1. Bevezető és specifikáció
Több mint fél éve nem járt már nálunk MSI notebook, hacsak a nyáron már kifutónak számító X600X-et nem vesszük számításba. Az Acer mellett az MSI az a gyártó, akire itthon leginkább felfigyelnek a vásárlók, ha erős, de megfizethető laptopot keresnek. A múltkor láthattuk, hogy a Lenovo igencsak meg fogja nehezíteni a két gyártó életét, hiszen az Ideapad Y560-nal egy nagyon kemény gépet tettek le az asztalra, amely több szempontból is versenyképesebb konkurenseinél.
Az MSI új F szériája egyszerre próbálja ötvözni az eleganciát az erővel, furcsa kombinációt teremtve ezzel. A mi értelmezésünk szerint, akinek a GT széria ereje kell, de nem vevő a csicsás külsőre, az fog elsősorban az FX600 felé fordulni. Lássuk, milyen belsőt választottak a sikerhez az MSI boszorkánykonyhájában.
Árához képest nem túl bivaly a csomag, ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat. Közel 220 ezer forintért csak egy alsó-középkategóriás videokártyát kapunk, amely a játékok szempontjából elég rossz hír. Hiába az átlagnál erősebb processzor, a sok memória és a nagy merevlemez, operációs rendszert nem kapunk. Ha azt még hozzáadjuk az árhoz akkor pedig vészesen közel kerülünk az IdeaPad árához. Nem akarunk idő előtt végeredményt hirdetni, de első ránézésre az FX600 valamivel drágábbnak tűnik, mint azt egy MSI noteszgéptől várnánk.
A dobozban bőséges leírást, driver CD-t és a szokásos tápegység-akkumulátor kombót találjuk. Tekintettel arra, hogy nem egy kifejezetten játékosoknak (inkább a multimédiára fogékonyaknak) szánt gépről van szó, a spéci egér ezúttal nem része a csomagnak, ahogy a nagy hátizsák sem.
2. Hardver
Bár bekapcsoláskor hallatja a hangját, komoly zajszintre csak a legizzasztóbb pillanatokra képes az FX600. Normál használat mellett kifejezetten csendes, a processzor és a videokártya ilyenkor egyaránt 46 fokon üzemel. Terhelésre utóbbi nem is nagyon változik, ha hinni lehet a szenzornak, mindössze 57-ig sikerült feltornásznunk. A CPU ellenben bőven 80 fok fölé ment, ami már nem tetszett nekünk annyira, mentségére legyen mondva, hogy a műanyagból készült burkolat ebből alig vett át valamit, a viszonylag zajos ventilátor képes volt a legtöbb hőt a házból kifelé terelni.
Természetesen a szokásos 64 bites Windows 7 Home Premium tesztrendszerünket telepítettük a gépre és meglepően alacsony pontszámokat kaptunk, ami a videokártyát illeti. Nem is a játékok alatt mutatott teljesítmény az, ami furcsa volt, hanem inkább az Aero sebességét mérő teszt, amely nagyban függ a VGA memória sávszélességétől is.
Hamar kiderült, hogy mindez vaklármának bizonyult, hiszen a 128 bites memóriasínen keresztül az 1400 MHz-es DDR3 modulok kellő sebességet biztosítanak a grafikus mag kiszolgálásához, amelyben a régi vágású 48 shader egység mindössze 990 MHz-en dolgozik. A GeForce GT 325M mellett használhatjuk a processzorba integrált Intel HD Graphics videokártyát is, köszönhetően az NVIDIA Optimus technológiájának, amely automatikusan vált a két egység között, hacsak máshogy nem mondjuk neki.
A Seagate-től származó 500 GB-os merevlemezzel meg voltunk elégedve, hiszen alacsony hőmérséklet mellett kellően gyorsnak bizonyult, ráadásul mindezt kifejezetten alacsony zajszint mellett tette. Tekintettel arra, hogy nem kifejezetten játékgépről beszélünk, nem reklamálhatunk az 5400-as fordulatszám miatt.
A hangszórókkal kapcsolatban annyit érdemes megemlítenünk, hogy a szokásos kettő helyett négy van belőlük, ugyanis a kéztámasz aljában is találunk egy párat, amely nem lefelé, hanem előre sugároz. A gyártó nem titkolt szándéka az volt, hogy ezzel az elrendezéssel és némi szoftveres trükkel térhangzást varázsoljon a kedves felhasználó asztalára, amely helyenként egész nagy sikerrel meg is történt. Kár, hogy nem szólnak igazán jól a kis hangszórók, filmnézésre alkalmasak, zenehallgatásra kevésbé.
3. Ergonómia
Külsejét tekintve az FX600 le sem tagadhatná gyártóját, annyira erősen dominálnak a stílusjegyek. A felső burkolat bár nem annyira vékony, mint az Y560-nál, de alaposan behorpad, ha keményebben nyomogatjuk, tehát igyekezzünk ne elejteni a gépet, mert a kijelző mögött szinte semmilyen merevítés nincs. Bár a notebookot megfordítva látható, hogy mindent kicserélhetnénk házilag, a legfontosabb csavarra ragasztott garancia matrica meggátol minket ebben. Ha meg szeretnénk bontatni a hátlapot, kénytelenek leszünk szervizhez fordulni.
