Bevezető

40nm, GDDR5, komoly izomzat és 99 dolláros (itthon 25-30 ezer forint) árcédula? Igen, megérkezett a sokak által várt Radeon HD4770-es, amely egy komoly evolúciós lépés a középkategóriában. Bár a HD4830 megjelenésével az ATI befoltozta a nagy lyukat a HD4670-es és a HD4850-es között, azért már rég várható volt, hogy idővel helyettesítik egy olcsóbban gyártható, ám hasonló erőt felmutatni képes megoldással. Majd jöttek a pletykák, és mára ott tartunk, hogy a kártya kézzelfogható valóság. Mi is olyan érdekes benne?

Az első és talán legfontosabb, hogy ez az első GPU, mely 40nm-es gyártástechnológia segítségével készült a TSMC gyáraiban. Mivel ez egy komolyabb ugrás, mint az előző 65-ről 55nm-re való áttérés, ezért az új chip még a HD4670-nél is kisebb lett, pedig jóval több tranzisztort tartalmaz. Ez nagyban hozzásegíti az AMD-t az olcsóbb gyártáshoz, ráadásul a nagytestvérekhez képest így beéri a GPU kevesebb feszültséggel, ami jótékonyan hat a kártya fogyasztására. Nem utolsó szempont a presztízs sem, hiszen az nVidia 40nm-es GPU-iról egyelőre csak pletykák keringenek, és jó eséllyel az első megjelenő kártya is csak belépőszintű lesz.

A második legfontosabb újítás a GDDR5-ös memóriák második generációjának jelenléte a középkategóriában. Eddig csak a HD4870-es és HD4890-es kártyák büszkélkedhettek az új memóriachipekkel, amelyek kompenzálták a keskenyebb memória-adatsín sávszélességben megjelenő hátrányait. Ugyanez történik most a HD4770 esetében is, ugyanis a nyomtatott áramköri lap olcsóbb gyártásának érdekében mindössze 128 bites memóriasínnel rendelkezik, ám a villámgyors GDDR5-ös chipek kompenzálják ezt a hátrányt.

Mielőtt tovább boncolgatnánk a témát, vessünk egy pillantást a szokásos táblázatunkra:

Jól látható, hogy az új kártya valamivel kisebb sávszélességgel gazdálkodik így is, mint a leváltandó HD4830-as (ami lassan el is tűnik a piacról, valószínűleg ennek köszönhetőek az utóbbi időben mutatott alacsony árak), ám az RV740-es magnak nincs miért szégyenkeznie, ugyanazt nyújtja, csak jóval magasabb órajelen, amellyel a GPU ereje már megközelíti a HD4850-esét. Az nVidia oldaláról a már 8800GT néven is ismert 9800GT jelenti a konkurenciát, melynek, bár pontos adataink nincsenek róla, a gyártási költsége legalább a duplája lehet az új Radeonénak. Mivel megelőlegeztük a HD4770-esnek, hogy ennél már csak gyorsabb lehet, ezért bevettük a tesztbe a talán legtöbb átnevezést megért GTS250-et is (8800GTS 512 > 9800GTX > 9800GTX+ > GTS250). A változtatások során jobb esetben legalább az órajelek különböztek, rosszabb esetben csak egy új matricát kaptunk és egy elégedett nVidiát, elvégre aznap is keményen dolgoztak, és biztosak lehettek benne, hogy sokan veszik majd az „újdonságot”. A G92-es mag bizony öregnek számít, de nincs utánpótlás, ami a már említett gyártásköltségek miatt az nVidiának sem jó. Az eddigi tesztek alapján azt várhatjuk, hogy a 9800GT a HD4830-al lesz egálban, míg a GTS250 a HD4850 mellett fut.

