1. oldal
„Az íze intenzív, hasonlít a húsra, de nem elég szaftos. Az állaga tökéletes, ugyanakkor hiányolom a sót és a borsot” – mondta Hanni Rützler osztrák táplálkozási szakember a világ első laboratóriumban létrehozott húspogácsájának hétfői íztesztje során. Rützler tagja volt annak a bizottságnak, amely a londoni bemutató alkalmából belekóstolhatott az első olyan húskészítménybe, amelyet közvetlenül állati sejtekből növesztettek, az állat közbeiktatása nélkül. A bírálók egyöntetű véleménye szerint a műhús valóban hús ízű, de a zsírszövet hiánya miatt nem elég porhanyós és szaftos.
Tavaly nyáron részletesen beszámoltunk a szintetikus hús előállításáért folyó versenyről és annak két legeredményesebbnek tűnő résztvevőjéről. Egyikük, Mark Post, a Maastrichti Egyetem professzora öt év sikeres kutatásait zárta le a nagyszabású bemutatóval. Az elmúlt év során az is kiderült, hogy a projekt egyik fő támogatója a Google társalapítója, Sergey Brin volt, aki 250 ezer euróval járult hozzá a kutatás sikeréhez. Post véleménye szerint a műhús 10−20 éven belül betörhet az előre feldolgozott húskészítmények (darálthús, kolbász, szalámi stb.) piacára. Ha ez tényleg megtörténne, annak jelentős gazdasági és környezeti hatása lenne, a szakértők többsége szerint azonban Post előrejelzése túlságosan is optimista.
Egy két évvel ezelőtt megjelent tanulmányban Hanna Tuomisto (Oxfordi Egyetem) és M. Joost Teixeira de Mattos (Amszterdami Egyetem) kiszámította, hogy milyen mértékben terheli meg a környezetet 1000 kilogramm természetes módon tenyésztett és ugyanennyi laborban növesztett marhahús előállítása. Mérlegük szerint a műhús létrehozásához századakkora földterület, huszadannyi víz és feleannyi energia szükséges, mintha az említett mennyiséget marhák felnevelése, levágása és feldolgozása révén igyekeznénk előteremteni. A laborban növesztett hús létrehozása során ráadásul összességében huszadannyi üvegházhatású gáz kerülne a levegőbe, mint a „hagyományos” módszer mellett.
A hétfőn bemutatott hamburgerhús létrehozásához Post húszezer 2 és fél centiméter hosszú, egy milliméter vastag „izomlemezt” használt fel. Az eljárás során úgynevezett miogén szatellita sejteket nyernek ki az állatból, amelyek normális esetben az izom regenerálódását és növekedését biztosítják. A néhány ezer szatellita sejtet egy meleg oldatba helyezik, amely körülbelül száz különböző tápanyagcsoportot és az adott állatfaj magzati vérsavóját tartalmazza. Pár nap elteltével a sejtecskékből az edény alját beborító, vékony izomlemezek alakulnak ki, amelyek elektromosságnak kitéve spontán rángásba kezdenek. A jelenlegi eljárásmenet mellett a sejtek ötvenszer képesek osztódni, mielőtt leállnának, ami fejlődést jelent ahhoz képest, hogy Post korábbi, sertéssejteken végrehajtott kísérletei során csak harminc osztódásig jutottak.
„Ötven osztódási ciklussal egyetlen, biopsziával eltávolított mintából 10 tonna műhús hozható létre” – mondja Post. Ez 90 ezer hamburgerhez elég. „24−30 órás átlagos osztódási idővel számolva nagyjából 7 hét alatt lehet néhány sejtből 10 tonna szintetikus húst készíteni” – folytatja a kutató. Szintén sokat javult az a metódus, amellyel „megedzik”, és izomszövetté alakítják a kész izomsejteket. Korábban Post és kollégái mozgatható felszínekre tapasztották a lemezeket, napjainkban azonban egy, a tápanyag utánpótlását biztosító, központi géloszlop köré növesztik ezeket. Ahogy a sejtek osztódnak, és egyre nagyobb átmérőjű csövet formálnak az oszlopon, az őket feszítő erők is egyre jelentősebbek. A kutatók így kész izomszövetet fejthetnek le a táposzlopról.
A hét eleji bemutató elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy a szintetikus hús létrehozása valóban lehetséges, és ami még fontosabb: ehető végeredményt produkál. Post ugyanakkor nagyon is tisztában van vele, hogy terméke még nem alkalmas arra, hogy a tömegeket is megnyerje magának. Az általa készített húspogácsa elsődlegesen izomsejtekből állt, amelyeket a rózsaszín árnyalat elérése érdekében sáfránnyal és céklalével vegyítettek. A hús állagának javítása érdekében zsemlemorzsát is adtak a keverékhez, zsír és csontsejtek hiányában azonban a végeredmény ízletességben nem volt képes megközelíteni a hagyományos hamburgerhúsokat.