A billentyűzet folyamatosan változik a gyártónál, de még mindig messze van attól a szinttől, amire bátran aggatnánk rá a „jó” jelzőt. Az alátámasztás viszonylag korrekt, a gombok se akarnak elmászni, ha az ember nekiáll gépelni, ellenben nem túl magasak, tehát lenyomni se lehet őket túlságosan, ami zavaró. Az angol kiosztásból kreált magyar klaviatúra továbbra is visszataszító, nem is értjük, miért erőlteti a gyártó ezt a megoldást. Gyorsgombokból kapunk egy keveset, de furcsa, hogy hangerőt állítani tudunk velük, némítani viszont nem. Az alapértelmezett videolejátszó programon kívül be-, illetve kikapcsolhatjuk a WiFi-t, valamint kapunk egy szabadon programozható gyorsgombot is. Kár, hogy a billentyűzettel ellentétben ezek mind csillogó bevonatot kaptak – ez tisztántartás szempontjából nem az igazi.
A touchpad messze a gép legrosszabb része, igazából nem is értjük, ilyen formában hogy kerülhetett piacra az FX600. Néhol túl érzékeny, néhol egyáltalán nem reagál, ráadásul a temérdek multi-touch művelettel kombinálva mindez egy kifejezetten ideges és kényelmetlen használatot eredményez. A gombok ugyan viszonylag puha nyomásponttal bírnak, de ez nem menti meg a szerkezetet attól, hogy egy fekete pontot ne osszunk ki neki.
Csatlakozókból nincs túl sok, a megszokottakhoz képest egy eSATA-val kapunk csak többet, ami áramot is tud biztosítani a rá aggatott eszköznek. USB foglalatként használni elég nehézkes azonban, mert egyrészt fejjel lefelé van benne a csatlakozó, másrészt még így is a legtöbb pendrive-unkat nem volt hajlandó befogadni. Ez némileg gond, hiszen ezen kívül mindössze két USB portot találunk a bal oldalon, ami nem túl sok, bár a mindennapos használat során valószínűleg elég. Előre a plusz hangszórókon felül csak a kártyaolvasó került.
A 15,6”-os kijelző nagyon szép képet produkál, bár kicsit pirosas árnyalatot mutat, amit szoftveresen lehet korrigálni a videokártya driverekben (többek között). Fényereje brutális, ami viszont probléma, hogy nem lehet eléggé lecsavarni, így sötét szobában túl világos marad a háttérvilágítás, ráadásul utazás közben az akkumulátoros üzemidőnek is ad egy kisebb pofont. A látószögek sajnos semmivel nem jobbak, mint az átlag, viszont a fekete elég mély ahhoz, hogy kiválóan lehessen (szemből) filmet nézni az FX600-on. A panel felett megbúvó webkamera képfeldolgozási sebessége nem túl gyors, viszont éles és szép képet biztosít, bár a színekkel (főleg gyenge fénynél) hadilábon áll.
4. Teszteredmények
Kíváncsiak voltunk, hogy az eddigi felemás benyomásokat mennyire tudja pozitív irányban eltolni az a pár teljesítményt mérő teszt, amelyeket le szoktunk futtatni.
Természetesen a processzor hozta a tőle elvárhatót, jellemzően nem is a központi egységgel szokott gond lenni. Egy asztali gépben is bármelyik, grafikonon szereplő CPU megállná a helyét. A BIOS-ban ugyan lehetőségünk van a nagyban reklámozott gyári tuning lehetőségeket beállítani, de a valóságban semelyeik alkatrész órajele nem növekedett meg, valószínűleg ezt egy frissítéssel fogja orvosolni a gyártó. No, de lássuk, mire képes a GeForce GT 325M!
Valamire, de nem túl sokra. Sajnos a csökkentett órajelű Radeon HD5650-et se volt képes megközelíteni, az Ideapad Y560-ban duruzsoló HD5730-hoz képest pedig már tetemes a hátránya. Hiába, ez a kártya valóban a középkategória alján helyezkedik el. Ettől függetlenül natív felbontásban való játszadozáshoz elegendő lehet, ha néha hajlandók vagyunk kompromisszumokat kötni a grafikus beállításokkal.
Az akkumulátoros üzemidők Optimus ide vagy oda, szintén átlagosak. A normál hatcellás telep és a túlságosan magas fényerő kombinációja sajnos nem képes arra, hogy négy óra fölé repítse az üzemidőt. A kapott értékekkel egyébként nincs semmi gond, csak semmivel nem emelkednek ki a tömegből és ugye láttuk/látjuk, hogy a már sokat emlegetett Y560 mire képes.
5. Értékelés
Összességében sajnos egyáltalán nem voltunk elragadtatva az MSI multimédiás gépétől, ugyanis azonos áron gyakorlatilag sok más notebookot is meg lehet venni nála jobb felszereltséggel, de ami fontos, jobb felhasználói élménnyel. A valójában ál-magyar billentyűzet kiosztás, az idegesítő touchpad két olyan fontos probléma a géppel kapcsolatban, amely rögtön elveszi a felhasználók kedvét attól, hogy hosszabb távon is használják a készüléket. Kár érte, mert a hűtés megfelelő, a kijelző szép képet produkál, és azért hardver erővel se vagyunk híján. Az a szomorú igazság, hogy a Lenovo Ideapad Y560-nal összehasonlítva egyetlen érvet se tudunk felhozni az FX600 mellett, ami vásárlásnál akár egy picit is döntő tényező lehetne. Árban közel azonos a két gép, viszont a Lenovo erősebb, sokkal kényelmesebben használható és operációs rendszert is kapunk hozzá. Az MSI sajnos ezúttal nem fog tőlünk plecsnit kapni, talán majd legközelebb az új GT sorozattal.
Az MSI EasyNote FX600-at a Ramiristól kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ jó kijelző
+ erős processzor
+ halk merevlemez
+ 2 év garancia
Kontra:
- rossz touchpad
- árban képtelen felvenni a versenyt a konkurenciával
- operációs rendszer hiánya
Hivatalos oldal: MSI
Vásárlás: iPon webáruház