A kártya

A hozzánk érkezett példány a PowerColor színeiben pompázott, ám jelenleg elnézve a hazai és a külföldi kínálatot, mindegyik kártya így néz ki, csak más a matrica rajta (az első szállítmányok még kész kártyák lehettek mindenkinek, így tényleg csak a matrica, a doboz és a körítés változhat). Mikor megjelentek az első hírek a kártyáról, még egy kétslotos hűtési megoldást láthattunk, mely hasonlított a legnagyobb kártyákon használtakra, csak kisebb méretben, ám sajnos mire a boltok polcaira került a kártya, már csak egy jóval apróbb bordázaton fekvő, kisebb ventilátort kaptunk. Ez valószínűleg a költséghatékonyság jegyében született, ám remélhetőleg a jövőben látunk ennél komolyabb megoldásokat is. A hűtési teljesítményével nincs gond, de úgy gondoljuk, ezt a chipet le lehet hűteni közel nulla hangerőn is, úgyhogy megérdemelne egy komolyabb hűtést.

A tápcsatlakozó meglétét nem értjük, bár az AMD maximális fogyasztásnak 80W-ot ad meg, láthatjuk majd, hogy a valóságban ezt nem igazán lehet elérni, így szinte biztos, hogy lesz olyan gyártó, ami a jövőben hanyagolni fogja. A körítés mondhatni a szokásos, átalakítók, leírás, driver CD.

Hőmérséklet, fogyasztás, tuning

A mezőny

Mivel a referenciakártyákat már mindenki ismeri, és rengeteg tesztben szerepeltettük őket, így gondoltunk egyet, és a mai napon olyanokat is hagyunk szóhoz jutni, amelyek nem az alap hűtőt kapták felszereltségnek. Az Asustól újabban nem is igazán lehet beszerezni másfajtát, hiszen vagy a Glaciator feszül hűtőként a GPU-ra (mint a mai két nVidia kártyán), vagy a Dark Knight változatokon látható kicsit komolyabb megoldás. A HD4670 gyári hűtője is elég apróra sikerült, terhelés alatt hallatja is a hangját, ezért a mai tesztbe a Sapphire által nagyon hasonló áron kínált GDDR4-es kártya került, melyen egy jóval méretesebb hűtő található.

A HD4850 is kapott már elég szidalmat az idők során a gyári hűtő miatt, mely bár halk, nyáron grillezésre alkalmassá teszi a kártyánkat, már ha az túléli ezt. Ezzel szemben a Sapphire saját Vapor-X hűtéséről legendák keringenek, így mivel csak kis felárat jelent az alapváltozathoz képest (jóval kevesebbet, mint egy saját hűtő megvétele), bekerült a tesztbe. Mivel a különböző HD4830-ak hűtései nem ilyen változatosak, így beértük egy alap Sapphire kártyával.

Órajeleket tekintve természetesen a kártyák a referenciához idomulnak, hogy ebből adódóan ne legyenek eltérések a tesztben. Az egyetlen kivétel HD4670-es, mely a GDDR4-es memóriák miatt valamivel több sávszélességet kapott, mint átlagos testvérei.

Hőmérséklet és hangerő

Mindegyik érték a GPU-k beépített hőmérőjéből származik. Bekapcsolás után hagytuk a gépet minden kártyával állni negyed órát, hogy „bemelegedjenek” és beálljanak a normál hőmérsékletükre, majd megkínoztuk őket FurMarkkal, mely 100%-on tartja a terhelést a magokon, így igen gyorsan eljutnak tűréshatárukig.

Érdekes dolgoknak lehettünk szemtanúi. Először is fontos leszögeznünk, hogy a 9800GT-ről kiderült, hogy 65nm-es példány, ez magyarázza a GTS250-nél magasabb hőmérsékleteit. A Glaciator majd megpusztult felette, úgy igyekezett lehűteni, 90 fok felett már 100%-ra kapcsolt, 100 felett pedig már mi is elkezdtünk aggódni, hogy a végén nem lesz mivel tesztelnünk, de  szerencsére bírta a kiképzést a GPU. A GTS250 már jóval barátságosabb képet mutatott, bár a 88 fokos hőmérséklet mellett ha nem is 100%-on járt a Glaciator, azért elég hangos volt. Elmondható tehát, hogy a referenciahűtés jobban teszi a dolgát, mert ha épp nem is hűt látványosan jobban, azért sokkal halkabban dolgozik.

