1. Bevezető
A mai alkalommal az LG olcsóbb prémium paneles monitoraival, az IPS224V és IPS234V típusokkal foglalkozunk, melyek áruk alapján az Asus VS229H és VS239H ellen indulnak. A dél-koreai cég korábban tesztelt IPS típusjelzésű monitoraival jó tapasztalataink voltak, ezért mi is kíváncsian vártuk, hogy vajon az LG kijelzői meg tudják-e szorongatni az Asus megfizethető prémium paneles monitorait.
A kijelzőket természetesen saját árkategóriájukban versenyeztettük, ezért alapvetően a TN paneles monitorokhoz ment a viszonyítás (ahol nem, azt külön említettük).
2. LG IPS224V - Áttekintés
LG IPS224V
A két LG monitor közül a 21,5 inches képátlójú modellt vizsgáltuk meg először.
Ami a formatervezést illeti, a készülék éppen annyira van feldíszítve az elegáns formai jegyekkel, amit még egy prémium kijelző elbírhat. A monitor nem bántóan szögletes, de alapvetően egyszerű formai vonalakkal rendelkezik. Ez alól csak a trapéz formájú talapzat kivétel, ami üde színfolt a megszokott kör alakú példányokkal szemben. A fekete színű káva sajnos nem menekült meg a ma oly divatos csillogó fényezéstől, ezért nagyon érzékeny a szennyeződésre, és már néhány törölgetés után a hajszálkarcok is meglátszanak rajta. Pozitívum, hogy a szokásos anyagminőség helyett ezúttal kicsivel jobbat kapunk, a káva sehol sem recseg, de a talp rögzítése laza, ezért a panel hajlamos inogni a menügombok nyomkodása közben.
A monitor nyomógombokkal rendelkezik, amik a káva jobb oldalán, alul találhatók meg. Közülük egyedül a bekapcsoló gomb lötyögött, a többi stabilan állt a helyén, és pontosan tették a dolgukat. Bár megvilágításuk nincsen, a gombokhoz tartozó feliratok jól látszottak, ezért egyszer sem tévesztettük el, hogy mit nyomjunk meg. Szintén pozitívum, hogy a gombnyomásra nagyon gyors volt a menü reakciója. A kijelzőt néhány gyorsgombbal is felszerelték, azért hogy a kusza menüben a legfontosabb dolgokat könnyebb legyen elérni. Így a bemenetváltást és az automatikus kalibrációt (VGA bemenetnél) gyorsabban lehet előhívni. Van továbbá egy tetszőlegesen beállítható gyorsgomb is, amire a képprofil váltás, energiatakarékos opció, Dual Display, Dual Web opciók közül lehet egyet beállítani (ezekkel még később foglalkozunk). Az állapotjelző lámpa fényét nem találtuk zavarónak, de aki ezt nem szeretné látni, az letilthatja a menüben.
A készülék állványa nem büszkélkedhet széles testreszabhatósággal, az összes konfigurációs képessége az, hogy néhány fokban meg lehet dönteni. Erre előrefelé nagyjából 2 fokban, hátrafelé 20 fokban képes, de a széles látószögek miatt már ez is elég. A fix magasságot jól eltalálták, ezért hosszútávon sem volt kényelmetlen nézni a monitort. A mellékelt talp nem egy súlyos példány, de legalább nagy, és mivel a panel egész könnyű, az állványnak nem okozott gondot, hogy stabilan megtartsa azt. Más kérdés, hogy a talp nyakát csak lazán lehet rögzíteni a kijelzőhöz, és ez okozza a korábban említett inogást.
Az ehhez hasonló egyszerű állványok előnye, hogy általában támogatják a fali konzolokat, ez a konkrét példány a VESA 75 szabványt ismeri. A csatlakozók is jó helyre kerültek, ezért nem kell tartanunk attól, hogy az állvány eltakarná azokat. De lássuk, mik is ezek. A video bemenetek közt megtalálható a HDMI, a DVI és a VGA port, ezekből egyet-egyet kapunk a kijelző hátuljára. Ezeken kívül van még egy fejhallgató kimenet, amin a HDMI audio sávja hallható, bár ezt tehették volna inkább oldalra. A monitor kellékei közt mindössze egy VGA kábelre bukkantunk, ezért a digitális madzagról nekünk kellett gondoskodni. Ezen kívül egy kézikönyvet, a külső tápegységet és egy telepítő CD-t találtunk, amin a segédprogramok (Dual Package) és a monitor driverei voltak.