2. oldal
Post és kollégái következő lépése éppen ezért a zsírsejtek izomsejtekhez hasonló módon történő, laborbeli szaporításának megvalósítása lesz, hogy aztán a két sejttípust vegyítve hozzanak létre műhús darabokat. Az izomsejtek alacsony oxigénszint mellett való növesztésével annyit máris sikerült elérni, hogy a sejtekben található mioglobin szintje növekedjék, így a szintetikus húsok következő generációja már jóval élénkebb színű lesz, mint elődei.
A projekt folytatásának egyik legnagyobb akadályát a befektetők hiánya jelenti. Az eddigiek során a kutatáshoz szükséges pénzt Brinhez hasonló gazdag magánemberek, illetve különféle állatvédő szervezetek (pl. PETA) dobták össze. A kezdeményezés annak idején, 2005-ben kormánytámogatással indult, 2009 óta azonban már erre sem számíthatnak a szakértők, illetve egy kisebb összeggel a NASA is támogatta Post csapatát, remélve, hogy a műhús megoldást jelenthet az űrhajósok ellátására a hosszabb távú űrutazások során.
A pénz az egyetlen eszköz, amellyel a szintetikus hússal kapcsolatos kutatások a következő szintre emelhetők, mondja Isha Datar, a New Harvest nevű kanadai jótékonysági szervezet igazgatója. A 2004-ben alapított szervezet világszerte támogatja a műhús előállításával kísérletező csoportokat, így Post projektjét is. Datar reményei szerint egy napon eljön az az idő, amikor a szintetikus hús előállításának technológiája egyszerű, olcsó és széles körben elterjedt lesz, abban azonban nem hisz, hogy a hagyományos állattenyésztésen alapuló húsipar versenytársa lehet. „Nem fogja romba dönteni és leváltani a jelenlegi húsipari gyakorlatot” – véli Datar, aki inkább egy újfajta húsproduktumként, a létező paletta bővüléseként képzeli el a műhús térnyerését.
Ez az elképzelés annál is inkább valószínűnek tűnik, mert – legalábbis kezdetben – a laborban növesztett hús rendkívül drága lesz. Az ötlet hátterében húzódó etikai megfontolások azonban remélhetőleg arra sarkallják majd az ezt megfizetni képes tehetősebb rétegeket, hogy megvegyék a terméket, támogatva a technológia fejlődését, és ezzel hozzájárulva a végeredmény olcsóbbá válásához. Ebben az esetben ugyanolyan hangsúlyos a bolygó, legalábbis az általunk ismert környezet, megmentése érdekében tett erőfeszítés, mint maga a termék, mondja Datar.
Jelen pillanatban ezt a bizonyos terméket egyetlen húspogácsa képviseli (illetve már az sem, hiszen megették), de Post szerint a műhús nagyobb léptékben való gyártásának megvalósítása csak idő, meg persze pénz kérdése. „Négy ember kétévnyi munkája kellett ahhoz, hogy ez a hamburgerhús megszülessen” − mondta el Post a londoni bemutatón. A következő tíz évben rengeteg dolog történhet, és szakértő szinte biztos abban, hogy megoldást találnak a „tömeggyártás” problémájára is.
Ahogy már említettük Mark Post nem az egyetlen, aki a szintetikus hús előállításának módjait kutatja. Bernard Roelen (Utrechti Egyetem) és kutatócsoportja sertések és szarvasmarhák embrionális őssejtjeiből igyekszik ugyanezt megvalósítani. Ezek az őssejtek elviekben végtelen számú osztódásra képesek, így minimális mennyiségből rengeteg új sejt hozható létre. Az egyetlen probléma, hogy egyelőre senki sem tud hatékony módszert arra, hogyan lehet rávenni a sejteket, hogy izomsejtekké alakuljanak.
Nick Genovese és R. Michael Roberts (Missouri Egyetem) szintén a PETA támogatásával folytat kutatásokat, de eredményeikről nem igazán hajlandóak részleteket elárulni. Genovese elmondása szerint elsődleges céljuk, hogy kutatásuk és az ennek során kidolgozott technológia megfeleljen a lektorált tudományos folyóiratok elvárásainak, így mielőtt ez megvalósulna, nem hajlandó előzetes ígérgetésekbe és jóslatokba bocsátkozni.
A kaliforniai székhelyű Modern Meadow (amely vezetőinek névsorában több magyar származású szakértő is felbukkan) kutatói a 3D nyomtatásban látják a műhús gyártásának jövőjét. Ez irányú projektjük azonban egyelőre igen kezdetleges stádiumban van, tekintve, hogy jelenleg elsődlegesen laboratóriumban „nyomtatott” bőrök létrehozására koncentrálnak. A bőr szerkezete persze jóval egyszerűbb a húsénál, de ha ennek létrehozását sikerülne tökéletesíteni, az is óriási lépést jelenthetne a szintetikus húsok nagyobb mennyiségben való előállításához vezető úton.
