01 - Bevezető, sztori

Shepard trilógiája lezárult. Az első epizód óta kaptunk rengeteg drámát és humort, igazi hollywoodi köntösbe csomagolva. A BioWare a maga nemében egyedülállót alkotott ezzel a szériával, melyben a megelőző részek döntései átíveltek a folytatásokba. Az egész koncepció nagyon modern, nagyon friss, a megvalósítás pedig mindeddig igazán minőségi volt. A történet és az univerzum az első pillanattól magával ragadott minden sci-fi kedvelő játékost, így nem csoda, hogy milliók várták a befejező részt.

Ezzel együtt az utóbbi években a kanadai fejlesztőnél és az EA-nál tapasztalható marketingközpontú és „igénykielégítő” hozzáállás miatt sokakban kétely ébredt a lezárást illetően. A single player játék rajongótáborának egy része összehúzott szemöldökkel fújt a multiplayer feltűnésére is, féltek, hogy felhígul a játék, ami már amúgy is „csak” egy RPG elemeket tartalmazó shooternek indult. Lássuk hát, igaza volt-e az ördögöt falra festő tábornak.

Előre bocsátjuk, hogy annak ellenére, hogy a BioWare keblére ölelte a most belépő játékosokat is, mi az előző részek, könyvek és képregények fényében értékeljük a Mass Effect 3-at. Amennyiben titeket leginkább a shooter rész és a multi érdekel, javasoljuk, hogy ugorjatok bátran a cikkben.

[bold]

Történet és hangulat[/bold]

A könyvek olvasóinak van egy jó hírünk, rengeteg hivatkozás és karakter kapott helyet a játékban, méghozzá nem is kis szerepben. Amennyiben még nem álltatok neki a játéknak és van annyi önkontroll bennetek, hogy kibírjátok még egy kicsit, akkor mindenképpen ajánljuk az első három könyvet és a képregényeket, sokat adnak az élményhez.

Élmény. Álljunk is meg ennél a szónál és szögezzük le, hogy a Mass Effect hangulat eléri a tetőpontot a harmadik rész első percében és onnan aztán el sem akar mozdulni egészen a befejezésig (ott aztán elmozdul, de erről később). A játék könnyeket facsar, mosolyt csal és az érzelmek egész skáláját hozza elő mindenkiből, aki nyomon követte Shepard kapitányt az elmúlt években. Ehhez persze hozzájárul hűséges legénységünk, akik ezúttal nincsenek hozzáragadva egy adott helyhez a Normandián. Összefutnak egymással a hajó különböző részein, kártyáznak, beszélgetnek, ha pedig a Citadellánál kötünk ki, kapnak kimenőt és találkozhatunk velük az állomás különböző pontjain.

Rátérve a sztorira, ahogy azt Shep már az első rész végén megjósolta, a pusztítók eljönnek, hogy bevégezzék ezt a ciklust és kipusztítsanak minden fejlett organikust a galaxisban. A mi feladatunk lesz, hogy egyesítsük a galaxis népeit, hogy együtt megvédjük magunkat és visszavágjunk a Reapereknek. Eme szent feladat mellett képzelhetitek, hogy a megszokott mellékküldetések nem jöhettek szóba, így ne számítsatok arra, hogy egy kifacsart ízlésű turián könyvelő földi lepkegyűjteményét kell majd gyarapítanotok, amíg még nem késő…

02 - Küldetések

Küldetések

Minden egyes misszió hozzájárul majd az armada erősítéséhez. Bizony a mi feladatunk lesz, hogy ezt számon tartsuk, ha már mi toborozzuk össze a népeket. Az ismert fontos szereplőktől, a kiskatonákon és flottákon át a tudósokig mindenki gyarapítja erőinket, minderre pedig a multiplayerrel rásegíthetünk. A multi az úgynevezett galaktikus készenállást növeli, ami gyakorlatilag egy szorzó az elért összegen (maximum egyszeres). Amennyiben nem akarjátok megcsinálni a bolygószkennelős kisebb küldetéseket, amiket jobbára a citadellán való mászkálás közben szedhettek fel (nem válaszkerekes interakcióval, hanem csak meghallhatjátok, amint beszélgetnek az érintettek), akkor segít multi. A maximum érték elérhető az összes küldetés megcsinálásával, vagy a fősztorira koncentrálva multival, így nincs miért aggódnia annak, aki nem szereti a többjátékos shootereket.

A főbb küldetések nagyon érdekesek és izgalmasak lettek, jó érzés viszontlátni rengeteg ismert arcot, még ha ezúttal sokuk nem is csatlakozik a kompániánkhoz. Lényeg, hogy tudjuk, ők is ott lesznek a végső ütközetben.