3. LG IPS224V - OSD és Képprofilok
OSD
Az OSD megtervezésekor láthatóan az egyszerűségre törekedtek, ám ehelyett sikerült túlbonyolítani azt. A már korábban bevált, kategóriákra osztott opciók a Next Menü részlegbe kerültek át, és ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez, előbb át kell verekedni magunkat a főmenün. Itt a legfontosabbnak tartott funkciók vannak: fényerő és kontrasztállítás, képarány kezelés, valamint a Reset. Ez utóbbi közvetlenül a Next Menü fölé került, ezért gyakran előfordult, hogy a menübe lépés helyett lenulláztuk a kijelzőt, nem kis idegeskedést okozva ezzel magunknak. A kijelző beállításait öt nagy csoportra osztva találtuk meg benne: Picture/Color/Display/Volume/Others. Ezek közül a legérdekesebb a Color, ahol az előre beállított színhőmérsékletek közül választhatunk (Warm, Medium, Cool). Ezt megadhatjuk kézzel is a három (R, G, B) színcsatorna segítségével, de rendelkezésünkre áll még a hatcsatornás színbeállítás is. Extraként a készülékben üdvözölhetjük a Dual Monitor funkciót, mellyel két kijelzős használatra van lehetőség (kiterjesztés, klónozás). A Dual Web pedig egy szoftveres ablakrendezés, mely egymás mellé teszi a böngésző ablakokat. Lényege, hogy a szoftverben történő kattintás helyett a monitor menüjében tallózva adjuk ki a parancsot, ezért nem sok kényelmi többletet okoz. Az említett extrák csak az után működnek, hogy feltelepítettük a mellékelt Dual Package szoftvercsomagot, ami a telepítő lemezen található meg. A takarékosság jegyében a készülékben megtalálható a Super Energy Saving opció is, mely annyit tesz, hogy lecsökkenti a fényerőt, amivel némi áramot tud nekünk spórolni.
Képprofilok
Most, hogy már főbb vonalakban megismerkedtünk a kijelzővel, lássuk hogyan tárja elénk a színeket a gyári állapotban. Képprofilból négyet kapunk (Text, Photo, Cinema, Game), melyek közül mindegyik használ élesítést, ezért ha szeretnénk mellőzni ezt, egyedi módban (Custom) kell használnunk a kijelzőt.
Ami a látványt illeti, a Text egy hosszútávon is vállalható séma (lenne), mert fényereje még nem bántja a szemet, és mellőzi a túlzó színeket. De sajnos a többi profilhoz hasonlóan ez is élesítést használ, ami szövegolvasásnál nekünk már néhány perc után zavaró volt. A Photo és Cinema profilokra az erős szaturáltság és élesítés jellemző. Nagyon lányosak, ezekkel nyűgözhetjük le ismerőseinket a leggyorsabban. A két profil közti különbség mindössze annyi, hogy a jobb filmhatás érdekében a Cinema magasabb gamma értéket használ, ami sötétebb szürkeárnyalatokat eredményez a képernyőn. A Game is egy látványos séma, nagyjából ugyanazt tudja, mint az előző két profil. Erős kékes tónusa van, ezért nekünk nem lett a kedvencünk, de aki szereti ezt, boldog lehet vele.
A mérésekből viszont megállapíthatjuk, hogy a képprofilok nem igazán pontosak. Az átlagos színeltérés csak a Text esetében volt jó, a többinél ez 5 felett volt, ami nem túl jó eredmény. A gamma ráadásul éppen a Text profilnál szorult korrigálásra. Ebből és a kikapcsolhatatlan élesítésből is jól látszik, hogy a mérnökök nem sokat foglalkoztak a képprofilok pontosságával.
Jó hír azonban, hogy Custom módban nem kötelező élesítést használni, és a monitornak már a gyári alapértékeken is jó képe van (de csak Custom módban). A kalibrálás során ezért ebből indultunk ki, és a mérések alapján csak alig kellett módosítani a kijelző beállításain. A cél szokás szerint az sRGB színtér minél pontosabb szimulációja volt, a viszonyítás pedig a 2,2 gammához, 6500K színhőmérséklethez és 120 cd/m^2 fényerőhöz ment.