Az eddig forrófejűnek hitt HD4850-es ahogy megfelelő hűtést kapott, csodákra lett képes. Ezen sokat segített az is, hogy a Vapor-X-es változat végre rendesen leveszi az órajeleit 2D-ben, így nyugalmi állapotban a hőmérséklete a leghűvösebb kártyák közé sorolta, miközben hangja nem igazán volt neki. Terhelés alatt ugrik 30 fokot a hőmérséklet, ám a HD4850-es még így is a leghalkabb kártya maradt a mezőnyben (ráadásul a 73 fok nagyon szép eredmény), a Sapphire nagyon szép munkát végzett.

A HD4770/HD4830 duó elég hasonló hűtéssel rendelkezik, és ez a hangerejükről is elmondható. Terheletlenül halkak, de nem hallhatatlanok, míg terhelés alatt ha nem is visítanak, de van hangerejük. Érdekes volt látni, hogy a HD4770 jóval magasabb hőmérsékleten van nyugalmi állapotban, pedig az órajelei alapján nem kéne elmaradnia a HD4830-tól.

A HD4670-nek is jót tett az új hűtés, nemcsak hogy halkabb volt 3D-ben, mint a gyári, de még hűvösebb is. Ettől függetlenül mi azt hittük, még ennél is halkabb lesz. Terhelés alatt 60%-on tekert, ami 2000-es fordulatot jelent percenként (hasonló a helyzet a HD4770/HD4830 esetében is).

Elmondható tehát, hogy bár az egyik legizmosabb kártyán feszül, a leghalkabb a Vapor-X-es hűtés, mely után jön a többi ATI kártya és végül az Asus Glaciatorával ellátott GeForce-ok, melyek rémesen hangossá tudnak válni huzamosabb terhelés esetén.

Fogyasztás

A fogyasztást elnézve is nagyon sok kártya okozott meglepetéseket. A méréseket ugyanolyan terhelések mellett végeztük, mint a hőmérséklet esetében (nyugalmi állapot és FurMark, ezzel egyenletes a fogyasztás). A HD4670-es és HD4830-as körülbelül hozza azt a szintet, amit elvárunk tőlük, míg a HD4850-es túl is teljesíti azt. A csökkentett órajelek és magfeszültség megtette hatását, a kártya alig eszik többet, mint jóval gyengébb társai. Az nVidia kártyák sorsát megpecsételte 2D-ben az, hogy nem rendelkeznek fejlett energiagazdálkodással, hozzá se nyúlnak órajeleikhez, így elég sokat kértek enni.

A legnagyobb pozitív és negatív meglepetés is egyben azonban a HD4770-es. Terhelés alatt gyönyörű eredményeket produkál, alig fogyaszt többet egy HD4670-esnél, ami ragyogó eredmény, ám a terheletlen fogyasztása kiábrándító. Hiába veszi le a GPU órajelét (a memória változatlan), valószínűleg a feszültség marad az eredeti értéken, különben nem tudjuk mivel magyarázni a helyzetet. Remélhetőleg a nem referencia kártyákon másképp lesz, mert így sokat nem nyerünk az órajel levételével.

Tuning

Kíváncsiak voltunk, mit lehet kihozni az első 40nm-es chipből, így a tuning sem maradhatott ki. Ennek több módja is van, és ezekből az első a driverbe épített Overdrive használata. Ebben az esetben azonban az AMD elég szűk helyet hagyott a túlhajtásnak. A GPU maximális órajele 830MHz lehet, míg a memóriáé mindössze 850 (effektíve 3400MHz). Kénytelenek voltunk hát a RivaTunerhez nyúlni, melyek megvan az a hátránya, hogy használatával búcsút mondhatunk a 2D-s órajeleknek, de tovább engedi piszkálni a kártyát.

Mivel a kártyán található memóriák effektíve 4GHz-esre voltak hitelesítve, hát egyből ezzel is nyitottunk. Gond nélkül vették az akadályt, ám efelett nem sokkal le is álltak. A maximum, amit ki tudtunk hozni belőlük, 1050MHz volt (effektíve 4200MHz). Ez +31% tuning, ami nem mondható rossznak.

