Bevezető

Jelenlegi tesztünkben ismét három versenyzőt látunk vendégül: ezúttal a Gigabyte és az ASUS háza tájáról válogattunk, utóbbi gyártótól rögtön két alaplapot is tesztelünk, amelyek között papíron és árban is csak "kis" különbségek mutatkoznak. A

A tesztmetódus a korábbihoz hasonló, azaz ugyanazokat a programokat és drivereket használjuk most is, amelyekkel az első két teszt készül, hogy összehasonlíthatóak legyenek az eredmények. Az alaplapok egyenkénti, részletes bemutatása előtt most ismerkedjünk meg a teljes mezőnnyel. A friss jövevények a táblázat első oszlopaiban kaptak helyet a könnyebb áttekinthetőség miatt, míg a régebbi versenyzők a jobb oldali képen láthatóak, ugyanis a 9 lap specifikációi rengeteg helyet foglalnak.

Az alaplapok között szolgáltatások és ár tekintetében van szórás bőven, így rendkívüli fontossággal bír, hogy milyen tartozékokat kapunk hozzájuk, illetve milyen teljesítmény kínálnak. A három új versenyző egyenkénti ismertetése előtt nézzük meg gyorsan, hogy milyen tesztrendszerrel is készültek a tesztek:

[bold][italic]Tesztkonfiguráció

[/italic]Processzor:[/bold] Intel Core i5-750 (2,66 GHz)

Memória: 2 x 2 GB Geil CL7-7-7-24 CR1

Videokártya: Sapphire Radeon HD 4890 1024 MB (Catalyst 9.8)

Alaplapok: lásd. a fenti táblázatban

Merevlemez: WD 160 GB SATAII, 3 Gbps, 7200 RPM

Optikai meghajtó: NEC DVD-Rom

Tápegység: Corsair HX520

Szoftver: Windows Vista Ultimate x64

A mezőny specifikációinak és a tesztrendszer ismeretében most nézzük már tényleg nézzük meg az alaplapokat egyenként, részletesen. Lapozzunk!

A három új alaplap

Az ASUS kínálatából érkező két alaplap hagyományos ATX formátummal büszkélkedik, ám a Gigabyte háza tájáról ezúttal nem ATX, hanem Micro-ATX formátumú terméket választottunk, ami akár HTPC konfiguráció alapjául is szolgálhat. A termékek csomagolásai a gyártóiktól megszokott színvilágot képviselik: mindhárom alaplap fontosabb tulajdonságait megtaláljuk a dobozok elő- illetve hátoldalán, ami már-már megszokott dolog.

Az alaplapokhoz minden esetben kapunk egy felhasználói kézikönyvet, valamint egy a meghajtóprogramokat és a segédprogramokat tartalmazó telepítő lemezt. Természetesen a kínálatból a gyors üzembehelyezési útmutató sem hiányzik, egyszóval ebben a tekintetben azonos a kép mindhárom lapnál. Kellékek szempontjából már vannak kisebb-nagyobb különbségek. Közös tulajdonság, hogy mindegyik alaplaphoz kapunk hátlapi takarólemezt, egy IDE kábelt, valamint két darab SATA kábelt, a további kiegészítők már gyártó és termékfüggőek. A Gigabyte csomagját ezzel ki is végeztük, ugyanis a gyártó a felsoroltakon kívül mást nem ad a P55M-UD2-höz, de az ASUS termékek dobozában azért még érdemes szétnézni, mert van egy-két ínyencség a repertoárban.