A monitor helyes beállításával némileg javult a helyzet, de az igazi áttörést csak az egyedileg létrehozott icc profil betöltése hozta meg, ezzel szinte tökéletes lett a színmegjelenítés. Ha nincs lehetőség a monitor bekalibrálására, akkor a következő beállításokat javasoljuk, a kijelző már ezekkel is viszonylag pontos tud lenni:
4. LG IPS224V - Képminőség
Képminőség
Lássuk végre a képminőségét, hiszen erre vagyunk a leginkább kíváncsiak. A monitorban az IPS panelek legújabb fejlesztése, egy AH-IPS példány foglal helyet. A képminőségen nagyon meglepődtünk, mert mi egy viszonylag gyenge prémium panelre számítottunk, ehelyett egy olyan kiváló példányt kaptunk, amire egy rossz szavunk sem lehet. De vegyük szépen sorra a teszteket. Az alképpontonkénti 6 bites (+FRC) színfeldolgozásnak nem láttuk hátrányát, mert a színátmenetek szép egyenletesek voltak. Csak a színező profiloknál láttunk minimális sávosodást (Photo, Cinema, Game), de ez a színmanipulációs eljárásnak tudható be. A szürkeárnyalatok közül nemcsak a világosabb elemek, hanem a sötétebbek is jól megkülönböztethetőek voltak egymástól. Még a legsötétebb szürke is elkülönült a fekete színtől, ami ritkaság. Ennek hasznát vehetjük például filmnézéskor, a sötétebb jeleneteknél, vagy képszerkesztéskor. A kijelzőnek a nyári napsütéses időjáráshoz is kellően nagy fényereje volt, de a biztonság kedvéért a panel még egy matt bevonatot is kapott. A legmagasabb fényerő, amit mértünk 252 cd/m^2, a legkisebb 82 cd/m^2 volt, ez pedig kellően sötét a szemkímélő használathoz.
A kijelző digitális bemenetei (HDMI, DVI) szép élesek voltak, ahogy azt elvártuk tőlük. Ezt a szintet még a VGA kapu is tartani tudta, a monitornak tehát három, teljes értékű bemenete van. A video bemenetek azonos képbeállításokat használnak, ezért nem alkalmazhatunk rajtunk különböző fényerő/kontraszt/színbeállításokat. Ha az egyiken megszűnik a jel, akkor a monitor nem kapcsolgat magától, hanem készenléti módba vált, szerintünk ez jobb, mintha magától váltogatna.
A kijelző az alacsonyabb képméretek közül néhányat jó minőségben tárt elénk, a többit csak elfogadhatóan. Az 1024*768 és az 1280*720 szövegolvasásra is megfelelt, bár lehettek volna leheletnyivel élesebbek, és némileg levon a skálázás értékéből, hogy utóbbit a monitor csak egy fekete kerettel volt hajlandó megjeleníteni. Közepes minőségük miatt az 1280*1024, 1280*960 és 1680*1050 játékra még jónak bizonyult, de az 1440*900, 1280*800 és 1152*864-es képméretek már gyengék voltak, ezeket sehová sem ajánljuk. A kijelzőben már a gyártó újfajta képarány kezelését találtuk meg (Original Ratio). Amikor átkapcsoltunk Original-ba, onnantól kezdve a monitor mindig tudta, hogy milyen arányt kellett használnia, ezért nem kellett állandóan kapcsolgatni. Az intelligens képarány kezelés helyesen kezelte a 16:10 arányt, és az 5:4-et is képes volt megkülönböztetni a 4:3 aránytól.
A monitor betekintési szögei nagyon meggyőzőek voltak, a színek minden irányból lenyűgözőek maradtak. A TN paneles kijelzőkkel szemben ez óriási előny, hiszen esetükben már néhány fok látószögbeli különbség drasztikus változást okozhat. Tesztalanyunknál viszont szemből nézve a képernyő felső területén is ugyanazokat a színeket láttuk, mint alul. Ráadásul némi mozgásterünk is maradt, mert 30-40 fokban oldalról, felülről és alulról sem változott a kép, kontrasztcsökkenés csak alig történt. Amikor a monitort szigorúbb szemmel vizsgáltuk meg, és a prémium kijelzőkhöz viszonyítottuk, akkor már fény derült a kisebb hibákra. Extrém szögből ugyanis oldalról halvány kékesedést, felülről és alulról pedig halvány vöröses tónust figyeltünk meg egy fehér képernyőn. Aggodalomra viszont nincs okunk, mert a színtorzulások egyáltalán nem drasztikusak, és normál használat közben észre sem lehet venni ezeket.