Ennek kapcsán említést kell tegyünk az elcsapott befejezésről is. Ne aggódjatok, nem spoilerezgetünk, de egyszerűen ez mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az ending ugyanis ellentmond a Mass Effect széria szellemének, nem kulminálódnak benne az évek alatt meghozott döntéseink és túl sok kérdést hagy maga után. Nem beszélve arról, hogy a lehetséges végkimenetek alig különböznek egymástól (ugyanaz az a szekvencia fut le 3 verzióban). Ebből lett is szép nagy botrány, a rajongótábor figyelemfelkeltés végett pénzt kezdett el gyűjteni, melyet aztán jótékonysági célokra ajánlottak fel. Sokan követelik DLC formájában a befejezés orvoslását, lélekben mi is mellettük állunk.

Visszatérve a missziókhoz, a mellékküldetések sajnos mind felejthetőek és nincs bennük meglepetés. Minden bolygószkennelés valamilyen fontos tárgyért/humán erőforrásért megy, amit aztán vissza kell vinni a citadellára. Nagyon gyorsan meg lehet őket csinálni, ezúttal nem tart sokáig a letapogatás sem (néhány másodperc/bolygó). Kapcsolódik még hozzá egy galaxis térképes minijáték is, ami a Reaper erők elkerüléséről szól, de sajnos sem az, sem pedig a szkennelés nem nyújt semmiféle kihívást, ezt bizony jobban is kitalálhatták volna. Valahogy ez a rész egyik Mass Effectben sem jött össze a fejlesztőknek.

03 - Harc és multiplayer

Harc és multiplayer

Itt kap a játék tőlünk hideget és meleget is. A harc ugyanis némileg különbözik single és multi módban, melynek egyszerű oka, hogy a multiban nincs időmegállítás. Ám míg a multit sikerült nagyon jól eltalálniuk (nehézségi szempontból), addig a single player nehézségi fokozatait hihetetlenül eltolták. Egy vanguarddal Insane nehézségi fokozaton nagyjából úgy néz ki a játék, hogy folyamatosan cikázunk a pályákon, mint egy mérgezett egér, és vagy 10-15 másodperc alatt kivéreztetjük az ellent vagy meghalunk, ugyanis a nehézség abból áll, hogy Shepard alig bír ki néhány lövést. A singleben a képességeken gyakorlatilag semmi lecsengési idő nincs, így egy adepttel lehettek warp sorozatlövők, a vanguarddal pedig… inkább nézzétek meg az erről készült gameplay videónkat.

Single playerben tehát a harc ugyan pörgős, de egyáltalán nem nehéz, még Insane fokozaton sem. A képességek elosztása viszont nagyon jó lett mindkét játékmódban és az is jól sült el, hogy elérhetővé tették az összes fegyvert minden kasztnak. A korlátozó tényező a fegyverek súlya, minél nehezebb a fegyver, annál jobban növeli a képességek lecsengési idejét.

Az ellenfelek sajnos elég buták, az egyetlen egy dolog, amivel igazán remekül bánnak, az a füstgránát. Leginkább a számbeli fölény és a képességeik, amik izgalmassá teszik a harcokat. Az egységek igen változatosra sikerültek, a Reaper, a Cerberus és Geth erők is tudnak olyat villantani, amire felkapjuk a fejünket. A Gethnél a Hunterek, a Cerberusnál a Phantomok, a Reapereknél pedig a Bansheek az abszolút kedvenceink, legalábbis multiban. Jó hír, hogy a nehézséget állítgatják a fejlesztők, a héten alapos kozmetikát kaptak a gethek, akik eleinte elég gyengék voltak, és nerfeltek a mi képességeinken is, így például a Sabotage már csak egyetlen ellenfélre hat, a körülötte állókra nem.

Ha már rátértünk a multira, akkor mondjuk gyorsan el, miben is áll pontosan. Egyetlen fajta játékmód van, 10+1 hullámot kell túlélni négyfős csapatokban, a hullámoknál pedig random teljesíteni kell valamilyen objektívát is. Ez lehet, például feltöltés, aminél meg kell védenünk egy szervert, amíg az adatok át nem jutnak (minél több játékos van a közelben annál gyorsabb a feltöltés), lehet kulcsfontosságú ellenséges katonák kiiktatása időre vagy 4 db, a pályán random elhelyezett zavaró kiiktatása. Az utolsó hullám mindig a helyszín elhagyása (avagy „Get to tha choppaaaaa”), cél hogy mind egyben legyünk mire megérkezik a szállító jármű, ezért ugyanis bónusz jár.

A három nehézségi fokozat jól el lett találva, a fejlődés is jó ütemű, bár a fejlesztések (fegyverek, modok, új kasztok, felszerelések) beszerzésének teljesen random volta egy kicsit bosszantó tud lenni. Előfordulhat, hogy minden vágyatok egy aszári adeptus, de még 100-as szinten is csak reménykedve gyűjtögetitek a 60.000 kredites Spectre dobozokra a pénzt, remélve, hogy az egyikben ott lapul majd a ritka kártya, amely kinyitja a kasztot.