 

Az ASUS a P7P55D-hez a felsoroltak mellett két tüskesort is ad, amelyek közül az egyik az alaplap USB 2.0-s kivezetéséhez történő kábel csatlakoztatást könnyíti meg, míg a másik a ház bekapcsoló- és reset gombjának, valamint különböző ledjeinek csatlakoztatását teszi egyszerűbbé. A feliratozott kis műanyag csatlakozóhoz egyszerűen, a házon kívül hozzákapcsolhatjuk a különböző kábeleket, majd az egész csatlakozót az alaplap megfelelő tüskesorára kell rádugni, így nincs több szenvedés a nehezen olvasható feliratok miatt. Ötletes megoldás, már több gyártó is régóta alkalmazza. A P55D-EVO modellhez még további kiegészítőket is kapunk. Ennél a terméknél egy SLI híd, és egy Power Over eSATA kivezetés is jelen van. Utóbbi tulajdonképpen egy hibrid megoldás: az újfajta csatlakozó egy eSATA csatlakozóba ágyazott USB 2.0-s portot is kínál, ezen keresztül a Power Over eSATA porttal ellátott perifériák megkaphatják a működésükhöz szükséges energiát, míg az eSATA porton keresztül továbra is zökkenőmentesen zajlik az adatforgalom. Okos újítás, szerencsére egyre több új eszköznél és alaplapnál tűnik fel. Nos, ezzel a kellékek és tartozékok bemutatásának végére is értünk. Ezt a kört az ASUS P7P55D-EVO nyerte, ugyanis ehhez a termékhez kapjuk a legtöbb kiegészítőt, persze ez a modell is a legdrágább. Nézzük, hogy maguk az alaplapok milyen felépítéssel büszkélkednek.

A termékek felépítésében ezúttal semmi kivetnivalót nem találtunk. Talán a Gigabyte modell esetében tehetnénk szóvá azt, hogy a lapkakészleten elhelyezett hűtő egy picit karcsúnak tűnik. ám hogy működés közben megfelelő hűtést kínál-e, az majd a tesztek alkalmával kiderül. Mindhárom alaplapnál jó helyre kerültek a különböző csatlakozók, azaz a szerelést semmilyen tervezésbeli hiányosság vagy átgondolatlan csatlakozó elhelyezés nem nehezítette.

Az alaplapok közül a P7P55D és P7P55D-EVO modellek úgy néznek ki, mint két tojás. Az egyetlen azonnal szembetűnő különbség az, hogy a P7P55D esetében csak kettő, míg a P7P55D-EVO-nál már három darab PCI Express x16-os slot van jelen. A P7P55D és Gigabyte P55M-UD2-es alaplapoknál csak CrossfireX támogatás vehető igénybe, de az ASUS P7P55D-EVO esetében - mint ahogy az az SLI híd alapján kiderülhetett - már nem csak CrossireX, hanem SLI rendszer is építhető. A Gigabyte P55M-UD2 és az ASUS P7P55D alaplapok első PCI Express slotja x16-os, míg a második x4-es sávszélességgel üzemel. A P7P55D-EVO esetében a slotok sorrendben x16-os, x8-as és x4-es sávszélesség mellett működnek, így ideálisak lehetnek akár egy háromkártyás Nvidia alapú rendszer építésére is, ahol a két felső slotban lévő VGA a képmegjelenítésért, míg a harmadik slotban elhelyezett VGA a fizikai számításokért (PhysX) felel.

Az alaplapok közül a Gigabyte terméke összesen nyolc darab SATA 3 Gbps-os porttal büszkélkedik, amelyekből 5 darabot és egy eSATA portot a P55 PCH biztosít, míg további két darabot a Gigabyte SATA2 chipjének köszönhetően vehetünk igénybe. Az 5 darab SATA port RAID 0,1,5 és 10, míg a másik 2 darab port RAID 0,1 és JBOD támogatásokkal érkezik. Az ASUS alaplapjai közül a P7P55D modell 8 darab SATA 3 Gbps-os csatlakozót tartalmaz, ezek közül hat darabot a lapkakészlet bocsát rendelkezésünkre (RAID 0,1,5 és 10 támogatás), míg további egy eSATA és egy belső SATA portot a JMB 363-as vezérlő jóvoltából kapunk. Az EVO modellen ehhez képest a P55 PCH 6 SATA 3 Gbps-os portja mellé egy portot a JMB363-as vezérlőtől, további két portot pedig a JMB323-as vezérlőtől kapunk.