Említettük, hogy a monitor szépen megkülönböztette a szürke sötét árnyalatait, ezért a sötét jelenetek nagyon jól látszottak. A fekete szín is szép sötét volt, de csak szemből, az IPS panelekre jellemző szürkésedés miatt ez oldalról már kicsit világosabbak látszott. Szemből nézve a háttérvilágítás szép egyenletes volt, minimális foltosodást sem találtunk a sötét képernyőn (a fejünk mozgatásával már előjöttek a szürke foltok is, de ez nem a háttérvilágítás hibája). A háttérvilágítás egyenletességéről egy táblázatott is készítettünk, amit egy fehér képernyőn néztünk meg. A képernyő közepéből kiindulva az 5%-os eltérést jónak, a 10%-osnál nagyobbat gyengének vettük.
A végére hagytuk a kijelző sebességét. A specifikáció szerint a monitor 5ms-os válaszidővel rendelkezik, és ez a gyakorlatban sem tűnt többnek. Gyorsításra vonatkozó beállításokat nem találtunk a menüben, és használat közben túlvezérlésre utaló elmosódást sem láttunk. Végeredményben nem számít, hogyan sikerült ezt elérni, a lényeg, hogy a monitor csak alig volt rosszabb egy átlagos 5ms-os példánynál (amiben TN panel van), mert alig láttunk rajta elmosódást. Szintén nagy pozitívum, hogy az alacsony bemeneti késésnek köszönhetően célzáskor a közvetlenség is megvolt.
5. LG IPS234V - Áttekintés
LG IPS234V
 
Most pedig jöjjön a 23 inches modell, amit ránézésre nehéz megkülönböztetni a kistesótól, hiszen annyira egyformák, mint két tojás.
A köztük lévő méretkülönbség csak akkor látszik, amikor egymás mellé tesszük őket, de ne számítsunk egetverő méretnövekedésre. A formaterv tehát nem változott, a küllem mérsékelten elegáns, a trapéz formájú talapzat pedig jól illik a letisztult kávához. Ezt egyébként fekete zongoralakk festéssel vonták be, ezért fokozottan érzékeny a szennyeződésre, de tiszta állapotában nagyon szép. A gyártó végre felhagyott a korábbi gyakorlattal, és végre rendes anyagminőséggel készítette el monitorát, ezért a káva sehol sem recsegett, amikor megtapogattuk azt.
 
A monitor nyomógombokkal rendelkezik, amik a káva jobb oldalán, alul találhatók meg. Minőségüket illetően csak annyi kifogásunk volt velük, hogy a bekapcsoló gomb kicsit lötyögött. De a többivel nem volt gond, ezek stabilan álltak a helyükön, és pontosan működtek. A kávára festett feliratok jól látszottak, ezért azt sem tartjuk problémának, hogy a gombok nem kaptak megvilágítást. A kijelző megkapta a szokásos gyorsgombokat is azért, hogy a fontosabb funkciókat gyorsabban megtaláljuk (a kijelzőnek erre szüksége is volt, mert az OSD-t kicsit túlbonyolították). Ezek a következők: bemenetváltás, automatikus képbeállítás a VGA bemeneten, és egy tetszőleges gyorsgomb. A részletekre is gondoltak, mert az állapotjelző lámpa fényét letilthatjuk a menüben, de mi nem találtuk zavarónak, ezért bekapcsolva hagytuk.
 
A kijelzőhöz egyszerű állvány tartozik, ami csak a döntögetési metódust ismeri. Erre viszont megfelelően széles tartományban képes, mert előrefelé 5 fokban, hátrafelé 20 fokban lehet elmozdítani. Az állvány konfigurációja ebben ki is merül, más módon már nem tudjuk testreszabni a monitort. Az állvány talpa szokatlanul nagy, ezért elméletben nem lenne gond a stabilitással, csak kár, hogy a talp rögzítése laza, ezért a menügombok nyomkodása közben a panel hajlamos inogni.
 
 
Ha szeretnénk kiváltani a készülék állványát, például egy fali konzollal, jó hír, hogy a monitor ezeket is támogatja (egészen pontosan a VESA 75 szabványt). Ha tovább nézelődünk a készülék hátulján, akkor a kijelző csatlakozói is felbukkannak. Megtalálható köztük a HDMI, a DVI és a VGA kapu, melyekből egyet-egyet kapott a monitor. Egy fejhallgató kimenetnek is jutott hely, amin a HDMI audio sávja hallható. A video kábelek közt csupán egyetlen VGA madzag található meg, ezért a digitális összeköttetésről nekünk kell gondoskodni. A csomagban találtunk még egy kézikönyvet, egy külső tápegységet és egy telepítő CD-t, ez utóbbin a segédprogramok foglalnak helyet (Dual Package).
 
 
6. LG IPS234V - OSD és Képprofilok
OSD
A képernyőmenü hajszálra pontosan ugyanazt tudja, mint a másik LG monitor, ezért ahelyett hogy még egyszer leírnánk ugyanazt, inkább továbblendülünk a képprofilokra.
Képprofilok
A választék a következő sémákból áll: Text, Photo, Cinema, Game. A profilok megnyerően tárják elénk a színeket, de valamennyi használ élesítést, ezért ha enélkül szeretnénk használni a monitort, akkor Custom módba kell átkapcsolni azt (ilyenkor ugyanis az élességállítás funkció is aktív, amit már tetszés szerint állíthatunk be). A profilok közül a Text a legkíméletesebb a szemhez, mert nincsenek rikító színei és fényereje is mérsékelt. Egyetlen problémája az élesítés, ami szövegolvasásnál már néhány perc után zavaró lehet. A Photo és Cinema sémák jóval látványosabbak ennél, színesebbek, de az élesítés még jobban látszik rajtuk. Ha nem szövegolvasásra akarjuk használni ezeket, akkor jó barátságot köthetünk velük, mert fényképek nézegetéséhez és videók megtekintéséhez is megfelelőek. A Game is nagyjából ugyanezt tudja, annyi különbséggel, hogy erős kékes tónusa van, ezért csak azoknak ajánlott, akik szeretik ezt.
A mérések alapján a profilok nem a pontosság megtestesítői. A sémák átlagos színeltérése lehetne jobb, és a gamma értéke is el van csúszva mindegyiknél. Ezért ha a lehető legpontosabb színvisszaadást szeretnénk elérni, akkor csak egyszerűen válasszuk a Custom profilt és használjuk a gyári alapértékeken a kijelzőt.
Megnéztük, hogy ebből kiindulva mit lehet még kihozni a monitorból. A cél szokás szerint az sRGB színtér minél pontosabb szimulációja volt, a viszonyítás pedig a 2,2 gammához, 6500K színhőmérséklethez és 120 cd/m^2 fényerőhöz ment.
A helyzet sokat javult, különösen akkor, amikor a monitor gamma értékéhez és a színhőmérsékletéhez is hozzányúltunk. Ehhez pedig a lap alján olvasható beállításokat ajánljuk, bár előfordulhat némi szórás a legyártott példányok közt, ezért érdemes maximum kiindulási alapnak használni az értékeket. Az igazi áttörést a saját magunk által legyártott icc profil hozta meg, igaz, ehhez már egy kalibráló eszköz is szükséges. Ha nem áll rendelkezésre egy ilyen, akkor válasszuk az említett Custom profilt, és hagyjuk meg a gyári beállításokat, már ezzel is viszonylag jó képe van a monitornak.
7. LG IPS234V - Képminőség
Képminőség
A monitor képminősége nagyjából olyan, mint a kistesóé, csak néhány apróbb különbséget találtunk köztük, de sajnos nem a 23 inches példány javára. A subpixelenkénti 6 bites (+FRC) színfeldolgozás már éreztette hatását, ami a színátmeneteknél halvány csíkok formájában jelentkezett. Ez az egyszínű képeken is észrevehető volt, és bár nem voltak feltűnőek, de a tesztelők közül az élesebb szeműek már meglátták az átlós vonalakat. A fekete színt szép sötéten tárta elénk a monitor, a szürkeárnyalatok közül a világosabb és a sötétebb elemek is jól látszottak, ezért filmnézéskor a sötét jelenetek sem okoztak gondot neki. A készülék fényerőtartaléka bőséges: a legmagasabb fényerő, amit mértünk 271 cd/m^2, a legkisebb 88 cd/m^2 volt. Ez egy szép széles tartomány, amivel a monitort világos és sötét környezethez is jól be lehet állítani.