A GPU is szépen bírta az emeléseket, nem jelentett neki gondot, hogy az Overdrive által ajánlott 830 fölé vittük, ám 860-nál már enyhén szemetelni kezdett a kép, így visszavettük az órajelet 850MHz-re. Ezen végigfutott az összes teszt minden probléma nélkül. Átnézve más oldalak eredményeit elmondható, hogy ez a 850-860 átlagosnak mondható, talán később, egy jobb hűtéssel és feszültségszabályzókkal még efölé is el lehet menni, de a +13% így se rossz eredmény. Mivel ebben az árkategóriában fontos lehet a túlhajtás, főleg ha ad annyi többletet, hogy legyen értelme, így minden táblázatban feltüntettük a kártyatuning eredményeit. Úgy véltük, több esetben is a memória-sávszélesség lehet a döntő, így az abban felmutatott +31% nem elhanyagolható tényező, erre a mezőny többi tagjából egyik se képes (a GTS250 pedig már gyárilag iszonyatosan meg van hajtva, eléggé szerencsefüggő a tuningja). Lássuk hát az eredményeket!

[bold]

Tesztgép[/bold]

Alaplap: Gigabyte P35-DS3

Processzor: Intel Core2Duo E8400@3.6GHz

Memória: Geil Ultra 2x1GB DDR2-800

Tápegység: Corsair TX650W

Operációs rendszer: Windows Vista SP1 minden frissítéssel

Driverek: Catalyst 9.4 illetve a HD4770 gyári CD-je, valamint GeForce 182.50

Tesztek I.

A 9800GT-nek esélye sincs. Élsimítás használata mellett már csak félúton van a HD4670 és HD4830 között, nem igazán tud beleszólni a „nagyok” dolgába. A GTS250 is hasonlóan megérzi a váltást, és 4xAA mellett már beesik a HD4850 alá. Jól látszik, hogy itt a memória is visszafogja a HD4770-et, mert nagyon jót tesz neki a tuning.

Amíg a FutureMark nem tud dűlőre jutni, hogy mit is tegyen a PhysX-szel, addig hagyunk mindent alapbeállításon. Itt azonban már kevés a G92 ereje, hogy bármi előnyt fel tudjon mutatni, így a GTS250 lemarad. Az eddigiek alapján az új Radeon inkább vele versenyez, mintsem a 9800GT-vel.

Ez bizony csúnya, az eredmények magukért beszélnek. Mindegyik kártyán játszható a játék, de a GeForce-ok nagyon kikapnak, miközben a HD4770 párban van a HD4850-nel, ráadásul nagyon szépen profitál a túlhajtásból.

A Lost Planet mindig egy kisebb revans az nVidiának, mert máig gyorsabb benne. Érdemes megfigyelni, hogy a DX10-re váltás (már ha nevezhetjük annak, ami a játékban van) a HD4770-et hatja meg legkevésbé, tuningolva pedig beáll a GTS250 mellé.

A kissé régi motorral rendelkező FEAR 2-ben hasonló a helyzet, mint a Quake Wars-ban, csak épp fordítva. Ahogy ott elhúztak az ATI kártyák, itt úgy repül el a GTS250. Jobban, mint az a 9800GT-től lévő plusz erejétől várható lenne, úgyhogy megfordult a fejünkben a driveres „optimalizáció” is, ám mivel egy gyors screenshot-elemzésen nem látszott különbség, hagytuk. Jó hír, hogy még a hajtott HD4670-en is 30-31fps volt a minimum. A HD4670 kivételével bármelyik kártyán jól játszható a FEAR 2 ezen a felbontáson.

A HawX egy érdekes példány, az eredményei nagyban függenek attól, hogy az ember milyen beállításokat használ. Előző tesztünkben mi is csodálkoztunk rajta, hogy miért van az, hogy az ATI mindenkinél nevetgélve beelőzi az nVidiát, nálunk meg nem így van… Az ok az extra beállításokban rejlik. Ha driverből bekapcsoljuk a 16xAF-et, akkor a Radeonok drasztikus sebességvesztést kapnak jutalmul (~50%), míg az nV kártyái ennél valamivel kisebbet (30%), így valamennyire kiegyenlítődik a helyzet. Azonban ha az élsimítást feltoljuk 8x-osra, akkor a Radeonok esnek alig, míg a GeForce-ok szinte bedobják a törülközőt. Hasonló a helyzet, ha megemeljük a felbontást 1920*1200-ra. Mivel a GF-ek több memóriát esznek, így kifogy alóluk az 512MB, rémesen elkezdenek akadozni, úgyhogy a HD4670 került hasonló pozícióra, mint a GTS250 (20 fps). Amiért nem szerepeltetjük a diagramban az eredményeket, az mégsem ez, hanem hogy ilyen esetben a beépített tesztnek iszonyatosan nagy szórása lesz (HD4850 például 30–45 fps-ig mindent produkált egymás utáni futtatásokkal). Az átlagolás is igen szerencsefüggő lett volna a VGA-knak.