Az alaplapok felépítése után a kivezetéseiket is szemügyre vesszük. A két ASUS alaplapon megtaláljuk a két darab PS/2-es csatlakozót a billentyűzet és az egér számára, ám a Gigabyte mérnökei szokásukhoz híven már csak egy darab PS/2-es portot helyeztek el az alaplapon, a másik port helyett inkább két darab USB 2.0-s csatlakozót biztosítanak, ami végül is jó stratégia. Az ASUS alaplapokon 8, míg a Gigabyte termékén az előbb vázolt megoldás miatt 10 darab USB 2.0-s porttal találjuk szembe magunkat. A termékek mindegyikén van egy-egy eSATA és FireWire port, de a Gigabites Ethernet csatlakozó sem hiánycikk, ebből a P7P55D-EVO rögtön kettőt is kínál. A termékeken Optikai audió és hat darab 3,5 mm-es jack audió kimenet minden esetben található, sőt, a Gigabyte alaplapja, valamint a P7P55D-EVO modell még koaxiális audió kimenetet is kínál. Az ASUS alaplapokon VIA VT1828S, míg a Gigabyte lapján a jó öreg Realtek ALC888B audió vezérlő teljesít szolgálatot. Érdekesség, hogy a P7P55D-EVO csatlakozói között egy picike mikrokapcsolót is találunk, ami a BIOS alaphelyzetbe történő állításáért felel (CMOS-Clear).

A három alaplap BIOS tekintetében igazán jó megoldásnak minősül (a két ASUS gyakorlatilag egyforma). A termékeknél nagyon egyszerű a különböző beállítások módosítása, sőt, az ASUS-oknál még automatikus tuningra is lehetőség nyílik, így még egyszerűbb dolga van az átlagfelhasználónak. A Gigabyte alaplapja is képes automatikus tuningra, ehhez csak egy segédprogramra van szükség, ami a gyártó hivatalos weboldalán bárki számára hozzáférhető.

A Gigabyte esetében nem, míg a két ASUS alaplapnál találkoztunk kellemetlen BIOS hibával. A 0209-es BIOS-t tartalmazó lapok nem kezelték megfelelően a Turbo Boost technológiát: az EVO modell egyáltalán nem, míg a P7P55D alaplap csak 2,8 GHz-ig emelte meg a Lynnfield processzor órajelét, akármit csináltunk. A Lynnfield processzor egy szálon dolgozó programok esetén 3,2 GHz-re képes növelni a magórajelet, ami a teljesítményre igencsak jótékony hatást gyakorol. Az ASUS alaplapjainál mindkét esetben a legfrissebb BIOS-ra volt szükség ahhoz, hogy a Turbo Boost működjön, az EVO modellnél azonban ekkor is csak a Load BIOS Defaults opció alkalmazásával tért magához a támogatás. Ez nagy-nagy mínusz pontot jelent, míg a 0209-es BIOS hibája egy további mínusz pont mind a két ASUS lapnál. Az rendben van, hogy a BIOS frissítés gyerekjáték, de egy átlagfelhasználó számára nem biztos, hogy ennyire egyértelmű a megoldás, illetve bele mer kezdeni a BIOS frissítésébe. A Gigabyte-nál semmi probléma nem volt.

Tesztek

Az alaplapok esetében ezúttal is elvégeztük a szokásos teszteket. Az egyes modellek között néhol csak hibahatáron belüli teljesítménykülönbséget sikerült mérni, így a teszteket ezúttal külön nem kommentáljuk. Annak érdekében, hogy a kilenc alaplap között mégis egyértelmű rangsort lehessen felállítani, a tesztek után egy összesítést is mutatunk, amelyben régi szokásunkhoz híven összeadjuk azokat a pontértékeket, ahol a legmagasabb pontszám a nyerő, majd ebből kivonjuk azokat az eredményeket, ahol a legrövidebb idő alatt végző rendszer a jobb. 