A digitális video bemenetek (HDMI, DVI) képe tökéletes volt, és ezt a szintet a VGA kapu is tartani tudta, ami azt jelenti, hogy a kijelzőnek három, teljes értékű video bemenete van. Ezek egyforma képbeállításokat használnak, emiatt nem alkalmazhatunk rajtunk különböző fényerő/kontraszt/színbeállításokat.
 
A kijelző az alacsonyabb képméreteket vegyes minőségben tárta elénk. A legjobbak az 1024*768 és 1280*720 voltak. Ezeket szövegolvasásra is elő lehet venni, csak kár, hogy a monitor az utóbbit egy fekete kerettel hajlandó megjeleníteni. Kicsit homályosabban tudta az 1280*1024, 1280*960 és 1680*1050-es felbontásokat, de játékra még ezek is megfeleltek. Az 1440*900, 1280*800 és 1152*864-es képméretek gyengécskék voltak, ezért jobb, ha ezeket nem erőltetjük. A kijelzőben már a gyártó újfajta képarány kezelését találtuk meg (Original Ratio). Amikor átkapcsoltunk Original-ba, onnantól kezdve a monitor mindig tudta, hogy milyen arányt kellett használnia, ezért nem kellett állandóan kapcsolgatni. Az intelligens képarány kezelés helyesen kezelte a 16:10 arányt, és az 5:4-et is képes volt megkülönböztetni a 4:3 aránytól.
 
A monitor betekintési szögei éppen olyan szélesek, amilyet egy IPS paneltől megszokhattunk. Kontrasztcsökkenés csak alig történt, és szemből nézve minimális színtorzulást sem láttunk. Ezért a színek a normál nézési tartományban (+/- 40 fokban) minden irányból csodálatosak maradtak. Csak extrém szögből láttunk oldalról halvány kékesedést, függőlegesen pedig halvány vörösödést, de ilyen apróság még a prémium mezőnyben sem ritka.
 
Szemből nézve a háttérvilágítás viszonylag egyenletes volt, de már találtunk kisebb foltokat is a sötét képernyőn (ebben az IPS224V kicsit jobb volt). Sajnos a monitor az IPS panelekre jellemző szürkésedéstől sem menekülhetett meg, emiatt a fekete szín oldalról kicsit világosabbak tűnt, mint szemből. A háttérvilágítás egyenletességéről egy táblázatott is készítettünk, amit egy fehér képernyőn néztünk meg. A képernyő közepéből kiindulva az 5%-os eltérést jónak, a 10%-osnál nagyobbat gyengének vettük.
 
Ami a sebességet illeti, a kijelző ebben nagyon jó volt. Az 5ms-os specifikáció nem túlzás, mert a monitor tényleg ekkora válaszidővel rendelkezik, a próba során csak alig éreztük rosszabbnak egy átlagos TN paneles kijelzőnél. A készüléket bemeneti késés szempontjából sem érheti panasz, mert a közvetlenség megvolt, célzáskor nem éreztünk hiányt. A TN paneles monitorok tehát felköthetik a nadrágot, mert lassan semmi olyat nem tudnak felmutatni, amiben jobbak lennének az olcsóbb prémium panellel szerelt társaiknál (ez alól egyelőre csak az 1 és 2ms-os példányok képeznek kivételt).
8. Értékelés
LG IPS224V és IPS234V
Az LG két olcsósított prémium paneles kijelzői bebizonyították, hogy kedvező áruk ellenére csak alig rosszabbak a rendes áron kapható prémium paneles kijelzőknél. Képminőségük majdnem olyan jó, ezért a sebesség megszállottjait leszámítva mindenki jobban jár, ha a jó öreg TN paneles készülékek helyett egy ilyenben gondolkodik. Vegyük hát sorra, milyen előnyei és hátrányai vannak az IPS224V és IPS234V modelleknek. A két monitor közt csak apró különbségeket fedeztünk fel, ahol ilyet találtunk, azt külön említjük.