Far Cry-ban kisebb ugrások figyelhetőek meg, de az azonos szinten lévő kártyák teljesítménye nagyon közel van egymáshoz. Annyira, hogy az már betudható mérési hibának is. Fontos azonban megjegyezni, hogy Ultra beállításokkal mindegyik kártyának kevés az 512MB, be-beakad futás közben a játék, ami nem szép látvány.

Tesztek II.

Itt csak a nyers shader-teljesítmény számít, és ez jól látszik a HD4770 eredményein is. A túlhajtással elért eredményekre csak a mag órajele volt hatással, a memória +31%-a nem igazán hatotta meg. Ezen a felbontáson az G92-vel szerelt kártyáknak is van esélye, nagyon jól szerepelnek. Mivel a Stalker-teszt nagyon időigényes, így minden kártyán nem futtattuk le magasabb felbontáson, de a GTS250 és HD4770 eredményeiből elmondható, hogy ahogy növeljük a felbontást, úgy redukálódik a kettőjük közötti különbség nullára (1680), majd a Radeon átveszi a vezetést (1920).

Egetrengető különbségek GTA alatt sem jelentkeznek. Ha némi kompromisszummal is, de játszható a játék, és még így is szépen néz ki (ennél magasabb beállításokhoz főleg plusz memória kell, már így is visított a program, hogy nagyon közel kerültünk a limithez).

Crysis alatt megfigyelhető, hogy amíg nem erőltetjük az élsimítást, addig az nVidia kártyái egálban vannak a Radeonokkal (sőt, 1280-ban a GTS250 nagyon szépen teljesít). Az élsimítás bekapcsolása azonban drasztikus sebességromlást idéz elő, amivel a 9800GT leesik szinte a HD4670 szintjére. Az eredmények DX9 alatt értendőek, mert Gamer beállítás mellett nincs értelme a DX10-nek. Ettől függetlenül lemértük úgy is az eredményeket, és minden kártyára igaz, hogy 10-15%-al csökken a sebességük, míg a GTS250-nek egy esetben közel változatlan marad a Crysis beépített mérője szerint, ám a valóságban néha le-leáll az egész, és leesik a minimum fps 4-re, abszolút játszhatatlanná téve a játékot.

Fallout 3-ban, főleg a felső kategóriás kártyáknál, megszokhattuk, hogy az ATI-nak áll a zászló, a Radeonok nagyon jól teljesítenek alatta. Most sincs ez másképp, bár nem annyira szétzilált a mezőny, mint lenni szokott. A GTS250 még úgy-ahogy lépést tart a többiekkel, csak a 9800GT-nek van miért szégyenkeznie.

Túl sok meglepetés itt nincs, a kártyák hozzák azt, amit körülbelül elvárunk tőlük.

Az EGO motor is az ATI-t szereti jobban, úgyhogy ilyesmi eredményeket vártunk a GRID-től is. A HD4770 könnyen párban van a GTS250-nel, ami nem rossz egy 10 ezer forinttal olcsóbb kártyától.

A Stormrise-ot nem tartjuk túl sokra, sem játék, sem játékmotor szempontjából, de olvasói kérésre szerepeltetjük tesztünkben. A beépített tesztben mindent a legmagasabbra vettünk, és hagytuk lefutni az egyetlen pályán, aminek van benchmark üzemmódja. Az eredmény siralmas, nem az emlegetett +20-30% az ATI javára, hanem sokkal több. A beállításokkal játszva fel lehet hozni a G92-es chipekkel szerelt kártyákat, de maxon több teszt után is így teljesítenek. Nem találtunk rá magyarázatot, ennyire nem kéne lassúnak lenniük, a HD4670 teljesítménye is érdekes. Mindenesetre tekintettel arra, hogy ez egy nem túl jól sikerült játék, és a motorja sem százas (képhibák tapasztalhatóak minden kártya esetében ugyanazokon a helyeken), így a végső összesítésből kihagyjuk, csak érdekességképpen szerepel a tesztben.

Eredményhírdetés, gyors piacelemzés

Összteljesítmény

Ahogy az a grafikonból is látszik, a 9800GT-t lassan ideje lenne múlt időbe tenni. Ha a 20-asok alján lenne, ahol jelenleg a 9600GT található, akkor még megfelelő lenne az ára, de így, hogy a legolcsóbb példányok is a HD4770-nel vannak egy árban, nem igazán lehet ajánlani, csak fanatikus nVidia-rajongóknak. A HD4770 pedig nagyon szépen beilleszkedik a HD4830 és a HD4850 közé, ráadásul ha kihasználjuk a benne rejlő tuningpotenciált, akkor képes beérni a nagytestvért (természetesen csak akkor, ha az alap órajeleken fut). A gyárilag nagyon magas órajelen járatott GTS250 fej-fej mellett halad a HD4850-nel, és az áruk is hasonló.

Mindent összevetve a HD4770 jött, látott és győzött. Árkategóriájában egyértelműen a leggyorsabb kártya, mely rendelkezik a Radeonok összes előnyével (mint pl. a DX10.1 támogatása). Negatívumokként maximum a terheletlen állapotban lévő, vártnál magasabb fogyasztását tudnánk mondani, és azt, hogy végül lecserélték a hűtését, pedig a régen beharangozott nagyon ígéretesnek tűnt, remélhetőleg még találkozunk vele. Ezeken felül csak jót tudunk mondani, úgyhogy akinél VGA-vásárlásnál 25-30 ezer forint a felső limit, annak nem kell tovább keresnie: megérkezett a kártyája.

Gyors piacelemzés

Mivel jelenleg úgy néz ki, hogy nem fogunk a közeljövőben új videókártyákkal találkozni (a következő generációs GPU-k messze vannak, a 40nm-es nVidia GPU-król pedig körülbelül annyit tudni biztosan, hogy lesznek), így úgy gondoltuk, ideje lenne pár sorban összefoglalni a jelenlegi helyzetet, mik számítanak használható megoldásoknak a különböző árkategóriákban.

Általánosságban elmondható, hogy az nVidia elég rossz helyzetben van, leginkább azért, mert kártyáinak a gyártási költségei jóval magasabbak, mint az ATI-knak. A GT200 még 55nm-en is óriási, és az 512 bites memóriasín se csökkenti éppen a PCB árát. A G92-nél már valamivel kedvezőbb a helyzet, de ott is csak a legdrágább kártya tud értelmes ár/érték arányt felmutatni (GTS250). Csökkenteni valószínűleg már nem igazán fogják az árát, ám szerencséjükre ezt az AMD sem fogja erőltetni a közeljövőben, se itt, se a felsőbb kategóriákban, mert szüksége van minden bevételre.

10 ezer forintos határig, a belépőszintű kártyák piacán nincs túl nagy tolongás. Itt leginkább HTPC-ket építők keresnek maguknak kártyát, de érdemes megfontolni, hogy szükség van-e rá. Ha minél olcsóbban szeretnénk megúszni, érdemes egy 780G-s alaplapra befektetni (HD3200-as integrált VGA-val), ha pedig szükségünk van a legjobb HD-támogatásra, vagy 7.1-es hangot is kezelni képes HDMI kimenetre, akkor érdemes egy HD4350-essel barátkozni.

20 ezer forintos határig emelve a keretet már nagyobb a választék, de a jobb ajánlatokért nyitva kell tartanunk a szemünket. A sok régebbi, beragadt árú termék között lehet találni néhány gyöngyszemet. 15 és 17 ezer környékén még mindig lehet kapni az MSI HD3850-esét, amely kiváló vétel ennyiért. Emellett még a GDDR3-mal szerelt HD4650-eseket érdemes keresgélni, mert a 9500GT árában vannak, de annál gyorsabbak. Ha pedig elkezdjük feszegetni a keret határait, akkor 20 ezerért HD4670-est is kaphatunk, mely a tesztben is szerepelt. Sebességben körülbelül a HD3850-nel van egálban, de jóval kevesebbet fogyaszt annál, és némileg többet tud.