Vannak azért hibák a véletlenszerűségen túl is a multi részben, például a könnyű cheat lehetősége (nincsenek szerverek, mindig az egyik játékos a host, aki könnyen szerkesztheti az ini fájlt), melyből lettek is botrányok már az első nap. Leginkább credit csalókról lehetett hallani. Ezen túl van néhány kisebb bug is, de szerencsére ritkán futottunk csak beléjük. Ami inkább bosszantó tud lenni, hogy mindenhez a space-t kell nyomni (sprint, fedezék mögé bújás, tárgyhasználat), ez gyakran eredményezi azt, hogy karakterünk nem azt csinálja, amit szeretnénk. Hiányzik továbbá a szöveges chat a lobby szobában, kizárólag hang alapú kommunikációra van lehetőség. Mindettől függetlenül viszont az egész nagyon élvezetes, és bár 6 térkép van még csak a játékban, így is több tucat órára odaköthetnek minket a képernyők elé. A kasztok változatosak, igaz nem teljesen kiegyensúlyozottak, de kooperatív játék lévén ebből nincs különösebb gond. Mindent összefoglalva a multit szerettük és bízunk benne, hogy a BioWare már készíti hozzá az újabb térképeket és kijavítja a hibákat.

04 - Dizájn, hangok, technika, DLC

[bold]Dizájn, hangok, zene

[/bold]

A Mass Effect letisztult grafikai stílusa természetesen a harmadik részre sem változott, szerettük eddig is, most is jól néz ki. Némileg javult a mimika, aminek örültünk, bár még most is látni néha faarcot a beszélgetésekkor, de nem kirívó a dolog. A területek most is nagyon szépen lettek kivitelezve, Thessia és Tutchanka remek lett, de a szalarián és turián anyabolygó sem lett rossz. Rengeteg fegyver van a játékban és mind disztinktív megjelenést kapott, még néhány modot is könnyen fel lehet ismerni, ha jól megnézzük társaink csúzlijait. Ami még említést érdemel, az a Reaper egységek dizájnja. A gyűjtői változat art bookja azt is elmagyarázza, hogy melyik egység milyen fajból született (az aszári és turián persze könnyen azonosítható anélkül is).

A hangok terén most sem kell csalódnunk és a szinkronszínészek is csillagos ötösre vizsgáztak. A zene egyszerűen fantasztikus, hihetetlen sokat ad hozzá a játékélményhez az összes régi és új dallam, vitathatatlanul szerves részei a Mass Effect feelingnek.

Technikai rész

Az Unreal motorról nem nagyon van mit mondani manapság, így technikailag a legfontosabb, amit meg kell említeni, az a töltési idők minimálisra csökkentése. A Mass Effect 2 emlékezetes volt sajnos amiatt, hogy iszonyatos hosszú töltéseket kellett kivárnunk. A harmadik epizód ilyen szinten sokkal jobban optimalizált, alighogy rákattintunk a Normandián az áhított emelet számára, már ott is vagyunk. A gépigény se nagyon változott, legalábbis mi nem nagyon érzékeltük, de a tesztgép most elég erős volt (Core i3-2100, Radeon HD6870, 8GB RAM), nem igazán esett be a játék 60 fps alá (1920*1200, max).

DLC, DLC és még egy DLC

Sajnos ez egy újabb botrány forrása a játék körül, mivel hiába ígérgették nekünk, hogy a protián csapattagos letölthető tartalom a játék validálása után készült, ez több mint valószínű, hogy nem így van. Egyrészt túlságosan szerves része a játéknak (nagyon sok dologra derít fényt), másrészt magán a lemezen is megtalálták a 200 megás pakkot, amit aztán letöltet velünk a játék… Szerintünk nagyon rossz politikát folytat ezzel az EA, az ilyen kaliberű játékoknál a vásárlók túlnyomó többsége könnyebben megemésztette volna azt, ha 1-2 ezer forinttal drágábban adják a játékot, minthogy utólag úgy érezze, hogy becsapják a letölthető tartalmakkal.

05 - Összefoglalás

Összefoglalás

A Mass Effect erre a részre is rengeteget változott, sok szempontból felülmúlta a remekbe szabott második részt, de sajnos akad néhány dolog, amit sikerült alaposan eltolnia a BioWare-nek. Ez lett az eddigi legrövidebb Mass Effect, a maga 30 órájával (Insane fokozaton, Vanguarddal), szerintünk lehetett volna nyújtani rajta néhány jól megcsinált opcionális mini-játékkal. Az első részben jó volt az omnigéles koncepció, ha valamihez nem volt kedvünk, akkor a gél kiváltotta az agymunkát. A narratíva és dizájn viszont sok mindenért kárpótol minket, kivéve sajnos az igencsak rosszul sikerült befejezést (a játék 30 óra élvezet és 10 perc döbbenet). A multi a kisebb hibáival együtt is hihetetlenül szórakoztató, ha csiszolnak még rajta és folytatják a színvonalas adalékok kihozatalát hozzá, akkor hosszú távon is leköti majd a TPS kedvelőket.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC