a páncélokba is ezzel a kaszttal rakathatunk rúnákat tartó lyukakat; végül pedig akár szakáccsá is válhatunk, hogy finom ételekkel gyorsítsuk az életerőnk töltődését, nameg jóllakottan a harc is hatékonyabban megy. Minden szakmának ugyanazok az alapjai: nyersanyagokat gyűjtünk akár a leölt ellenfelekből/ről, akár a világban található készletekből, majd a megfelelő árusoktól vásárolt recepteket pár kattintással akárhol megállva összeállítjuk. Érdekes módon egészen sokáig tud tartani időnként a gyártás, ha úgy fél órán át csak gyűjtögetjük például az emberi hullákból a ruhadarabokat, akkor annak a feldolgozása akár 1-2 percig is eltarthat, szóval akár egy jól időzített biológiai szünetet is be lehet iktatni megfelelő szervezéssel. A tárgyak gyártásáért, sőt már a nyersanyagok felszedéséért is tapasztalati pontot kapunk, mellyel a szakmánk szintet léphet, újabb receptek előtt nyitva meg az utat.
2. oldal
Itt kell megemlíteni, hogy a Ragnarok Online egyik kasztja, a kereskedő kikerült a játékból, helyette már minden karakter tudja offline árulni a felesleges holmijait, sőt akár szolgáltatásokat is nyújthat, azaz az ismert receptek elkészítését pénzért vállalhatja – kifejezetten érdekes húzás ez, legalább lehet valamit kezdeni a kézművességgel is.
Most pedig kanyarodjunk vissza egy kicsit a kalandozáshoz, mivel a legtöbb időnket úgyis ezzel fogjuk tölteni. Ha egy szóval kellene jellemezni a Ragnarok Online 2 által nyújtott játékélményt, akkor az a „tizenkettő egy tucat” lenne. Persze ez már három szó, nekem is feltűnt, de a legjobban így lehet leírni azt, ami itt vár ránk. Mert a játék szinte minden eleme követi a műfaji szabványokat, melyeket úgy 2006 óta oly sok MMO használt, remélve, hogy ami a Blizzardnak annyira nagyon bejött a World of Warcrafttal, az kellő szolgai másolással nekik is összejöhet, legalább kicsiben. Így aztán a harcrendszer statikus, kijelölős alapú, a küldetések kézen fogva vezetnek minket végig a fontosabb területeken, mérőszerszámmal adagolva a jutalmul kapott, használható felszerelést, mindezt annyira precízen, szép egyforma szakaszokra osztva, hogy azt tanítani lehetne. Elküldenek minket egy új területre, megölni pár X lényt, majd közben kapunk egy másikat, amihez a belőlük kieső tárgyakat kell gyűjteni, majd visszaérve a küldetésadóhoz elküld ugyanoda Y lényeket ölni, végül zárásul egy kisebb főellenséget kell legyőzni öt méterrel arrébb, amit szinte mindig kísér egy idézett lény. Aztán ugyanez a következő területen tovább, és tovább. Időnként beküldenek minket egy-egy instance-olt területre, nagy ritkán pedig egy-egy bejátszást is kapunk, melyek ritkán hosszabbak 10-15 másodpercnél.
3. oldal
Ezt a monoton taposómalmot két apró érdekesség dobja fel. Az egyik a kártyák rendszere, melyek időnként ellenfelekből hullhatnak, és amellett, hogy gyűjthetőek, még hasznos felszerelésként is funkcionálhatnak, pontokat adhatnak tulajdonságainkra. Emellett egymással is kombinálhatjuk őket, ezzel még jobb, hasznosabb kártyákat eredményezve. A másik, talán jelentősebb érdekesség a khara-rendszer. A „kharák” olyan kihívások, mini-feladatok, melyek teljesítésük esetén apróbb jutalmakat érnek. Lehet az ráadás tapasztalati pont, vagy éppen pénz, de a jobbak még címekkel is járnak, melyeket aktiválva további bónusz pontokat kaphatunk tulajdonságainkhoz. Ezeket a kihívásokat saját magunknak kell aktiválnunk egy szép nagy, bingó-szerű táblázatból kiválasztva a nekünk tetszőket – a táblázat szerepe annyiban fontos, hogy az igazán tápos kihívásokhoz a velük egy sorban/oszlopban/átlóban lévő összes többi kihívás teljesítése szükséges, mely nem lesz egyszerű, cserébe a jutalom általában meglehetősen zsíros. Ez az egész rendszer ad egy kellemes kis mellékes játékelemet az egyébként teljesen unalmas, kiszámítható, sablon-MMORPG játékmenet mellé.
Mert a Ragnarok Online 2 sajnos alapvetően teljesen unalmas, sablonos, kiszámítható játék. Nem kimondottan rossz, hisz elég igényesen ki van dolgozva, és tisztességesen hozza az MMORPG-ktől elvárt szintet. A játékmenet klasszikus, mondhatni jól bevált elemekre épít, a világ korrektül ki van dolgozva, és az első rész rajongóinak biztosan nagy élmény lesz 3D-ben bejárni a korábbról már ismert tájakat. A grafikai és audio körítés is teljesen elfogadható (már ha az ember gyomra meg bírja emészteni a nagyon keleties, gyermeki bájjal és könnyedséggel alaposan nyakon öntött stílust), tehát tényleg igényesen össze van rakva. A baj az, hogy lényegét tekintve igazából semmilyen, érdektelen, sablonos, nincs benne semmi olyan, ami kiemelné a tucat-MMO-k tengeréből. Ma, amikor a legtöbb nagynevű (nyugati és keleti) MMORPG már ingyenes modellre váltott (nemrég például a Rift is), nehéz ajánlani egy olyan játékot, aminek a legnagyobb érdekessége a kettes a nevében, és az előd, amihez nevén kívül szinte semmi nem köti...