Még feljebb nézelődve, 30 ezerig emelve a keretet már kaphatóak az extrább kivitelű HD4670-esek, a 9600GT-k és a HD3870-esek. Ár/teljesítményben ezek közül maximum a 3870-esek lehetnek elgondolkodtatóak, de ha különlegességekre vágyunk, akkor kapható HIS HD4670-es IceQ hűtéssel, aminek szinte nincs is hangja (tapasztalat). Ha pedig a legjobb teljesítményre vágyunk a pénzünkért, akkor egyértelmű, hogy mai tesztünk főszereplőjéhez kell fordulnunk, 30 ezer alatt ugyanis nem kapunk ennél gyorsabb kártyát, a 9800GT-k egyszerűen nem érik meg az árukat.

A felsőbb régiók már erősen elhatárolódnak egymástól. 35–40 között kaphatóak a HD4850-es és GTS250-es kártyák. Előbbiből a mai tesztben is szerepelt Vapor-X változat erősen ajánlott, a GTS-ekből pedig a referenciahűtésesek felé érdemes kacsintgatni. Teljesítményben nagyon hasonlóak egymáshoz, úgyhogy igazán csak tudásukban különböznek. Idén valószínűleg több DX10.1-es játék is meg fog jelenni, a nagyobb nevekből is, ami az ATI malmára hajtja a vizet, és időtállóbbnak bizonyulhat a Radeon, de a jelenlegi pillanatban a GTS250 is egy jó választás, hiába lett párszor átmatricázva.

Ugorva egy nagyot, 50 ezer környékén már kaphatóak a HD4870-es és GTX260-as kártyák is. Utóbbiakból maximum a 216 shaderrel rendelkező példányokon érdemes gondolkozni, különben a HD4870-esek jobb vételek. 60 és 70 között már csak a GTX275 és HD4890 van, melyek megint csak hasonló teljesítményt képviselnek, úgyhogy újra csak a tudásbeli különbség dönthet vagy a szimpátia.

Az egychipes VGA-k tetejét a GTX285 képviseli. Jelenleg tuning nélkül, ha nem is túl sokkal, de ez a leggyorsabb kártya. Érdemes azonban odafigyelni a tuning HD4890-esekre, mert nagyon könnyen képesek befogni, olcsóbban, ráadásul nyakunkon a Sapphire Atomic HD4890-e, amely jó eséllyel „büntetni” fog. Vetünk is rá egy pillantást, amint befut.

Ha pedig még ennél is több erőre van szükségünk, akkor ott a HD4870X2 vagy a GTX295, erős szörnyetegek, csak a sebességük nagyban függ attól, hogy melyik játékkal akarunk játszani, mert az SLI/CrossFire hatásfoka nem minden esetben a legjobb.

Gyorsan összefoglalva az egészet: elmondható, hogy az AMD–ATI-nak minden árszegmensben van ütőképes megoldása, és 30 ezer forintos határig egyértelműen uralja is a piacot, márpedig legtöbbünknek valószínűleg ez a fontos. Az nVidia sehol sem tud nyerni, maximum felzárkózni, de akkor pedig képbe jön a kártyák tudása, és máris nem olyan rózsás a helyzet. Ettől függetlenül mi nem féltjük az nVidiát, mert elég nagy a rajongótábora, és mindig lesznek emberek, akik „hallottak” róla, hogy az ATI-nak rosszak a driverei, lassabbak a kártyái stb. és még a tények által is meggyőzhetetlenek. Nekik jó hír, hogy a GTS250, GTX260 216sp és GTX275 mind vállalható darab, ám ezzel fel is soroltunk mindent, csak a nagyon drága kártyák maradtak maximalistáknak. (Az ATI listája körülbelül így nézne ki: HD4650 GDDR3, HD3850, HD4670, HD4770, HD4850, HD4870, HD4890.)

A PowerColor HD4770-et a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk kölcsön, az összes többi VGA pedig Cédrus Számítástechnikai Kft.-től érkezett. Ezúton is köszönet értük!