Kezdjük a képminőséggel. A kijelzők színei gyönyörűek voltak, ami nem csoda, hisz a készülékek az IPS panelek legújabb fejlesztését, egy AH-IPS panelt kaptak. A szép színeket ráadásul nagyon széles szögben megtartották, még extrém helyzetből nézve is csak kevés minőségromlással kellett számolni. Valahol viszont le kellett faragni a költségeket, és a monitorokat nem kalibrálták be egyenként, ezért igénylik a jó beállítást. Nekünk az sem tetszett, hogy a színekkel játszó profilokon kikapcsolhatatlan élesítés volt, de ezek egyébként is inkább a látványra, és nem a pontosságra mentek. Custom módban már sokkal biztatóbb volt a helyzet, lehetőségünk volt kikapcsolni az élesítést, és egy hosszútávon is kellemes képet tudtunk beállítani a monitorokon. A kijelzők jók voltak még a sötétebb szürkeárnyalatok megjelenítésében. A fekete szín valóban feketének látszott, de csak szemből, az IPS panelekre jellemző szürkésedés miatt ez oldalról már kicsit világosabbnak tűnt (bár még mindig jobb, mintha lila vagy kék lett volna). A készülékek játékra is alkalmasak, mert a monitorok válaszideje egyáltalán nem sok, elmosódást alig láttunk, és a bemeneti késés is alacsony volt. A különböző képarányok sem okoztak gondot a kijelzőknek, csak azt sajnáltuk, hogy alig találtunk olyan alacsony felbontást, amit jó minőségben tártak volna elénk. Ezért ajánlott natív felbontásban használni a monitorokat.
Bár a kijelzők egyszerű állványt kaptak, a széles látószögek miatt nem hiányoltuk különösebben a profi állványok konfigurációs képességeit. Egyetlen problémánk a panel billegésével volt, amit a nyak laza rögzítése okozott, de ez csak a menügombok nyomkodása közben zavart minket. A kávához felhasznált anyagminőség ezúttal kicsit jobb volt a szokásosnál, de a monitoroknak nem sikerült megúszniuk a csillogós felületeket, ezek nagyon érzékenyek a szennyeződésre. A video bemenetek közt a HDMI is megtalálható, plusz az audio kimenetnek is jutott hely hátul, a felfüggesztési lyukak alatt. A kijelzőkhöz nem jár digitális kábel, amit költségcsökkentő tényezőként is elkönyvelhetünk (ha már van egy otthon, akkor nem kell feleslegesen megvenni), kapunk viszont egy fontosabb kiegészítőt ennél, éspedig a 3 napos pixelhiba-garanciát.
A két modell közt csak alig van árkülönbség (jelenleg 2-3 ezer Ft), ezért szinte magától adódik, hogy a nagyobb modellt válasszuk. Különösen azért, mert az magas képpontsűrűség miatt a kisebb modell nehezebben olvasható. A monitorok közt viszont apróbb képminőségbeli különbségek is voltak, melyek a kisebb kijelző felé terelhetik a figyelmet. Ezek közül az egyik a háttérvilágítást érinti. A 23 inches modellen egy sötét képernyőt nézve halvány foltokat láttunk, míg a 21,5 colos kijelző esetében a háttérvilágítás teljesen homogén volt. Szintén a nagyobb monitort sújtja az a probléma, hogy egy homogén képernyőn átlósan halvány csíkok látszottak, ami a 6 bites színkezelési eljárásnak tudható be. A jelenség nem igazán feltűnő (az alacsonyabb képpont-sűrűség miatt a kisebb modellen ez nem is látszott), de ha vizsgálni kezdjük, akkor már észrevehetőek a csíkok. Ezek miatt mi inkább az IPS224V-t választanánk, de aki nincs megáldva sasszemekkel, az jobban jár az IPS234V típussal, mert a halvány csíkokat egyébként sem venné észre.
Apróbb hibák tehát vannak, de a kijelzők összességében nagyon jól szerepeltek, ilyen jó képminőséget csak a jóval drágább prémium paneles monitoroktól kaphatunk. Ettől függetlenül, ha csak a képminőség számít ebben az árkategóriában, akkor mi a Dell U2212HM és U2312HM modelleket választanánk (vagy a nagyobb 24 colos példányt). Az Asus VS229H és VS239H modelleket a sebesség megszállottjainak ajánljuk, az LG kijelzői pedig egy egészséges átmenetet képeznek a Dell és az Asus kijelzői közt. Választék tehát van, lassan mindenki megtalálhatja a számítását.
A monitorokat a Cédrus Kft-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönjük!
 
 
 