Everest 5.02

Sisoft Sandra 15.24

[bold]CineBench R10

[/bold]

[bold]PovRay 3.7

[/bold]

WinRAR

[bold]wPrime

[/bold]

Adobe Photoshop CS4

[bold]3DMark Vantage

[/bold]

Crysis: Warhead

Far Cry 2

 [bold]A fenti eredmények összesítése

[/bold]Ahogy azt a fenti bevezetőben már említettük, a tisztább kép kialakításának érdekében a tesztekben kapott pontszámokat alaplaponként összesítettük, így az alábbi sorrend alakult ki:

A fenti kép alapján az új versenyzők közül a legjobb a P7P55D alaplap lett, amely egyúttal a kilenc alaplapos mezőny legjobbjának járó címet is bezsebelte. Az ASUS P7P55D-EVO és a Gigabyte P55M-UD2 között minimális különbségek mutatkoztak: az alaplapok sorrendben a negyedik és ötödik helyen végeztek a teljes mezőnyt tekintve. Érdemes még említést tennünk arról is, hogy az utolsó helyeken kivétel nélkül ASRock alaplapokat látunk, de ha azt nézzük, hogy az eltérés a legjobb és a legrosszabb között 1% alatt van, akkor könnyen beláthatjuk, hogy teljesítmény alapján kár választani..

Tuning, fogyasztás, hőmérséklet,hdd

 A szintetikus- és játéktesztek után most már a méréseké és a tunigolásé a főszerep. Első körben megnézzük, hogy melyik alaplap esetében pontosan mennyi a maximálisan elérhető BCLK órajel, amelyen még stabil a rendszer. A vizsgálatot úgy indítottuk, hogy a processzor szorzót és a memória órajelét a lehető legkisebbre vettük, ezzel együtt a QPI sebességet is minimumra állítottuk, hogy semmi se akadályozzon meg a sikeres tuningban. A feszültségeknél manuális értékeket használtunk, amelyek minden esetben az alapfesztültséget takarják, azaz itt semmilyen tuning nincs.

A három új szereplő közül a Gigabyte P55M-UD2 lett a leggyengébb, de a 200 MHz-es határt még így is képes volt túlszárnyalni. Az ASUS P7P55D 208 MHz-es, míg a P7P55D-EVO modell 212 MHz-es eredményt ért el. A termékek ugyan nem döntötték meg az MSI P55-GD65-ös alaplapjának rekord teljesítményét, de azért nem voltak messze tőle. Ha nem maximális BCLK-ra hajtunk, akkor elmondható, hogy bármelyik alaplap képes kihajtani egy Lynnfieldet.

[bold]Fogyasztás

[/bold]

A rendszerek esetében négyféle módban mértük az átlagfogyasztást. Első körben üresjáratban az energiatakarékos funkciók bekapcsolásával, utána ezek kikapcsolásával, majd több szálon futó CineBench R10 terhelés alkalmával és végül Far Cry 2 futtatásakor. A különböző tesztekben mért minimális és maximális eredményeket összesítettük, majd ezekből átlagot vontunk. Az így kapott értékek az alábbi diagramról olvashatóak le:

Az üresjárati fogyasztás mind energiatakarékos, mind pedig hagyományos mód alkalmával a Gigabyte P55-UD2-es modellnél lett a legalacsonyabb, gyakorlatilag majdnem minden tesztben ez a termék fogyasztotta a legkevesebbet. Az ASUS P7P55D modell a középmezőnyben helyezkedett el, míg a P7P55D-EVO a három legtöbbet fogyasztó alaplap között végzett.

[bold]Hőmérsékletek

[/bold]A tesztek során műszeres méréssel vizsgáltuk, hogy az egyes alaplapokon elhelyezett P55PCH hűtőbordák üresjáratban, illetve terhelés alatt pontosan mennyire melegszenek. A mérések átlageredményeit ismét diagramba foglaltuk, így az alábbi eredményeket kaptuk:

Üresjáratban a három friss versenyző közül az ASUS két alaplapja bizonyult az egész mezőny két leghűvösebb tagjának, míg a legforróbb a pici hűtőbordával felvértezett Gigabyte P55M-UD2-es modell volt. A leghidegebb és legmelegebb hűtőbordák között mindössze 4 Celsius fok különbség volt.

Terhelés alkalmával sem változott sokat a kép, már ami a három új versenyzőt illeti: a Gigabyte alaplapja a mezőny legforróbb terméke lett, míg az ASUS alaplapjai ismét a leghűvösebb modellek között foglaltak helyet. Nem hiába, a hatalmas hűtőborda jótékony hatással van a termékek hőmérsékletére.

Merevlemez kezelés

Ezúttal a teszt végére hagytuk az alaplapok merevlemezkezelési képességeinek vizsgálatát. Most is a HDTune és a HDTach alkalmazásokat hívtuk segítségül, hogy kiderüljön: melyik alaplap hogy kezeli a rá bízott 160 GB-os WD merevlemezt?

 

Végszó

[bold]ASUS P7P55D

[/bold]

Az ASUS P7P55D alaplapja a maga 38000 forint körüli árával az átlagosnál jobb teljesítményt mutatott fel a tesztek során. A termék hűtés és tuning tekintetében a mezőny élvonalában végzett, és a teljesítménytesztek összesítésében is elöl végzett. A minimális különbségek miatt ebből messze menő következtetéseket nem szabad levonni, de az tény, hogy az alaplapról ebből a szempontból pozitív kép alakult ki.

A BIOS-szal kapcsolatos kellemetlenségek, nevezetesen a gyári, elavult BIOS sokat ront az összképen. A vásárlóknak, ha 0209-es BIOS-szal rendelkezik az alaplap, akkor a zökkenőmentes TurboBoost használat és a maradéktalanul stabil rendszer érdekében muszáj BIOS-t frissíteniük. Ezen felül más problémánk nem volt az alaplappal, rendesen helyt állt a mezőnyben.

[bold]ASUS P7P55D-EVO

[/bold]

A kellemetlen, BIOS-szal kapcsolatos problémák ennél az alaplapnál is jelentkeztek, ám itt azzal a különbséggel, hogy BIOS frissítés, majd CMOS Clear után sem működött megfelelően a Turbo Boost támogatás. A hiba kivédésének érdekében a Load Setup Defaults menüpont alkalmazására volt szükség, ezután már ment a rendszer, ahogy kell. Felszereltség, körítés és tuningképességek alapján ajánlott vétel lehetne az alaplap, de a BIOS-szal kapcsolatos problémák és a magas ár miatt nem igazán értjük ki a célközönség. Valószínűleg a többkártyás rendszereket építők lennének, de akkor már lehet érdemes elgondolkozni az X58+Core i7 kombón.

[bold]

Gigabyte P55M-UD2

A termékhez extrák nem igazán járnak, de azért FireWire portokat, eSATA portot, megfelelő számú USB 2.0-s portot és Gigabites Ethernet vezérlőt találunk rajta. Az alaplap CrossfireX rendszer építésére is alkalmas, de inkább költséghatékony gépek és HTPC építéséhez érdemes használni.

A kilenc alaplap közül tuning képességek tekintetében az MSI GD65-ös vagy GD80-as alaplapját (főleg az automatikus tuning miatt, ami sokaknak segíthet), míg ár/teljesítmény tekintetében a Gigabyte P55-UD3-as alaplapját ajánljuk, vagy az mATX-es változatot, ízléstől függően. Szerencsére mivel óriási különbségek nincsenek, így ha valaki másik gyártó termékével szimpatizál az megnyugodhat: nem marad le szinte semmiről ha azt választja ami felé húz.

[bold]A tesztben szereplő alaplapokat a Cédrus Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!

[/bold]

BIOS videók

Az alábbi pár videón az egyes alaplapok BIOS-ait ismerhetjük meg egy kicsit közelebbről.

ASUS P7P55D-EVO

[bold]Gigabyte P55M-UD2

[/bold]

ASUS P7P55D